Áder János (Fidesz)
DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! 1992. április 1-jén a legfőbb ügyész úrnál a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény megfelelő paragrafusai alapján indítványoztuk, hgy általános törvényességi felügyeleti jogkörében vizsgálja felül az igazságügy- miniszternek a megyei bíróságok elnökei kinevezésekor hozott döntéseit, és kezdeményeztük a törvénysértés esetén az ügyészi óvást és a hozzá kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazását. A fenti hivatkozott törvény 5. § (2) bekezdés c) pontja alapján indítványoztuk, hogy amennyiben a törvénysértés alapját részben az 1972. évi IV: törvény szabályozási hiányosságai okozzák, úgy tegyen javaslatot a törvény módosítására a törvény kezdeményezésére jogosultnál. Indítványunkat részletesen megindokoltuk, amelynek lényege a következő: A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvényt módosító 1991. évi LXVII. törvény létrehozta a bíróságok igazgatásában közreműködő bírói testületeket, köztük a megyei összbírói értekezletet, és széles körű jogosítványokkal ruházta fel őket a bíróságok működésével kapcsolatban. A törvény az összbírói értekezlet számára részletesen működési és eljárási szabályokkal körülhatárolt jogosultságot biztosít a megyei bírói tanács és az Országos Bírói Tanács tagjainak, póttagjainak választásánál. Ettől eltérően hasonló pontos, ugyanakkor tételes eljárási szabályokkal nem rendezett jogot biztosít a törvény 59. § (3) bekezdés a) pontja az össz-bírói értekezlet számára a megyei bírósági elnöki állások kinevezése kapcsán. Röviden idézek a vonatkozó törvényből. A megyei bíróság elnökét az igazságügy-miniszter a bírák közül öt évre nevezi ki. Pályázat útján kell betölteni a megyei bírósági elnöki állást, és a pályázó alkalmasságáról a megyei bírósági elnöki állás esetében az összbírói értekezlet foglal állást és javaslatot tesz a kinevezésre. A törvény szabályozza továbbá azt is, hogyha nincs alkalmas pályázó, vagy a kinevező a javaslatot nem fogadja el, új pályázatot kell kiírni. Az új pályázat eredménytelensége esetén a kinevezésre jogosult a vezetői állást megbízás útján tölti be, a megbízás legfeljebb egy évre szólhat. A megyei bíróságok elnökeinek kinevezésekor a kinevezésre jogosult igazságügy-miniszter a fent idézett törvényi szabályokat több alkalommal megsértette. Erre közismert példa itt a Pest megyei Bíróság esete. Most az idő rövidsége miatt a részleteinek ismertetésétől eltekintek. A törvény az összbírói értekezletet - igaz, az eljárásjogi kérdéseket nem szabályozza - a megyei bíróságok elnökeivel kapcsolatban kettős jogosultsággal ruházza fel. Az 59/a § 83) bekezdése a) pontja szerint a megyei bíróság elnöki állás esetében a pályázó alkalmasságáról az összbírói értekezlet állást foglal, és javaslatot tesz a kinevezésre. Tekintettel arra, hogy a Pest megyei Bíróság kinevezett elnöke esetében és más esetekben is ez a konjunktív feltétel a javaslattétel tekintetében nem teljesült, illetve az állásfoglalás tekintetében nemleges volt, ezért az igazságügy-miniszternek a továbbiakban a törvény rendelkezései alapján kellett volna eljárnia, ha az egyébként alkalmasnak minősített és javasolt pályázó személyével nem értett egyet. (15.50) Ennek megfelelően az 59/A § (4) bekezdése alapján kizárólag egy magatartási módra volt lehetősége, amely szerint új pályázatot kellett volna kiírnia. Nem biztosított olyan jogot a törvény a kinevező igazságügy-miniszter számára, hogy az összbírói értekezlet állásfoglalása és javaslattétele hiányában döntsön, vagy a javasolttól, a javaslatoktól eltérő személyt nevezzen ki. Feltehetően hasonló törvénysértés történt több megyében is. A törvénysértések megalapozták, hogy a Legfőbb Ügyészség az 1972. évi V. törvény 13. § (1) és (4) bekezdései alapján valamennyi megyei bírósági elnök kinevezését vizsgálja meg, és intézkedjen a törvényesség helyreállítása érdekében. A törvénysértéseket - amelyek feltehetően az állásfoglalás és a javaslattételi jog helytelen jogértelmezéséből adódnak - más alkotmányos szabályozásból is levezettük, amelynek megismétlésétől most eltekintek. Beadványunkra 1992. április 14-ei keltezéssel tájékoztatást kaptunk a legfőbb ügyész úrtól, illetve helyettesétől, amelyben az érdemi válasz megadásáig szíves türelmünket kérte. Egy hónappal később újabb levél érkezett, amelyben a legfőbb ügyész úr arról tájékoztatott bennünket, hogy miután tájékozódott, és az Alkotmánybíróság előtt is több kereset van folyamatban a vonatkozó törvényhellyel kapcsolatban, ezért az érdemi választól elzárkózik. Úgy ítélte meg, hogy az Alkotmánybíróság határozata választ fog adni kérdésünkre, és a határozat meghozatala előtt a törvény módosítására irányuló kezdeményezésünket sem tekintette megalapozottnak. Az elmondottak miatt a kifogásolt miniszteri döntés ellen az ügyészi óvást nem nyújtotta be, és a bíróságokról szóló törvény módosításának kezdeményezésére sem tett javaslatot. A fenti levélből kitűnik, hogy a legfőbb ügyész úr az Alkotmánybírósághoz címzett beadványunkra hivatkozva a törvényességi kérelmünkre adandó érdemi válaszadástól elzárkózott. Álláspontunk szerint - figyelemmel az 1989. évi XXXII. törvény rendelkezéseire - a legfőbb ügyész úr álláspontja helytelen. Az ügyészség alkotmányos kötelezettsége, hogy törvénysértés esetén lépjen föl a törvényesség védelmében. Az Alkotmánybíróság előtti eljárásra való hivatkozást azért sem tartjuk helyesnek, mivel az Alkotmánybíróság a miniszteri aktusok törvényességének kérdésében feltehetően nem foglal állást. A törvényességi kérelmünkben foglaltakra és a fenti indokokra hivatkozva az alábbi kérdésekre kérünk választ a legfőbb ügyész úrtól: 1. Az ügyészség törvényességi vizsgálata milyen iratokra, mely bírósági vezetők kinevezésére terjed ki? 2. Az 1. pontban megjelölt iratok áttanulmányozása során megállapítottak-e törvénysértést a megyei bíróságok elnökei kinevezésénél? 3. Milyen konkrét érvekkel tudja alátámasztani azt a döntését, hogy a kifogásolt miniszteri döntések ellen nem nyújt be ügyészi óvást? Várom válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)