Matyi László (SZDSZ)

1992. június 7.

DR. MATYI LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már az előterjesztő államtitkár úr és Mile Lajos képviselőtársam is említette, tavaly nyáron egy többpárti egyeztetés során többpárti indítványként került elfogadásra a szakszervezeti tulajdon védelméről és a szabad szervezkedési lehetőségekről szóló törvény, amely akkor a Parlament 90%-ának egyhangú támogatását élvezte. Ez a törvény ez év tavaszára helyezte kilátásba az üzemi tanácsi választásokat, illetve a szakszervezetek közötti választást is. Ennek a törvénynek a szellemében egy többpárti, hol öt-, hol hatpárti - a Magyar Szocialista Párt volt az, amely hol részt vett ezen a tárgyaláson, hol nem - részvétellel megindult egy egyeztetés, amely sajnálatos módon a Kormány, jelesül Schamschula államtitkár úr ténykedése alapján futott zátonyra, miszerint a Munka Törvénykönyvének a benyújtása előtt közölte, hogy ezen hatpárti egyeztetés alapján létrejött, az üzemi tanácsokról, illetve üzemi tanácsi választásokról szóló törvény, illetve akkor már az első olvasatban kidolgozásra kerülő, szakszervezetek közötti választásról szóló törvény, amely meg lett küldve akkor az érdekképviseleti szerveknek; ez a tárgyalás, amely, hangsúlyozom, hol öt, hol hat párt között folyt, a kormányzatot nem érdekli, és ő benyújtja a saját koncepciójában a munka törvénykönyvét, és a szakszervezeti választásokról szóló törvényt is ő szándékozik benyújtani. Ez 1991 októberében történt a Munkaügyi Minisztériumban, ahol a több párt, mind a hat parlamenti párt képviselője megjelent egyeztetésre az államtitkár úrnál. Ezek után felettébb sajnálatos, figyelembe véve egy alkotmánybírósági döntést is, hogy a Kormány 1992. május végén, június elején itt tart a szakszervezeti választásokról szóló törvény előkészítésével, hogy csak a meglévő törvényt módosítja, de ezt sem olyan mértékben és olyan szellemben, amely az Alkotmánybíróság ítéletének megfelel, amely mindazt a kérdést orvosolja, amely az Alkotmánybíróság szerint orvosolható. Mint már Mile Lajos képviselőtársam említette, ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére készítünk egy többpárti javaslatot, amely előreláthatóan ma estére készen lesz, s amely orvosolja ezt a hibát: azt, hogy a Kormány ezen kardinális kérdéseket - mert azt hiszem, mindannyian kardinális kérdésnek tartjuk mind az érdekképviseletek megújítását, megerősítését, legitimációjuknak a továbbiakban nem megkérdőjelezhetővé tételét - két paragrafussal próbálja megoldani. És ez a probléma igazán akkor érthető, ha kitekintünk ebből a törvényből, és figyelembe veszszük, hogy a munkaügyi kormányzat az érdekképviseletekkel kapcsolatban milyen politikát folytat. Nagyon sajnálatos az, hogy mikor az Alkotmánybíróság döntésének hatására a szakszervezeti érdekképviseleti szervek, amelyek az ÉT munkavállalói oldalán helyet foglaltak, napról napra egyre több közös álláspontot tudnak kialakítani ebben a kérdésben, mindannyian tudjuk, hogy ma sem maradéktalan ez a konszenzus, de azt tudjuk, hogy a folyamat elindult, és egyre több olyan kérdés van, amelyekben ezek az érdekvédelmi szervezetek egyetértenek, s hogyha a kormányzat, illetve a parlamenti pártok ehhez a kérdéshez nyitottan és a konszenzusteremtés igényével lépnek föl, akkor nagyon könnyen előállhat az a helyzet, hogy a szakszervezetek között egy viszonylag rövid távon lehet egy konszenzusos állapotot létrehozni, amelyről mind magam, mind a Szabad Demokraták Szövetsége úgy véli, hogy ez a gazdasági rendszerváltás és a stabilitás megőrzésének egyik kardinális pontja. Ez a konszenzusteremtés nemcsak itt, az ÉT munkavállalói oldalán tapasztalható, hanem észrevehető a mindennapokban is. Én csak egyetlenegy példára szeretnék utalni, ami a múlt héten történt Miskolc városában, mikor a Dimag dolgozói felvonultak. Ott nem az egyik szakszervezet képviselte a munkavállalókat a másik érdekképviseleti szervvel szemben, hanem a gyárban működő összes érdekképviseleti szerv megállapodott, és egy közös petíciót adtak át a köztársasági megbízott úrnak. Tehát mi úgy látjuk, hogy a konszenzusteremtésnek ez a folyamata beindult. Ezt a konszenzusteremtési folyamatot támogatni és erősíteni kellene. Egyrészt azzal, hogy nem ilyen két paragrafusból álló javaslatot nyújtunk be, s ezzel mintegy komolytalannak tekintjük ezt a kérdést, illetve egyéb intézkedésekkel is ezt a konszenzust kellene elősegíteni. Már csak azért is, mert ha ez a konszenzus nem jön létre, akkor bizony a köztársasági megbízott úr a továbbiakban sem mer majd a munkavállalók elé kiállni, csak addig mer elmenni, hogy megálljon a köztársasági megbízotti hivatal kapualjában, s ott vegye át a tiltakozó felvonulók petícióját. Azt hiszem, ha a Kormány változtat ezen a politikáján, akkor a köztársasági megbízott úr is nyugodt lelkiismerettel állhat az egyébként tényleg békés és tényleg rendezett felvonulók elé. Ezért én, támogatva a Mile Lajos úr által elmondottakat, miszerint egy többpárti javaslat kerül kidolgozásra, mely ezt a törvényt az Alkotmánybíróság döntésével összhangba hozza, arra kérném a kormányzatot, hogy a stabilitást és az érdekvédelmi rész átalakulását figyelembe véve, ezt a konszenzusteremtést inkább elősegítse, semmint az újságokból megismert indítványokkal esetlegesen megtorpedózni készüljön. Köszönöm. (Taps.)