Glattfelder Béla (Fidesz)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy én egyetértek mind Vastagh Pállal, mind pedig Szabó Lajossal is, hiszen való igaz, hogy ez a törvényjavaslat, illetve egy törvénynek egy későbbi időpontjában való módosítása mindig valamifajta jogbizonytalansággal jár, ami káros a gazdaságra nézve, hiszen a gazdálkodók elbizonytalanodnak, mert nem tudják, hogy a jövőben milyen jogi szabályozás fogja működésük kereteit megszabni. Ugyanakkor viszont egyetértek azzal is, hogy az a törvény, amelynek a módosításáról most vitatkozunk, a kárpótlási törvény is rossz törvény, nagyon rossz törvény. Olyan problémák vannak abban a törvényben, amelyek szükségessé teszik, hogy ezeket a törvényeket újragondoljuk. Az én feltevésem az, hogy egy törvényjavaslatot csupán akkor szabad módosítani, hogyha a módosítás által okozott károk kisebbek, mint amekkora hasznot el lehet érni a törvényjavaslat módosításával. Most vizsgáljuk meg, hogy ebben a pillanatban vagy ebben a törvényjavaslatban megvalósul-e ez, és vizsgáljuk meg azt is, lehetséges-e olyan megoldásokat, olyan technikákat találni, amelyekkel kedvező eredményt tudunk elérni. A törvény egyik legnagyobb problémája az, hogy rendkívül lassan megy a végrehajtása, hiszen majdnem 800 ezer kárpótlási igény érkezett be, amelyeknek az elbírálása rendkívül vontatottan halad - ami fölerősíti azt a hatást, amiről én már korábban beszéltem a szövetkezeti átmeneti törvény vitájában, miszerint a kárpótlási és a szövetkezeti átmeneti törvény közötti párhuzam hiánya azt fogja eredményezni, hogy olyan birtokelaprózódás megy végbe, amelynek az egyik oka a különböző időhatárok közötti különbség, másrészt pedig az, hogy a kárpótlási és a szövetkezeti tagi tulajdoni földalapokat térben egymástól elkülönülve, földrajzilag egymástól távol eső helyen jelöli ki. A törvényjavaslat ennek a problémának a megoldására azt a javaslatot teszi, hogy az ilyen földtulajdonrészeket egy tagban kell jelölni. (11.20) Itt én rendkívül problémásnak tartom azt, hogy ilyen nagyon szigorú szabályt ír elő a törvény. Számomra sokkal szimpatikusabb az eredeti megfogalmazás, miszerint lehetőleg egy tagban kell kijelölni. Ugyanis ez azt is jelenti, hogyha fizikailag lehetetlen egy tagban kijelölni a tag számára a földtulajdonát - mint ahogy erre egyébként még az általános vitában valamikor, amikor tárgyaltuk ezt a törvényjavaslatot, Szabad György elnök úr fölszólalására Bogárdi Zoltán reagált is -, akkor ez azt jelenti, hogy egyszerűen nem lehet kiadni a tag számára a földjét. Tehát ha azt írom elő, hogy egy tagban kell kiadni, s nem lehet, fizikailag lehetetlen egy tagban kiadni, akkor ez azt jelenti, hogy nem lehet számára kiadni. Hát ezért ez a rendkívül szigorú szabály szerintem nem jó. Egy másik probléma, ami valóban alkotmányjogi kérdéseket érint, az az, hogy ugyebár azok, akiknél a degresszió a kárpótlás mértéke miatt már érvényesült a földtulajdonuk esetében, azok május közepéig jelenthették be igényüket arra a földutalványra, amelyre akkor jogosultak, ha magángazdálkodást kívánnak folytatni. Ha most feltételezzük azt, hogy az a javaslat, amelyik a törvényjavaslat 2. §-ában foglaltatik, az kedvező ezen személyek számára, akkor egy olyan furcsa helyzet jön létre, hogy már megszűnt egy bizonyos lehetőség, amellyel élhettek azok, akik május közepéig bejelentették az igényüket - a jelenleg kedvezőtlen körülmények ellenére is -, ugyanakkor nem élhetnek azok a személyek, akik számára most már megérné, hogy beadják az igényüket egy ilyen földalapra, de nem fogják tudni beadni, mert ez a határidő már jogvesztően lejárt, tehát nincs lehetőség ilyen igények beadására. Vagyis ha ehhez a ponthoz hozzányúlunk, akkor mindenképpen ezeknek az embereknek a dolgával is törődni kell, és akkor ezeket a határidőket meg kell hosszabbítani. Végezetül beszélnék arról, ami nincs benne a törvényjavaslatban, és ami szerintem a legnagyobb probléma. Említettem, hogy a kárpótlás rendkívül vontatottan halad. Még valamikor, tán az 1020-as törvényjavaslatban a Kormány megfogalmazta azt az igényét, hogy mindazok, akik a kárpótlási igényüket beadták és földet szeretnének vásárolni, azok jelentsék be azt, hogy földet szeretnének vásárolni, ezt jelentsék be a kárpótlási hivataloknak. Ha ez megtörtént volna, és akkor egy képviselői módosító javaslat hatására ez a rendelkezés nem maradt volna ki a törvényjavaslatból, akkor ma a Kárpótlási Hivatalnak meglehetősen egyszerű dolga lenne, mert mindazokat a kárpótlási igényeket, amelyek földre vonatkoztak, most előre tudná venni, azokat el tudta volna már bírálni, és akkor már el lehetne kezdeni az árveréseket, a licitálásokat. Tehát én megfontolandónak tartom azt, hogy esetleg most újra el kellene rendelni az ilyen jellegű igénybejelentést - bár tudom, hogy lényegesen többen jelentenének be földvételi kérelmet, mint ahányan valójában földre váltanák a kárpótlási jegyeiket, hiszen abból a megfontolásból indulnának ki, hogy na bumm, hát akkor legföljebb nem fogok földet venni, mert nem kell kötelezően földet vennem, még másra is fordíthatom a kárpótlási jegyemet -, de mégis nagyon fontos információkat kapnánk arra vonatkozóan, hogy mennyi kárpótlási igény van. Nagyon sok embert eleve ki lehetne zárni a földvétel lehetőségéből, azokat, akik már eldöntötték, hogy semmiképpen nem akarnak földet venni. És akkor a kárpótlási hivatalok a munkájukat most azokra a kárpótlási igényekre koncentrálhatnák, amelyek valóban földre vonatkoznának. És ezzel a megoldással szerintem sokkal pontosabban és sokkal gyorsabban lehetne ezeket a kérdéseket orvosolni, mint az előterjesztett javaslatokkal, amelyeket, mint elmondtam, rendkívül sok szempontból kritizálni lehet. A megoldási javaslataim egy részét nem mondanám el, egyszerűen azért, mert telik az idő, de a bizottsági vitán ezeket elő fogom terjeszteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)