Palkovics Imre (MDF)

1992. június 7.

PALKOVICS IMRE (MDF): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívántam reagálni az iménti vitákra, mert úgy tűnik, minden oldalról minden érv elhangzott. Paszternák László érveléséből viszont mégis csak azt a kényszert érzem, hogy szólnom kell - ugyanis pontatlanságok hangzottak el itt az imént. Először is: Mile Lajos és a hat párt többi képviselője által benyújtandó módosító javaslatokat a Kormány nem támogatja. Ez nemcsak innen ismerhető meg, ez a tény, hanem már a sajtó hasábjain is világossá vált, hogy az MDF érdekvédelmi munkacsoportja és a munkaügyi kormányzat között nincs teljes egyetértés. A másik tény, amit Paszternák László említett az imént: a szakszervezetek vagyonosztozkodására már számtalan lehetőség nyílt a korábbiakban, az MSZOSZ nagylelkűségéből fakadóan. Itt is némi pontosításra van szükség, ugyanis azok a javaslatok - bár számtalanszor kitárgyalásra kerültek a sajtónyilvánosság előtt - elfogadhatatlanok voltak, nemcsak a munkástanácsok és a Liga számára, hanem a többi szakszervezet számára is. Ezért voltunk kénytelenek valóban a Parlamenthez fordulni. A Kormányt ebben a vonatkozásban nem érheti vád, hisz+ nem járult hozzá a törvény előkészítéséhez, és a törvény - bizony, döcögősen - de azért elkészült. A kevés vigasz, ami az Alkotmánybíróság állásfoglalásából kiderül, hogy összességében ez a törvény nem alkotmányellenes, a két említett, fontos vonatkozásban derül csupán ki, de - ahogy Kósáné Kovács Magda képviselőtársam is mondta - nem alkotmányellenes az összetétel, illetve a VIKSZ működése elveiben, hanem csak az összetételében. Itt térnék vissza arra a fura logikára, amit a Paszternák László képviselőtársam által elmondottakból ismerhettünk meg: a VIKSZ-törvény kizár bizonyos szakszervezeteket a vagyonosztozkodásból, ők viszont fenntartották volna a jogot maguknak korábban, még a XXVIII. törvény megszületése előtt, hogy ők osszák szét ezt a vagyont, és az összes többi szakszervezet legyen kénytelen elfogadni mindenféle nyomás és befolyásolási lehetőség nélkül az MSZOSZ ajánlatát, javaslatait. Ezek az összefüggések azért nem hagyhatók figyelmen kívül ebben a vonatkozásban. Valóban, azok a módosító javaslatok, amelyeket elő fogunk terjeszteni, csupán arra vonatkoznak, és - ahogy Mile Lajos képviselőtársam az imént módosító javaslatában, illetve hozzászólásában ismertette már - ezek azokon a megállapodásokon nyugszanak nagyrészt, sarkpontjaikat azok a megállapodások képezik, amelyek az elmúlt időszak szakszervezeti egyeztetései során kiderültek, illetve létrejöttek. Nyilvánvaló, hogy nem teljes konszenzus alakult ki, mert akkor nem lenne itt ez a vita, de mindenféleképpen messzemenően figyelembe vesszük a szakszervezetek érdekeit - és tudomásom van arról, hogy az MSZP is módosító javaslatokat fog benyújtani a Kormánynak ehhez a módosító javaslatához, és ezek is tartalmaznak olyan elemeket, amiket a többi frakciónak, a többi képviselőnek még nem volt módja megismerni. Ez tehát nem kifogás, hogy önök elfogadhatatlannak tartják ezeket a módosító javaslatokat, amelyek elő lesznek terjesztve, de azokban is lehetnek olyan használható javaslatok, amelyeket be tudunk építeni, amelyekkel jobbá tudjuk tenni ezt a - már sokat emlegetett, sokat támadott - XXVIII-as törvényt. Arra szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy itt most ne a vitára helyezzük a hangsúlyt, hiszen kialakulni látszik egy konszenzus a szakszervezetek között, a hat párt között is, úgy tűnik, ebben a kérdésben meg lehet állapodni. Azt javaslom, hogy a vita helyett inkább üljünk le, egyeztessük ezeket a módosító javaslatokat, és ami ezekből beépíthető, elfogadható, konszenzussal terjesszük elő - de ne vonjuk meg egyetlen képviselőnek sem azt a jogát, hogy egyéni, önálló indítványokkal esetleg a Parlamenthez forduljon, és arról is önök fognak - mi fogunk - közösen dönteni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)