Hack Péter (SZDSZ)

1992. június 7.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig nagy és megtisztelő feladat fontos törvényjavaslatról nagy figyelemmel övezve szólni, de azért szeretném, hogyha az itt lévő néhányak egy pár percre figyelmüket mondandómra szentelnék, mert egy fontos bejelentést szeretnék tenni. Egy olyan ügyben szólalok meg, amely ügy feltétele annak, hogy az SZDSZ ezt a kétharmados törvényjavaslatot támogassa. Ez pedig az adatvédelmi biztos intézményéről szóló törvényi rendelkezések. A mai napon az Országgyűlés hivatalához eljuttattuk azt az ötvenegy pontból álló módosító javaslatcsomagunkat, amelynek része az adatvédelmi biztosról szóló átmeneti rendelkezések kérdése is. De a törvényjavaslat indokolása azt mondja - idézem -, hogy a törvény hatályosulásának fő biztosítéka a független, csak a törvénynek alárendelt ellenőrző szerv. Ezt az adatvédelmi biztosról szóló 22. § indokolása mondja. Tehát maga a törvényalkotó is, illetve a javaslat elkészítője, az Igazságügyi Minisztérium is úgy látta, hogy ennek az adatvédelmi törvénynek a fő biztosítéka ennek a független szervnek a felállítása. Az adatvédelmi biztosról a törvény kimondja, hogy ez a személy, aki ezt a feladatot ellátja, ellenőrzi a törvény és az adatkezelésre vonatkozó más jogszabályok megtartását, kivizsgálja a hozzá érkezett bejelentéseket, gondoskodik az adatvédelmi nyilvántartás vezetéséről. A polgárok számára pedig azt ígéri a törvény, hogy ehhez a személyhez bárki fordulhat, ha véleménye szerint személyes adatainak kezelésével, vagy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogainak gyakorlásával kapcsolatban jogsérelem érte. Tehát ha egy állampolgár úgy érzi, hogy jogsérelem éri az adatnyilvántartás területén, akkor az adatvédelmi biztoshoz fordulhat. Csakhogy ez az adatvédelmi biztosi intézmény azzal, hogy megszavazzuk ezt a törvényt, nem fog létezni. Ez a biztosi intézmény ugyanolyan intézmény lesz, mint az Alkotmányban immár három éve vagy közel három éve létező állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézménye, amely nagy vívmánya volt a háromoldalú tárgyalások eredményeként még a rendszerváltás előtt megszületett alkotmánymódosításnak, hogy egy ilyen intézményt, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézményét - amit idegen szóval ombudsman intézménynek neveztek -, tehát ezt az intézményt bevezette a magyar Alkotmányba. Azóta is akárhányszor külföldön járunk, magyar országgyűlési képviselők, mindig büszkén mutogatjuk a magyar Alkotmánynak ezt a passzusát, a 32/b szakaszt, hogy lám, nálunk nemcsak az általános ombudsman intézménye, de a nemzeti és etnikai kisebbségek ombudsmanjának intézménye is létezik, amit az 1990-es alkotmánymódosítás vezetett be. De amikor rákérdeznek, hogy immár három, illetőleg két év tapasztalatából milyen gyakorlati ismeretekről adhatunk számot, milyen gyakorlati eredményekről, azt mondjuk, hát sajnos erről még nem tudunk számot adni, mert az ombudsman törvényt, az országgyűlési biztosról szóló törvényt még nem fogadta el az Országgyűlés. Ugyan az alkotmányos kötelezettsége erre megvan, de erre még nem jutott idő, majd valamikor egyszer erre is sor kerül. Ez most azért különösen fontos, mert mint múlt héten a FIDESZ szónoka, Szájer József is említette, ezekben a napokban viszonylag nagy termést lehet felsorakoztatni az Alkotmánybíróság olyan döntéseiből, amely az Országgyűlést, tehát ezt a testületet, amelyben most jelen vagyunk, elmarasztalja, mulasztásos alkotmánymódosítást ró a terhére. Múlt héten az Alkotmánybíróság a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényben marasztalta el az Országgyűlést - amelyet egyébként a Kormány még be sem nyújtott, tehát az Országgyűlésben ennek a felelőssége nagyon csekély, hiszen egy olyan törvényt nem tudott még elfogadni az Országgyűlés, amelyet a Kormány még nem nyújtott be. A másik törvényről ma szólt az Országgyűlés, ez a rádióról és televízióról szóló törvény, aminek már régen meg kellett volna születnie. Az ombudsman törvénnyel kapcsolatban azért nem született ilyen alkotmánybírósági elmarasztalás, mert még nem érkezett kereset az Alkotmánybírósághoz. Hogyha az Alkotmánybíróságnak a figyelmét erre felhívják, akkor az Alkotmánybíróság nyilvánvalóan ebben az ügyben is csak azt tudja tenni, hogy kimondja: az Országgyűlés az ombudsman törvénynél is mulasztásos alkotmánysértést követett el, mert nem fogadta el a törvényt, amelyet egyébként - ez a Kormány javára szól - már beterjesztett a Kormány, de az Országgyűlés még nem fogadta el, mert nem jutott idő arra, hogy ezzel a törvénnyel foglalkozzon. Na most, tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy ezzel az adatvédelmi törvénnyel foglalkozni, erről az adatvédelmi