Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két percre se lesz szükségem. Én azt hiszem, hogy nagyon örvendetes lenne, hogyha a kormánypártok, illetve a Kormány világossá tenné az ország és az Országgyűlés előtt, miben áll voltaképpen a taktikája. Ugyanis nyilvános vitában tárgyaljuk meg ezeket a dolgokat, tisztelt képviselőtársaim, és az a taktika, amelyet pillanatnyilag, legalábbis bevallott formában elénk tártak a kormánypártok igen tisztelt szónokai, az ellentmondásosnak látszik. Hiszen - ahogy Haraszti Miklós is említette - olyan megoldásokat kívánnak a Ház elé terjeszteni elfogadás végett, amelyekkel kapcsolatban közismert, hogy nem áll fönn a szükséges többség. Mi ezzel a céljuk? Nem tudom. Nagyon fontos volna viszont tudnunk, hogy miért vélik úgy a kormánypártok, hogy ebben a kérdésben a konszenzus kialakítása reménytelen, és miért látszanak elmozdulni egy másik álláspont felé, amelynek a logikai kifutása véleményem szerint értelmezhetetlen. Én azt hiszem, hogy az Alkotmánybíróság döntése után - amelyet itt túl sokan és túl sokat kommentáltak egy másik hatalmi ág nyilvános ülésén - arra kellene törekednünk, hogy újra meggondoljuk, milyen lehetőségei vannak a konszenzusnak. Itt különféle megoldási variánsok merülnek föl, méghozzá újabb megoldási variánsok, és ezek azért kerülnek a Ház elé, mert a konszenzustól a Kormány, illetve a kormánypártok visszaléptek néhány fontos kérdésben. Én azt hiszem, itt volna az ideje annak, hogy a felesleges és a közvéleményt is fárasztó konfrontációk után megpróbáljunk egy újabb konszenzust kidolgozni. És még egy megjegyzés. De nem tartottam be az ígéretemet a két percre, úgyhogy abbahagyom. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)