Ómolnár Miklós (EKgP)
DR. ÓMOLNÁR MIKLÓS (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt - a politikától még nem teljesen elfordult - magyar Közvélemény! Egy olyan mulasztás ügyében kérek figyelmet, amely mulasztás a tegnap délutáni, napirend előtti - leginkább hisztérikus kabaréba illő - jelenethez hasonlóan tán alkalmas a Parlament tekintélyének végső lejáratására. A felvilágosodás kora óta tudjuk, hogy a demokráciák lényege a világosság, a nyilvánosság, a dolgok átvilágításának lehetősége. Ha a közélet valamelyik szegletét homály övezi, azon nyomban találgatások - időnként roppant alantas találgatások - kapnak lábra. Többször leírták már erről a Parlamentről, hogy tagjainak sorában 40-50, esetleg ennél is több egykori kommunista titkosszolgálati ügynök foglal helyet: olyan emberek, akiket a kommunista rendszer a Magyar Köztársaság kikiáltása után is hosszú hónapokon át működő titkosszolgálata küldött a demokratikus pártokba, hogy ott kifejtsék "áldásos" tevékenységüket. Nehéz megmagyarázni a politikai gyűléseken, ahol ez a kérdés - természetesen a szociális problémák után - többnyire mindig napirendre kerül, hogy mi az oka ennek a közel kétéves késlekedésnek. Hiszen szeptemberben már két esztendeje lesz annak, hogy Hack Péter és Demszky Gábor beterjesztette első e témába vágó javaslatát, és májusban megünnepelhettük egyéves születésnapját a kormányjavaslatnak is. Mint emlékezetes, a kisgazdafrakció tavaly nyáron benyújtott egy határozati indítványt, amely az országgyűlési képviselők feddhetetlenségének megvizsgálását célozta, abból az erkölcsi igényből kiindulva, hogy először az Országgyűlés önmagán végezze el ezt a vizsgálatot, hiszen nem lenne ildomos, hogy döntsünk más emberek sorsáról e tekintetben, anélkül, hogy előbb önmagunkat tennénk próbára, vizsgálnánk meg. (10.20) Akkoriban javaslatunkkal szemben az volt a legfontosabb kifogás, hogy nem törvény formájában és nem precízen rögzített eljárásjogi kérdésekkel próbálja rendezni ezt a kérdést. Indítványunk most megkísérli pótolni ezeket a hiányosságokat. Egy országgyűlési különbizottság felállítására teszünk javaslatot, mely országgyűlési különbizottság keretében a paritásos elvet és az erőviszonyokat megpróbáljuk egyaránt érvényesíteni. A két legnagyobb létszámmal rendelkező parlamenti képviselőcsoport, az MDF és az SZDSZ két-két tagot küldhetne ebbe a bizottságba, az összes többi képviselőcsoport, beleértve a függetleneket is, egy-egy tagot. Elnöke lehetne ennek a bizottságnak az Országgyűlés elnöke, alelnökei pedig az alkotmányügyi bizottság elnöke és a nemzetbiztonsági bizottság elnöke. E bizottság körültekintő vizsgálatok nyomán kétharmados többséggel, minimum 9 szavazattal hozna határozatot. Kérem képviselőtársaimat, hogy a név szerinti szavazást ne tekintsék időhúzásnak! Egy olyan súlyos erkölcsi kérdésről van szó, amelyben végre igent vagy nemet kell mondanunk. Tisztességesebb lenne már az is, ha levennénk napirendről ezt a kérdést, akkor legalább valamit választanánk. A kisgazda képviselőcsoport természetesen nem ennek a híve, hanem a kérdés alapos, körültekintő és végre gyors rendezésének a híve. Azt is nehéz megmagyarázni, hogy a parlamenti bizottságok immár fél éve miért foglalkoznak ilyen hosszasan ezzel a kérdéssel. A kelet-európai tapasztalatok természetesen körültekintő eljárásra intenek bennünket, de ezt az időhúzást immár semmi sem indokolhatja. A név szerinti szavazással együtt járó időveszteség ehhez képest semmi. Álljunk fel és mondjunk végre igent vagy nemet, és hadd fűzzem még hozzá, hogy a 35-ös képviselőcsoport mellett a 10-es képviselőcsoport, egészen pontosan 70%-a is támogatja ezt az indítványt+ (derültség)+ egy remélhetőleg higgadtabb, békésebb és tisztább kisgazda jövő reményében. Köszönöm a szót. (Taps.)