Csépe Béla (KDNP)

1992. június 7.

CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én úgy vélem előterjesztőként, az előterjesztők egyikeként, hogy a magas százalékú napirendre tűzési arány és az itt elhangzottak komoly alapot adnak arra, hogy kezdeményezésünket siker fogja koronázni. Ennek ellenére engedjék meg, hogy egy-két gondolattal én is alátámasszam ezt a javaslatot. Javaslatunk indokoltságát én is először egy általános összefüggésből szeretném nagyon röviden levezetni, ez pedig az, hogy a társadalombiztosítás itt nálunk, ebben az átmeneti korszakban még nem - hisz nem is lehet még - öntörvényű. Olyan gazdasági összefüggése van, amellyel nap mint nap találkozunk, és amellyel nagyon komoly formában törődni kell. Ez is beletartozik abba az örökségbe, aminek a felszámolása ebben az országban folyik. Évek óta hallani a vállalkozóktól, hogy nem is annyira az adó magas, hanem a társadalombiztosítási járulék. Ugyanakkor nyilvánvaló dolog, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatásokért meg kell fizetni az ellenértéket. Ezzel együtt én és frakciónk úgy értékeli, hogy előbb-utóbb - nem év közben, de remélhetőleg jövő év elejétől kezdődően - be kell következnie a járulékcsökkentésnek is a vállakozók érdekében. Elhangzott, hogy ne kergessünk illúziókat, hiszen a mi javaslatunk nem tartalmazza ezt. Azért nem tartalmazza, mert év közben ennek a bevezetését nem tartjuk lehetségesnek, de nagyon komoly formában foglalkozik vele már a frakciónk, és nemcsak mi, hanem sokan, hogy ezt is meg kell lépnünk. Elhangzott az előző hozzászólásban az a szembeállítás, hogy a vállalkozók mennyire másként látják a jelenlegi szabályozást, mint a törvényalkotók vagy a koalíció úgy általában. El kell mondjam, hogy a koalíció is tudja, érzi ezeket a nehézségeket. S én úgy vélem, most már elérkezett az a gazdaságpolitikai pillanat, hogy ezen a téren egy komoly irányváltás következzen be, és ebbe tartozik bele a társadalombiztosítási terhek felülvizsgálata. E mellett mi nagyon határozottan kiállunk. Ennél a javaslatunknál tulajdonképpen a Kormány eredeti javaslatához térünk vissza, amelyet annak idején - úgy emlékszem - a szociális bizottság által elfogadott módosítás változtatott meg, melyet a tisztelt Ház is annak idején megszavazott. Most ennek az oka az, amiért tulajdonképpen bírálható ez a kezdeményezés is, hogy féltik a társadalombiztosítás bevételét, mert minden oldalról valahogyan fel kell építeni azt az építményt, ami egyébként is roskadozik; ez a társadalombiztosítási bevétel. Mi úgy véljük, nagyon helytelen, hogyha ezt a kérdést ilyen oldalról akarjuk erőltetni, mert akkor ennek az lesz az ára, hogy a társadalombiztosításnak a bevétele semmiképpen nem fog növekedni, hanem inkább csökkenni. Tehát bizonyos szabályozók fenntartása éppen a bevételeknek a csökkenéséhez fog vezetni. Ez nagyon komoly összefüggés. Na most, a javaslatunk valóban csak egy szűk körben mozog. Ennek az az oka, hogy az évközi változást azért bármilyen rendszer nehezen bírja el. De ez a beavatkozás megítélésünk szerint halaszthatatlan, gyorsan szükséges. Meg fogjuk vizsgálni a határidőkérdést is, mert az megengedhetetlen, hogy ebben a helyzetben, ilyen körülmények között a minimálbér úgy funkcionáljon, mint a társadalombiztosítási járulék kötelező alapja. Ezt mindenképpen és sürgősen meg kell szüntetni. Én úgy vélem, hogy itt már majdnem teljes az egyetértés, hogy ezt a lépést meg kell tennünk, és érkeznek már a kapcsolódó módosító indítványok. (19.10) Én úgy vélem, hogy dr. Sarkadiné dr. Lukovics Éva parlamenti első munkanapján bekapcsolódott a munkánkba, már beadott ide kapcsolódó módosító indítványokat, ez is azt jelzi, hogy ő, aki e területről most frissen érkezett, áttekintve a parlamenti munkát, ezt rögtön kiszúrta, vagy hogy fejezzem ki magamat, de az a lényeg, hogy ő is csatlakozott azokhoz, akik ezt mindenképpen és sürgősen ki akarják javítani. Én örülök ennek a - hogy úgy mondjam - nagy egyetértésnek, és ennek a gondolatnak a jegyében be is fejezem mondandómat, de még azzal visszatérve eredeti gondolatomhoz, hogy nem akarunk itt megállni, a vállalkozóknak a gondjait kétségtelenül sürgősen meg kell oldani, mert végeredményben ennek az országnak a nemzeti jövedelmét, az állami bevételeket lényegében egyedül ők azok, akik meg fogják teremteni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)