Áder János (Fidesz)
DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Szeretnék élni a viszonválasz jogával, Elnök Úr. Mindjárt mondom a döntést is természetesen, és utána fogom az indokokat mondani. Nem fogadom el a legfőbb ügyész úr válaszát a következő indokok alapján.: A legfőbb ügyész úr válaszában óvatosan és ügyesen megkerülte az alapkérdést, éspedig hogy abban a kérdésben állást foglaljon, hogy az igazságügy-miniszter eljárása törvénysértő volt az adott ügyben, az egyedi kinevezési aktus tekintetében - avagy sem. (16.00) Az eredeti kérésünk és indítványunk is erre irányult, erre sem a levélben nem válaszolt a legfőbb ügyész úr, sem pedig most az interpellációra adott válaszban. Na most, ugye az ügyészségről szóló törvény alapján, hogy ha valaki törvénysértéssel vádolja meg azt a szervet, amellyel szemben egyébként jogosult a legfőbb ügyész eljárni, akkor azt hiszem, hogy az ügyész, illetve a legfőbb ügyész úr kétféle választ adhat. Vagy azt mondja, hogy nem volt megalapozott a mi indítványunk, tehát nem történt törvénysértés; úgy találja, hogy nem történt törvénysértés, ezért nem ad helyt a mi javaslatunknak; vagy azt mondja, hogy törvénysértés történt, és ezért valamilyen lépésre rászánja magát, óvást nyújt be. Ez a két lehetősége van az ügyészi törvény alapján. Az, hogy passzoljon, hogy hallgasson, és egy másik szervezet, jelen esetben az Alkotmánybíróság döntésére várjon, ilyen lehetőséget a törvény a legfőbb ügyész úr számára nem biztosít. Van még egy lehetőség is természetesen, hogy saját maga törvénykezdeményezéssel éljen, jelen esetben a parlamentnél. Azt hiszem, hogy az nem meggyőző érv, hogy a képviselők is, így jelen esetben jómagam és Szájer József is rendelkezik törvénykezdeményezési joggal, de azt gondolom, hogy egy törvénymódosításnak a kezdeményezésénél sokkal nagyobb súllyal szerepel az, hogyha a legfőbb ügyész maga emel kifogást egy adott törvény rendelkezéseivel szemben, mintha egy ellenzéki képviselő, ami már önmagában averziókat vált ki. A törvénysértés tényének megítélése tehát nem függ és nem is függhet az Alkotmánybíróságnak az esetleges majdani döntésétől. A másik, ami problémaként jelentkezik. Az Alkotmánybíróságot ebben az eljárásban semmiféle határidő nem köti. Meglehetősen régóta ott van ez a beadvány, és nemcsak a mi beadványunk, hanem mások beadványa. Nem tudjuk pontosan, hogy az Alkotmánybíróság mikor foglal ebben a kérdésben állást, ugyanakkor meglehetősen elhúzódó, hét hónapig tartó kinevezési eljárásról van szó. Nem szerencsés, hogy esetleg egy törvénysértő rendelkezés alapján folyik a kinevezési eljárás. Ebből a szempontból igenis, hogyha a legfőbb ügyésznek van lehetősége és van joga arra, hogy beavatkozzon ebbe a folyamatba és megállítsa ezt a folyamatot, akkor azt gondolom, hogy ezzel a jogával élnie kellett volna. A javaslatnak nem a politikai vita felélesztése volt a szándéka, hanem hogy ebben a kérdésben végre megnyugtató válasz szülessen részben a legfőbb ügyész úrtól, részben pedig az Alkotmánybíróság részéről. Az Alkotmánybíróságot mi ez ügyben nem tudjuk sürgetni, de ugyanakkor nagyon fontosnak tartanánk, hogyha ebben a kérdésben végre mostmár valamiféle megnyugtató válasz születne. Összességében: miután nem kaptunk a kérdésünkre választ, és megítélésem szerint a legfőbb ügyész úr a rávonatkozó törvényi rendelkezések alapján köteles lett volna - jelesül idézem az ügyészségi törvény 13. §-ának (1) bekezdését, valamint az ügyészségi törvény 2. §-át, amely egy kellő rövidséget, vagy kellő időt ír elő az ügyész számára, hogy a megfelelő eljárási cselekményeket lebonyolítsa; miután ezekre nem került sor, és érdemi választ a kérdéseinkre nem kaptunk, ezért természetesen az ügyész úr válaszát nem fogadom el. És kérem a tisztelt Házat, hogy a tisztelt Ház se fogadja el ezt a választ. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)