törvényről vitatkozni itt e Házban meglehetősen álságos dolog, hogyha ez a törvény megszületése után írott malaszt marad. Márpedig hogyha a törvény előterjesztője szerint is legfontosabb biztosítéknak szánt felügyelőbiztosnak az intézménye - elnézést, elvétettem a szót, mindjárt korrigálom -, az adatvédelmi biztosnak az intézménye nem jön létre, akkor az ebben a törvényben megszavazott garanciák semmit nem érnek, mert hiába írjuk le a törvényben, hogy az adatvédelmi biztoshoz fordulhat az az állampolgár, akinek a jogait sérelem éri, ez az állampolgár nem fog találni adatvédelmi biztost, mert addig nem lesz adatvédelmi biztos, amíg az általános ombudsman törvény alapján az általános biztos intézménye fel nem áll. Ezért mi - ismét hangsúlyozom - csak akkor tudjuk elfogadni ezt a törvényt, csak akkor tudnak a szabaddemokraták szavazatukkal hozzájárulni ennek a törvénynek az elfogadásához, hogyha a biztosíték, amelyre a jogalkotó támaszkodik, valóságosan létrejön ennek a törvénynek az elfogadásával együtt. Ezért a módosító javaslatcsomagunkba az átmeneti rendelkezések közé új paragrafusokat kívánunk beiktatni. A törvény 5. fejezetében tíz szakaszon keresztül soroljuk fel azokat a szabályokat, amelyek bizonyos értelemben az általános állampolgári biztos, az általános ombudsman törvény rendelkezéseit kívánja alkalmazni, természetesen azokkal az eltérésekkel, amiket annál a törvénynél is fontosnak tartottunk volna. Úgy látjuk, hogy ezekkel az átmeneti szabályokkal, ami ennek a törvénynek, az adatvédelmi törvénynek a keretében megteremti a különös ombudsmannak, az adatvédelmi ombudsmannak az intézményét, és ennek alapján a törvény elfogadását követően rövid időn belül ezt a pozíciót be lehet tölteni, ezzel lehet áthidalni azt a szakadékot, amely a törvény szelleme és a gyakorlati megvalósítás realitása között húzódik, és ezzel a javaslattal végül is ténylegesen létrejöhet egy adatvédelmi biztosi intézmény, ténylegesen meg lehet választani az adatvédelmi biztost. Természetesen nem akarjuk az Országgyűlés többi pártját egy olyan helyzet elé állítani, hogy vagy a mi javaslatunkat fogadják el, vagy semmit; természetesen nyitottak vagyunk arra, hogy ezekről a szabályokról vitát folytassunk, és adott esetben konszenzussal kialakítsunk egy olyan intézményt, amelynek alapján létrejöhet az adatvédelem valódi garanciája. Elfogadhatónak tartunk egy olyan megoldást is, hogy átmeneti időre, addig, amíg az ombudsman törvényt az Országgyűlés el nem fogadja, és amíg annak alapján létre nem jön az Alkotmányban rögzített biztos intézménye, arra az időre az adatvédelem területén egy ideiglenesen felállítandó testület láthatná el ezt a biztosi funkciót, egy olyan testület, amely az Országgyűlés által létrehozott testület lenne, és amely kifejezetten csak arra az időre működne, amíg az adatvédelmi biztos intézményét a törvényes előírásoknak megfelelően az ombudsman törvény elfogadása után és az általános ombudsman megválasztása után fel nem állítjuk. (17.50) Ezt az utóbbi megoldást rosszabbnak tartjuk, mert a jogalkalmazásban egy törést jelentene. Most be nem látható időre, 3 hónapra, 5 hónapra, vagy 10 hónapra, vagy 2 évre létrejönne ez a testület, és ezt a testületet váltaná fel a törvény, az adatvédelmi törvény alapján felállított ombudsman. Ennél jobban tartjuk azt, amit módosító indítványban is megfogalmaztunk, hogy ha már így alakult, akkor jöjjön létre ez az ombudsman intézmény, nem tartjuk jó megoldásnak, de egyszerűen abból a tényből, hogy arra nincsen remény, hogy ehhez az adatvédelmi törvényhez hozzákapcsoljuk az általános állampolgári biztosi intézményről szóló törvényt, és ezeket együtt fogadjuk el, és így együtt állhassanak fel az állampolgári jogokat biztosító garanciák, illetőleg azok az intézmények, azok a szervezetek, illetőleg személyek, akik ezt a garanciát biztosítják. Ezt nem lehetett megtenni, ezért egy áthidaló megoldást kell választani. De végezetül hangsúlyozom - és ezzel fejezném be -, hogy garancia nélkül, tehát intézményi garancia nélkül ezt a törvényt nem szabad elfogadni, mert akkor egy olyan törvényünk lesz, mint a régi parlament által elfogadott ifjúságpolitikai törvények, amelyeket ugyan ki lehetett nyomtatni, fel lehetett pántlikázni, szép kötésben lehetett a könyvesboltokban kapni, le lehetett fordítani a világ valamennyi idegen nyelvére, és külföldön lehetett mutogatni, de egyetlen magyar állampolgárnak sem származott semmi jó belőle. És ez a törvény is garanciák nélkül ilyen törvény lenne. Ehhez a szabaddemokraták nem járulnak hozzá. Szeretnénk, ha önök elfogadnák a mi javaslatunkat, de ha ezt nem teszik meg, szerintünk jobb, ha ilyen formában nem is jön létre a törvény. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)