Jánosi György (MSZP)
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívüli ügyben kértem szót, mert egy rendkívüli helyzet kialakulásának, illetve tartóssá válásának elkerülése érdekében szeretnék szólni. Közismert, hogy az Alkotmánybíróság hétfőn hirdette ki határozatát a médiák kormányfelügyeletével és a köztársasági elnök kinevezési, illetve felmentési jogkörével kapcsolatos alkotmányértelmezésről. A kinevezési és felmentési jogkör gyakorlásával kapcsolatban a testület nem vállalta, mert nem vállalhatta a kialakult helyzet konkrét elemzését és minősítését, pusztán az elvont alkotmányértelmezés feladatára vállalkozott. Ez szükségképpen magában rejtette a többsíkú, illetve többrétegű interpretálás lehetőségét, aminek következtében a határozat kihirdetése után szinte azonnal kezdetét vette a különböző politikai érdekeknek megfelelő értelmezés s az erre épülő kiterjedt nyilatkozatháború. Mindez világosan jelzi, hogy az ügy korántsem jutott nyugvópontra a döntés és az alkotmánybírósági határozat kihirdetése után. Az éleződő nyilatkozatháború újra felerősítette a politikai presztizsharcból fakadó konfliktusokat, s szélsőséges irányba mozdította el a Parlamentet és a politizáló közvéleményt egyaránt megosztó ellentéteket. (9.10) Napirend előtti felszólalásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a helyzetben rendkívül súlyos következményekkel járhat, ha a koalíciós pártok valóra váltják első nyilatkozataikban tett ígéreteiket, és a Parlamenttől a köztársasági elnök ellen irányuló nyilatkozattervezet megtárgyalását kérik. Ez a lépés két szempontból is komoly veszéllyel fenyeget: Egyrészt a nyilatkozattervezet kapcsán kialakuló túlfütött és indulatos politikai viták a médiatörvény tárgyalása és elfogadása során végképp megszüntethetik a konszenzusteremtés lehetőségét. Az ellentétek kiéleződése megakadályozhatja annak a törvénynek a létrejöttét, amely új jogi háttérbe és összefüggésrendszerbe helyezi a médiaelnökök kinevezését, és amelynek kidolgozása során még mindenki lehetőséget látott a megegyezésre és kompromisszumkötésre. A szélsőséges politikai viták lehetetlenné tennék azt, hogy az Országgyűlés - megfelelve az Alkotmánybíróság által előírt követelménynek - 1992. november 30-áig megalkossa a Rádió és a Tévé felügyeletének, illetve működésének újraszabályozását célzó törvényt. Hiszen, félretéve a politikai indulatokat és előítéleteket, a Parlament kulturális bizottságában már most meg kellene kezdeni az egyeztetést annak érdekében, hogy e téren elkerüljük a jogi szabályozás tartós hiányának állapotát, és hogy az Alkotmánybíróság útmutatásainak megfelelően időre elkészüljenek a még nyitott kérdésekre választ adó bizottsági módosító indítványok. Másrészt - és ez a mesterségesen kiélezett politikai viták hosszabb távú következményeit vetíti előre - a koalíciós nyilatkozat kierőszakolása egy politikai állóháború tartóssá válásának lehetőségét rejti magában. Egy olyan túlpolitizált parlamenti működés lehetőségét, amely végérvényesen megszüntetheti a koalíciós pártok és az ellenzék együttműködésének, illetve konszenzusteremtésének esélyét. Ez a helyzet, amelynek előszele már most érzékelhető, egy általános parlamenti válság kialakulásához, a Parlament működésképtelenségéhez vezethet, mert lehetetlenné teszi a konszenzust igénylő alapvető törvények meghozatalát. Így az Országgyűlés tartóssá tenné önmaga számára a mulasztásos alkotmánysértés állapotát, amelyről az utóbbi időben bizonyos létfontosságú törvények elmaradása miatt az Alkotmánybíróság határozatai is egyre több szót ejtenek. A szocialista frakció nevében sokan és sokszor elmondtuk már, hogy az újraéleződő konfliktus szakmai és jogi szempontból csak a médiatörvény konszenzusos elfogadásával zárható le korrekt módon. Most ismét hangsúlyozzuk, mert úgy látjuk, ez az egyetlen esély arra, hogy elkerüljük a túlfűtött, indulatokkal terhelt és presztizsszempontokkal átszőtt politikai vitákat, és visszatérjünk a megegyezésen és kölcsönös kompromisszumkészségen alapuló törvényalkotáshoz. Ez az egyetlen esély arra, hogy teljesítsük azt, amit valamennyien vállaltunk, és amit - a médiaháború kiterjesztése helyett - az egyre súlyosabb gazdasági és szociális problémák megoldása terén joggal vár el tőlünk a társadalom túlnyomó többsége. Mert tudomásul kell vennünk, hogy a társadalmat nem érdekli a médiaháború, nem érdekli az sem, kik és miért kezdték el - kizárólag az iránt érdeklődnek: mikor lesz már vége ennek az értelmetlen vitának. A Parlamenttől azt várják, hogy tisztességes törvényekkel teremtsen végre békét és igazságos rendet a médiák körül. A döntés joga a kormánykoalíciós pártoké: dönteniük kell, hogy ebben a helyzetben a politikai felelősség vagy a vélt jogsérelem és jogi igazságérzet logikájához szabják lépéseiket. Jól meg kell fontolniuk a döntést, mert a következményekkel járó terheket ugyan közösen kell viselnünk a társadalom előtt, a felelősség azonban e kérdésben most az önöké, tisztelt kormánypárti képviselők. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)