Pető Iván (SZDSZ)

1992. június 7.

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gondolom, nem érdemes bizonygatni, hogy egyetértünk abban, hogy olyan törvénynek kéne megszületni, amely a modern adatvédelmet biztosítja, és biztosítja a személyiségi jogok védelmét. Ugyanakkor én a törvényjavaslatnak egy olyan részéről szeretnék beszélni, amelyik látszólag ellentmond ennek a követelménynek, de nem hiszem, hogy valójában ellentmond. Mi olyan törvényt is szeretnénk alkotni ennek a tárgyalása kapcsán és végeredményeként, amely nem akadályozza a társadalmi nyilvánosság működését. Márpedig ebben a törvényjavaslatban vannak olyan veszélyek, amelyek ilyen következményekkel járhatnak. Én elsősorban a tudományos kutatás szabadságáról, illetve a tudományos kutatás lehetőségeiről, az elmúlt évtizedek kutatásának lehetőségeiről szeretnék röviden beszélni. Mielőtt azonban ehhez hozzákezdenék, szeretném megjegyezni, hogy a törvényjavaslat - nyilván akik olvasták, ismerik, csak akik nem olvasták, azoknak szeretném említeni - egy értelmező rendelkezés-sorozattal kezdődik. Az értelmező rendelkezések között - és ez a mondanivalómat közvetlenül érinti - meghatározzák vagy megpróbálják meghatározni, hogy mit jelent a személyes adat. Erre a parallel külföldi szabályozásokban többféle kísérlet történt. Számomra úgy tűnik, hogy nem a legszerencsésebb változatot vették át, ez a változat tautológiának mutatkozik, ugyanolyan fogalmakat használ magyarázatként, mint amit szeretne megmagyarázni. Talán szerencsésebb lenne az Európa Tanács adatvédelmi egyezményének a meghatározása, amely a következőket mondja: +"minden azonosított vagy azonosítható személyt érintő információ+", míg a mi változatunk, mármint a kézben tartott változat a személyi adatot úgy határozza meg, nagyjából hasonló tartalommal, csak az "információ" helyett az "adat" kifejezést használja. Szerencsésebbnek tűnne az "információ". Ez azért fontos és jelentős kérdés, mert nem egészen világos a törvény - ha így maradna - a törvény használói számára, hogy mit is kell személyes adaton érteni, ha így marad a dolog. A törvény szövegéből, a törvényjavaslat szövegéből - és feltehetően a használata nyomán is - az "információ" szó fedné le pontosabban azt a tartalmat, amivel ez a törvényjavaslat foglalkozik. Rögtön a törvényjavaslat elején ennél a meghatározásnál érdemes azonban megállni, és felvetni azt a kérdést, hogy vajon elegendő-e ez a meghatározás? Nem lenne-e érdemesebb egy kifejtőbb meghatározás? Hiszen nem differenciál ez a meghatározás az adatok forrása szerint. Bármi, ami nyilvánosan létezik, információnak, illetve adatnak minősül ebben a tekintetben. Nem differenciál a törvényjavaslat aszerint, hogy az adatok milyen módon keletkeznek. Véleményem szerint különbséget kéne tenni, ha valaki nyilvánosságra hozatal szándékával tesz közzé adatokat önmagáról, publikál például, és ebben mindenféle véleményt tesz közzé, másként kezelendő az ilyen személlyel kapcsolatos adat és információ. Ha tudatosan valaki nyilvános szerepet vállal, és így juttat el a nyilvánossághoz önmagáról információkat vagy véleményéről információkat, és az is megfontolandó, hogy nem kéne-e megkülönböztetni például a hivatali tevékenység során - erre majd visszatérek - személyekhez kötődő megnyilvánulásokat, hogy ezek valóban személyiségi jogok által érintett információk-e, vagy pedig ezeket másként kéne kezelni. Amiért tulajdonképpen szót kértem ebben a vitában az a következő: parallel külföldi szabályozásokban különbséget szokás tenni a tudományos kutatás számára hozzáférhető információk és általában a nyilvánosság ügye között. Nálunk ebben a javaslatban csupán annyi szerepel, hogy a nyilvánosságra hozatalt az jelenti, ha az adatot bárki számára hozzáférhetővé teszi. A párhuzamos külföldi szabályozásokban tesznek egy nagyon praktikus megkülönböztetést: ha a tudományos kutató hozzáfér az adathoz, az adatok egy részéhez, és megfelelő garancia van arra, hogy ő nem hozza nyilvánosságra az adatot, csak legfeljebb közvetve felhasználja, akkor ezt nem tekintik nyilvánosságra hozatalnak, ezt a magyar törvénybe mindenképpen bele kéne venni. A párhuzamos német szabályozás, amelyik nagyjából ugyanezzel a témakörrel foglalkozik, egy könnyített korlátozási lehetőséget teremt a kutatók számára. Megkülönbözteti - ezt szeretném hangsúlyozni -, amihez a kutató hozzájut, és amit nyilvánosságra hoz. És ezt azért érdemes hangsúlyozni, hiszen nyilvánvaló mindenki számára, hogy az adatok kezelője, az információk kezelője is többletinformációk birtokában van, megfelelő eskügaranciák és törvényességi garanciák tesznek arról, hogy a rendelkezésre álló információkkal ne éljen