Ilkei Csaba (független)
DR. ILKEI CSABA (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény szerint utánképzésre kell kötelezni azokat a gépjárművezetőket, akiknek vezetői engedélyét visszavonták közlekedési bűncselekmény vagy szabálysértés miatt, illetve azokat, akik sorozatosan megszegték a közúti előírásokat és ezért a szabálysértési hatóság határozattal többször megbírságolta őket. A törvény végrehajtási utasítása akkor az utánképzésről nem szólt. Pótolta ezt az 1939/1991. számú kormányrendelet. Eszerint a rendőrhatóság által már megbüntetett gépjárművezetőnek, tehát akit 5000- 10 000 forinttal a rendőrhatóság már megbírságolt, és esetlegesen, vagy bevonták néhány hónapra a jogosítványát, jelentkeznie kell a területi közlekedési felügyeletnél, ahol 60 napon belül utánképzésben vesz részt. Ez két részből áll. Úgynevezett feltáró foglalkozásokból, melyek díja 1675 forinttól 4755 forintig terjedhet, és különböző programokból, melyek elméleti és gyakorlati foglalkozásokból állnak, részben vizsgakényszerrel, ezek befizetendő utánképzési díja 3500 forinttól 30 050 forintig terjedhet. Tehát a rendőri büntetésen túl összesen 30-35 ezer forintot is fizethet valaki könnyen. Az utánképzési foglalkozások egy órájának díja elméleti ismereteknél ötszöröse a közúti járművezetői pótvizsgadíjnak, a gyakorlati programoknál ötszöröse a megfelelő járműkategóriára vonatkozó, tanóránkénti költségtérítésnek. Van, akinek bizony 25 órát kell vennie. A legolcsóbban az ússza meg, aki két év alatt háromszor szabálytalanul parkolt, vagy három kisebb szabálytalanságot követett el, és ezért a hatóság határozattal megbírságolta, így csak hatórai programra és egyórás vizsgára kötelezhető csekély 3500 forintért. Kérdésem alátámasztására itt több példát is közöltem miniszter úrral, az idő rövidsége miatt ezeket most nem ismertetem. Nem vitatom, hogy szükséges az utánképzés, ám a díjakat nem igazították az élethez, ezért az oktatás inkább büntetés, méghozzá kettős büntetés, amelyik differenciálatlanul egyeseknél megélhetési gondokat okozhat, az eredménnyel arányban nem álló szociális feszültségeket. Gondoljanak csak a munkanélküli közúti járművezetőkre. Kérdésem június 4-én történt benyújtása óta új tények és szakmai érvek jutottak tudomásomra. Ezekről ma reggel szóban és írásban tájékoztattam államtitkár urat. Röviden megemlítem őket. Egyfelől az utánképzés egyébként is magasnak tartott díjai tovább drágultak a 60/1992. számú kormányrendelettel. Az előbb már ezeket az új megdrágult díjtételeket ismertettem. Továbbá: az utóbbi napokban a szakemberek körében beható viták nyomán az a vélemény alakult ki a vitatott törvényhellyel, illetve az említett kormányrendelettel kapcsolatosan, hogyha valaki ma az Alkotmánybírósághoz fordulna, könnyen kiderülhetne, az utánképzés ezen formájában és mai gyakorlatával alapvető jogelveket és állampolgári érdekeket sért. Például azért, mert a törvény nem mondja meg, ki kötelezheti utánképzésre a járművezetőt. Úgy tűnik, a rendőrség ma megalapozatlanul hozza határozatait. Ha valaki nem akarja visszakapni a jogosítványát, azt nem lehet utánképzésre kötelezni. A szabálysértési hatóság legfeljebb annyit közölhetne, hogy utánképzéssel újból megszerezheti valaki a jogosítványt. Az utánképzés mint jogintézmény a hatályos Btk.-n kívül esik, a bíróságok számára nehezen kezelhető. Ma szinte senki sem tudja teljes bizonyossággal megmondani, kártérítési pervesztés esetén ki fizessen a járművezetőnek. Tudniillik az államigazgatási körben okozott kárért vajon a Belügyminisztérium fizessen, avagy a közlekedési tárcához tartozó közlekedési főfelügyelőség valamelyik területi felügyelősége a megyeszékhelyen vagy Budapesten? Államtitkár Úr! Várom szíves válaszát. (Szórványos taps a bal oldalon.)