Kulin Sándor (MDF)
DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A határainkkal szomszédos országokban élő magyarsággal való kapcsolattartás és erőnkhöz mért segítés évtizedek óta kialakult nemes gyakorlat a magyar társadalomban. E gyakorlat részben rokoni, baráti szálakon, másrészt egyházi és testvértelepülési kapcsolatokon át bonyolódik, de számos társadalmi kezdeményezés, szervezet, alapítvány is e cél szolgálatában áll. Ez a folyamat a rendszerváltást megelőző évben, a romániai forradalom idején és a rendszerváltást követően örvendetesen felgyorsult. Megerősödött, és a javuló államközi kapcsolatok folytán lehetővé vált a szeretetszolgálat áramkörébe vonni a kárpátaljai magyarságot is. A sokrétű kapcsolatból én most az idejövő magyarok egészségügyi ellátásának kérdésével kívánok foglalkozni. Kétoldalú államközi szerződések rendelkeznek az egymás országába látogató állampolgárok váratlanul fellépő megbetegedéseinek, baleseteinek kölcsönös ellátásáról. Ez remélhetőleg a későbbiekben, a továbbiakban sem fog problémát okozni. Viszont a hazai és az egyes szomszédos országokbeli egészségügyi ellátás és kivizsgálás tárgyi feltételeiben megmutatkozó döntő különbség miatt hosszú idő óta egyre nagyobb számú beteget látunk el részben fekvőbeteg-intézményeinkben, részben járóbetegként, másrészt gyógyszerek tulajdonképpen illegális juttatásával. Az illegalitás itt arra vonatkozik, hogy a gyógyszerek ára és térítési díja különbözetének megfizetésétől mindenki által tolerált bocsánatos bűnként nagyvonalúan eltekintettünk, és ezt a társadalombiztosításra hárítottuk. A kórházi kivizsgálásra került külföldi magyar pedig - ha a vizsgálatok és a kezelések díját nem tudta megfizetni - kérhette a kórházat fenntartó önkormányzatoktól a költségek elengedését, és ezt többnyire meg is kapta. Tehát részben humanizmussal, részben a belső tartalékok feltárásával megoldottuk a problémát. Július 1-jétől azonban az eddigi gyakorlatot az eddigi keretekben nem folytathatjuk, mert az egészségügyi ellátást biztosítási jogalapra helyeztük. (14.10) Az egészségügyi intézmények vezetői tanácstalanok atekintetben, hogy júliustól az intézményeikben kivizsgálásra jelentkezett, sokszor kétségbeesett helyzetben levő, határon túli betegekkel kapcsolatban, magyarokkal, mi legyen a követendő magatartás, hogy szabálytalanságot vagy törvénysértést ne kövessenek el, és ugyanakkor lelkiismeretük parancsának is eleget tegyenek. Kérdésem ezért: számolt-e a Kormány, illetve a népjóléti tárca a beálló új helyzettel, s a megoldásra hátralevő rövid időben milyen intézkedés kiadását tervezi, és milyen forrást biztosít a kérdés megnyugtató, intézményes rendezésére? Ugyanis azok a jótékony célú kezdeményezések és alapítványok ennek a lefedésére kevesek, és ugyanakkor szervezetlenek is még. Köszönöm. (Taps.)