vissza, személyiségi jogokat ez ügyben ne sértsen. Ugyanilyen lehetőségeket kéne biztosítani megfelelő garanciákkal a kutatók számára is, ennek nagyon praktikus és létező megoldási lehetőségei vannak. Azért tartom ezt fontosnak említeni, mert a tisztelt Ház képviselői ismerik azt a problémát, amit két képviselőtársam is itt szóvá tett már. Valamivel korábban a Parlamentben Iványi Gábor és Németh Zsolt képviselőtársaim az Egyházügyi Hivatalban elfekvő iratok kutatásával kapcsolatban, itt személyiségi jogokra hivatkozva tagadták meg, nem egyszerűen kutatóktól ráadásul, hanem országgyűlési képviselőktől azt a lehetőséget, hogy a múlt tényeit kutassák, és ez nem egyszeri - ha tetszik - törvénysértés volt, és egyszeri visszaélés a személyiségi jogokra való hivatkozás lehetőségével, hanem ez általában is fenyegető veszély a közelmúlt történelmének, a közelmúlt iratainak kutatása kapcsán. De nemcsak országgyűlési képviselők számára kéne biztosítani azt, hogy személyiségi jogokra tekintettel kapjanak lehetőséget információk megtekintésére, hanem általában kutatók számára. Általában - feltehetően nem egyedül vagyok, aki ezt tudom, hanem aki levéltárban az elmúlt évtizedek iratait próbálta már kutatni, ismeri azt az elutasítási formulát, hogy - arra szoktak hivatkozni levéltárakban, amikor nem adnak ki kutatóknak iratokat, hogy az érintett iratok személyiségi jogokat érintenek. Én szeretném idézni az érintett minisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egy közelmúltban kelt tervezetét, amelyik - feltehetően ez a tisztelt Ház minden oldalon ülő képviselőit érdekli - a közelmúltban államosított MSZMP-, MDP- iratok tervezett kutatási szabályzatait foglalja magában. Ez a szabályzattervezet azt mondja, hogy a személyi iratok - most szó szerint olvasom - "+hatásköri káderek személyi anyagai, a Központi Ellenőrző Bizottság, a Központi Bizottsági Iroda bejelentések alosztálya, a fegyelmi bizottságok megnevezett személyekre vonatkozó iratai, a titkárok anyagában található megnevezett személyekre vonatkozó jelentések vizsgálati iratai, jegyzőkönyvek és adatgyűjtések 50 éves kutatási korlátozás alá esnek, kutatásukra e határidőn belül csak az érintett személy, halála után közeli hozzátartozója előzetes egyeztetésével adható engedély." (18.00) Nem hiszem, hogy szerencsés lenne, sőt azt gondolom, hogy kimondottan szerencsétlen és ártalmas dolog lenne, hogyha egy ilyenfajta szabályzat határozná meg azt, hogy a közelmúlt történelmét hogyan lehet kutatni. Arra lenne szükség, amiről beszéltem, hogy egy kétlépcsős megoldást fogalmazzon meg ez a törvényjavaslat. Ilyenfajta módosító indítványt fogunk benyújtani, amelyik a kutatók számára lehetővé teszi a betekintést, de a személyiségi jogok védelmét ezzel a technikával a kutatók számára előírásként fogalmazza meg. És az is ismeretes - még egyszer szeretném hangsúlyozni -, hogy nemcsak a kimondottan személyzeti jellegű, ilyen szándékú iratokra szokták ezt a kategóriát használni, hogy személyiségi jogokat érint, hanem minden olyan iratfajtára szokták használni, amelyikben személynevek fordulnak elő vagy amelyeknél aláíróként egy személy neve jelentkezik. Nyilvánvalóan képtelenség lenne, ha ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán ezt a gyakorlatot és a magyarországi történelmi kutatások problémáit nem vennék figyelembe. Ha ezeket a rendelkezéseket, amelyeket itt idéztem, mint egy tervezetet és a mai törvényjavaslatot életbe léptetnék, akkor ez gyakorlatilag ahhoz vezetne, hogy Rákosi Mátyás hozzátartozóinak az engedélye nélkül nem lehetne Rákosi Mátyás iratait, személyiségi jogait sértő iratokat jó ideig kutatni, hiszen a hatvan év Rákosi Mátyás halála után vagy politikai tevékenységének lezárolása után még jó ideig nem fog befejeződni, nem telik el, tehát a praktikum is mindenképpen azt kívánja, hogy az általam elmondott szempontokat vegyék figyelembe. Végezetül szeretném a német parallel szabályozásból az erre vonatkozó megoldást ismertetni. A német parallel szabályozás az adatfeldolgozási törvénycsomagnak nevezett NSZK-törvény külön paragrafusban foglalkozik a személyes adatok kutatóintézeti kutatási felhasználásával, és nagyon szerencsésen - és mi ezt szeretnénk egy módosító indítványban benyújtani - úgy fogalmaz, hogy a tudományos kutatás céljára felvett vagy tárolt személyes adatok - egyrészt ez egy fontos szempont - csak tudományos kutatás céljára legyenek feldolgozhatók, másrészt figyelembe veszi azt a szempontot, hogy lehetőleg névteleníteni kell a tudományos kutatásnak a személyekre vonatkozó adatot, és további praktikus és a mi megoldásunkban is alkalmazható megoldásokat fogalmaz meg. Köszönöm szépen. (Taps.)