Rajkai Zsolt (EKgP)
RAJKAI ZSOLT, közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor legelőször kézbevettem az ön kérdését, megmondom őszintén, rendkívül zavarban voltam, mert nem tudtam, hogy milyen társadalmi réteget kíván védeni a képviselő úr, netán azokat, akik súlyosan felelőtlen magatartásuk, ittas járművezetésük vagy pedig agresszív magatartásuk miatt esetleg emberek halálát, súlyos testi sérülését idézték elő, vagy netán csak anyagi kárt okoztak. Ilyen előzmények után kértünk fel szakértőket ezen kérdéseknek a megválaszolására, megvizsgálására, amelyeket az alábbiakban szeretnénk röviden összefoglalni. Az elmúlt évtizedekben, években rendkívüli mértékben növekedett a súlyos közúti balesetek száma, amely indokolttá teszi, hogy alapos vizsgálat alá vegyük és vonjuk azt a körülményt, vajon minek következtében állt elő ez a növekedés. Sokszor előfordul, hogy nem csupán szabálysértésről van szó, hanem a gépjárművezetők egyéb alkalmatlansága miatt következett be. Ez akár emberi magatartás, akár agresszív emberi magatartás, akár ittas járművezetés, vagy akár vezetési tudásból fakadó, vagy vezetési tudás hiányából fakadó baleset is lehetett. Ennek következtében kellett és vált szükségessé, hogy utánképzésre rendelkező törvényt alkosson a kormányzat. És itt már el is szeretném mondani elöljáróban azt, hogy teljesen külön kell választani a szabálysértési eljárásról szóló törvényt, amelyben a szabálysértési eljárásban vagy bírósági ítéletben elmarasztalják a gépjárművezetőt, a törvény viszont úgy rendelkezik, hogyha ez a szabálysértési eljárás vagy bírósági eljárás a vezetői engedély bevonásával együtt jár, akkor a vezetői engedélyt csak bizonyos utánképzés után lehet visszaadni. Efelől törvény rendelkezik, és válaszolnék is az első kérdésére: meglévő törvények külön végrehajtásáról külön jogszabályban, külön jogszabályszerű eljárásban nem kell intézkedni, mert a törvény biztosítja azt a kötelességet, vagy kötelezi az állampolgárt, hogy részt vegyen ilyen utánképzésben. Mindezekre figyelemmel rendelkezik a közútról szóló 1988. évi I. törvény, amely nem egyedülálló a világban: az Egyesült Államokban több mint 70 éve, Európában, Nyugat-Európában pedig 40 éve használják ki ezt a lehetőséget arra, hogy fegyelmezetté és a gépjárművek vezetőit pedig önkorlátozóvá, tisztességes vezetővé tegyék, azokat elsősorban, akik súlyosan és többszörösen súlyosan vétenek a közúti közlekedés morális és szakmai rendje ellen. A képzési díjakkal kapcsolatos felvetésére azt szeretném elmondani, hogy ez igazodik a gépjárművezetői képzés költségeihez. Nyilvánvaló, hogy mivel emelt szintű képzésről van szó, legtöbbször biológus, pszichiátriai szakértő bevonásával kerül sor rá, nyilvánvaló, hogy attól lényegesen fölfelé el kell hogy térjen. Ami viszont a legújabb rendelkezést érinti és illeti, az üzemanyagárak változásával abban az esetben, amikor gépjárművezetői oktatásban is kell részesülnie a vétkesnek, egy választási lehetőség elé kerül a gépjárművezető - a vétkes gépjárművezető -, vagy átalánydíjjal, megemelt átalánydíjjal fizeti meg, vagy pedig a tételes elszámolás szerint fizeti ki a többletköltségeket, amelyek a gépjárműhasználatból kerülnek ki. Az ön kérdésében az a bizonyos 30 ezer forintos költség akkor merülhet fel, ha a legmagasabb óraszámot jelenti, gépjárművezetőként autóbuszvezetőre kirótt utánképzésről van szó, ebben az esetben éri el a 30 ezer forintot, de az elmúlt évben ilyen eset nem fordult elő. Tehát ennek a példaként való említése túlzás. Továbbá: az utánképzésre történő kötelezés nem alkotmányellenes, mivel jogorvoslati eljárás befejeztével kerül sor rá. Tehát a jogorvoslati eljárás megvan, és az összes jogorvoslati lehetőség kihasználása után kerül sor utánképzésre, amikor már az állampolgár minden lehetőséget ki tudott használni a jogorvoslatra, illetve fellebbezéseknek ezután már valóban nincsen helye, de akkor már minden jogorvoslati hely be lett járva, és különben nincs lehetőség arra, hogy a képzésről lemondjon. Éppen ennek következtében nincs is szükség kártérítési felelősök megállapítására, mert az összes kártérítési felelősség már akkor meg lett állapítva, és csak akkor kerül sor utánképzésre, hogyha a gépjárművezető ebben a körben vesztes. (14.30) Tehát nincs szükség arra, hogy ennek a körnek, a gépjárművezetés-képzés körének a kártérítési felelősségét külön törvény vagy bármely jogszabály megállapíthassa. Még azt szeretném elmondani befejezésül kedves képviselőtársamnak, hogy szakmai körökben is megütközést keltett a kérdés ilyenformán történő felvetése, egy olyan, közlekedési morál terén rossznak nevezhető országban, mint Magyarország, amikor éppen szigorítani és éppen erősíteni kellene a közlekedési morálra való ráhatás tényezőit, nem pedig lazítani. Kérem ezért jogi végzettségű képviselőtársamat, hogy ezt jól gondolja meg, és a jövőben inkább a közlekedési vétséget elkövetőket részesítse hátrányban a vétlen állampolgárokkal szemben, akik ki vannak téve a közúton mint közlekedő járművezetők és mint polgárok is az ilyen gépjárművezetők tisztességtelen, embertelen magatartásának. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)