Kiss Gyula

1992. június 15.

DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tökéletesen egyetértek a képviselő úrral, illetőleg azon megállapításával, miszerint július 1-jétől a munka világát szabályozó jogszabályokat valóban új alapokra helyeztük, és ennek eredményeképpen a három alapvető törvény - így a Munka Törvénykönyve, a köztisztviselőkről, illetve a közalkalmazottakról szóló törvény - hatálybalépésével egy új korszak kezdődik. Ami a képviselő úr aggályait illeti a július 1-jei hatálybalépést illetően, szabadjon utalnom arra, hogy azt gondolom, afelől egyikünknek sincs kételye, hogy ez a hatálybalépési határidő adott és kötött volt, hiszen a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálybalépését illesztenünk kellett szükségszerűen a Munka Törvénykönyve hatálybalépéséhez, minthogy az általános szabályokat a Munka Törvénykönyve adja, és ehhez képest a specifikus - az eltérő, a különböző - szabályokat tartalmazza csupán a közalkalmazottakról szóló törvény. Legjobb emlékezetem szerint a Parlament május 5-én fogadta el a törvényt, és valóban akkor jelent meg, ahogy erre ön is utalt. A két dátumból valóban következik a rendelkezésre álló időtartam. Azt sem állítom, hogy ez nem rövid, egyfelől azonban szeretném biztosítani a képviselő urat, hogy az a kormányrendelet, amely a hatályon kívül helyezéseket szükségszerűen végig kell, hogy vigye, július 1-jén hatályba fog lépni. Ígérhetem ezt azért is önnek, mert éppen a Munkaügyi Minisztérium elkészítette e kormányrendelet tervezetét, és éppen a mai közigazgatási államtitkári értekezlet tárgyalta, és reményeim szerint csütörtökön a Kormány előtt ezt elő tudom terjeszteni. Ami az ágazati szinten megalkotandó és a hatálybalépést kiszolgáló egyes miniszteri tevékenységeket illeti - ágazati szinten -, biztos vagyok abban, hogy kollégáim is - tekintettel a határidő konkrétságára - tartani fogják ezen határidőt. Ami az interpellációban fölvetett konkrét kérdést illeti - nevezetesen a jubileumi jutalomra való jogosultság előfeltételeinek értelmezésével kapcsolatosan fölvetett kérdést -, szabadjon elmondanom azt, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény egész egyszerűen honorálni kívánja a közfeladatok ellátásában töltött éveket, ezért - ha módosult jogi előfeltételekkel is, de - továbbra is fenntartja a jubileumi jutalom intézményét. A törvény általános szabálya alapján azonban jogszerű időnek kifejezetten, csak és kizárólag, a törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál megelőzőleg munkaviszonyban eltöltött évek számítanak. Mindennek alapja, hogy a törvény ily módon nem az általában munkavégzéssel töltött időtartamot, hanem kizárólag a közalkalmazotti feladatok ellátását kívánja elismerni. Én azt gondolom, hogy nem lehet az vitatéma közöttünk, hogy erről szól maga a jogintézmény. A jubileumi jutalom fogalma az, hogy egy plusz szolgáltatást, egy plusz honoráriumot jelent - ha úgy tetszik - a közalkalmazottnak, éppen azért, mert meghatározott időt ezen a pályán eltölt. Ha ezt a jogszerző határidőt mi kiszélesítjük, és összekeverjük az ön által elemzett - munkaviszonyt megalapozó - időtartammal, akkor innentől kezdve nem jubileumi jutalomról beszélünk, hanem munkaviszonyban töltött évek számáról. Tehát teljesen világos, hogy e jogintézmény fogalmából következik, hogy csak a közalkalmazotti viszonyban töltött időt vehetjük e vonatkozásban figyelembe. (15.30) Utalni szeretnék itt a törvénynek azon rendelkezésére, amely a korábban jogviszonyban töltött időt a törvény hatálybalépése után a hatálya alá tartozó munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként veszi figyelembe. És hogy mennyire toleránsak voltunk e törvény megalkotásánál e vonatkozásában, néhány konkrét példát említsek még önnek az aggályok eloszlatása végett: ott, ahol a közalkalmazotti idő adott volt, de az valamilyen oknál fogva, méltányolható oknál fogva megszakadt, ott a megszakadás időtartamát is figyelembe vesszük jogszerző időnek. Ilyen például a sorkatonai szolgálat, polgári szolgálat, vagy a nőknél a terhesség, illetőleg a gyermekgondozási segély időtartama. Tehát elvileg önmagában logikus és zárt maradt a törvény, azt a fajta kiterjesztését semmiképpen sem osztom, amit ön az interpellációjában fölvetett. Arra a kérdésére vonatkozóan, hogy kikre vonatkozik: természetesen a közalkalmazottakra vonatkozik. Ami a jogszerzés feltételeit illeti: természetesen azokra vonatkozik, akik a törvényben meghatározott 25, 30, illetőleg 40 évet ténylegesen közalkalmazotti jogviszonyban töltik, ez alól egy könnyítés van, éppen az ön által is példálózó jelleggel említett öregségi nyugdíjkorhatár elérése esetén, ha nem adott a 20, 25, 30 vagy 40 év, akkor 5 évvel előbb elismerhető az adott időtartam. Nem osztom azt az aggályát sem, hogy a nemek között itt valamiféle differenciáltság lenne, vagy hátrányos megkülönböztetés. Az állapot kérdése, hogy a nők ma Magyarországon 55 évesen, a férfiak 60 évesen mennek nyugdíjba. Én azt hiszem, hogy azért a 40 évet kivenni a jubileumi jutalom időtartamából, mert adott esetben egy 55 éves nő ezt nem érheti el, vagy általában nem valószínű, hogy eléri, éppen ez lenne a diszkrimináció a lényegesen hosszabb időt közalkalmazotti viszonyban töltőkkel szemben. E vonatkozásban én azt gondolom, hogy a törvény nem támadható. Ami a második kérdését illeti: nevezetesen az illetmény, illetőleg a finanszírozás alapját mi képezheti a jubileumi jutalomnál? Én azt gondolom, hogy ez nem egy új kérdés, hiszen a jubileumi jutalom eddig is létezett, eddig is volt pénzügyi forrása és alapja, ami nem volt más, mint az intézmények megtervezett béralapja. Változatlanul ebben a béralapban gondolkodunk a továbbiakban is, ami a jubileumi jutalom finanszírozhatóságát illeti. A harmadik kérdés vonatkozásában, ami a politikai közhangulattal kapcsolatos esetleges aggályaimra utal, az illetmény-előmenetellel kapcsolatosan: szeretném nagyon határozottan leszögezni azt, hogy szó nincs arról képviselő úr, hogy a szándékaink milyenek, illetőleg a hozzáállásunk milyen ehhez az illetmény-előmeneteli rendszerhez, illetőleg ahhoz, hogy ezt kötelezően 94. január 1-jétől kell alkalmazni. Ez nem elhatározás és szándék kérdése, hanem a rendelkezésre álló anyagi eszközök reális számbavétele. Ha nem ezt tettük volna, véleményem szerint az lenne kalandorpolitika, és véleményem szerint az anyagi lehetőségeinket messze meghaladó, végrehajtásában keresztülvihetetlen jogszabályi normák beépítése válthatna ki olyanfajta politikai közhangulatot, illetőleg indulatgerjesztést, amire ön volt szíves utalni. Én azt gondolom tehát, hogy kérdéseire adott ténybeli válaszaim alapján válaszom elfogadható. Ebben bízva kérem önöket, hogy a választ fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)