Szabó Lajos (EKgP)

1992. június 17.

DR. SZABÓ LAJOS (FKgP): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mi kisgazdák - legalábbis akik itt körülöttem ülnek - igazán nagy örömmel üdvözöljük ezt a törvényjavaslatot. Több okból nagy örömmel üdvözöljük. Elsősorban is azért, mert mi hisszük és valljuk, hogy valami nem azért kisgazda gondolat, mert mi annak mondjuk, hanem mi a praktikus, célszerű, hasznos, jó gondolatokat mindenképpen fölvállaljuk, akkor is, ha az nem tőlünk származik, mert hisz ez az egész Független Kisgazdapártnak a lényege. A másik, amiért nagy örömmel üdvözöljük ezt a törvényjavaslatot, hogy az a saját gondolatunk valósul meg, amit egy általunk Hódmezővásárhelyen összehívott szakértő bizottság április 28-án leírt, pontosan - nagyon komoly, megbízható szakemberek, tizenketten voltak, épp egy tucat - kidolgoztak, hogy mik azok a pontok, ahol a kárpótlási törvényt nem lehet végrehajtani, és ezért az föltétlenül módosításra szorul. Az számunkra külön öröm, hogy pontosan a FIDESZ felől indult egy gondolat, illetve ennek a gondolatnak a támogatását onnan kaptuk meg, és Glattfelder Béla fölismerte - velünk együtt -, hogy igen, ezen a kárpótlási törvényen, ha ezt végre akarjuk hajtani, akkor jelentősen módosítani kell. Én ezúton köszönöm ezt a támogatást Glattfelder Bélának és a FIDESZ-nek. És én azt hiszem, hogy bizonyos fokig ez az együttműködés talán a jövőbe is mutat. Azt mutatja, hogy igenis, ha a magyar Országgyűlésben egy szakszerű, jó gondolat van, ezt a szakszerű, jó gondolatot képes az Országgyűlésnek mind a két oldala egyformán magáévá tenni és támogatni. Nem akarok én túl sokat beszélni erről a törvényjavaslatról. Egy-két kisebb kifogásom van a törvényjavaslattal szemben. Nem korrigálhatatlan hibák, és ezeket a végrehajtási rendeletben is lehet korrigálni. De akkor tartok jónak egy törvényjavaslatot, hogy ha az szabadabb teret, nagy lehetőséget ad az állampolgároknak úgy, hogy ezzel a célt nem rontja. Az állampolgárra például egy olyan előírás, hogy jelentse be most, hogy mennyi aranykoronát kíván tulajdonba venni, nagyon sok esetben megoldhatatlan föladatot ró, mert a fórumokon szerzett tapasztalatainkból teljes felelősséggel mondhatom, hogy jó, ha a földigénylők fele tudja, hogy neki mennyi aranykorona jár, mert hisz az igénylő lapra se volt köteles beírni, elég volt, ha megjelölte a helyrajzi számát az egykori tulajdonának; és esetleg ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy most a földhivatalok felé megindul egy roham, hogy megtudják, mennyi az aranykorona-járandóságuk. Ugyanakkor az érintett gazdaságok úgyis csak a Kárpótlási Hivataltól kaphatják meg, hogy valójában Péternek, Pálnak vagy Mariska néninek mennyi aranykorona jár. Tehát az állampolgárnak a földtulajdon-igénylő bejelentése nem érvényes. Az akkor válik érvényessé, hogyha a Kárpótlási Hivatal a földhivatalok igazolása alapján ezt érvényesíti. És ezután a kárpótlási hivatalok adják meg az egyes gazdaságoknak, hogy mi az igény. Na, a beszélgetések közben fölmerült egy ilyen vélemény, hogy igen, de hátha valakinek jár x aranykorona, és az annak csak a felét akarja földben kivenni, s a másik felét mondjuk gyári részvényben vagy akármi másban. Glattfelder Bélának volt az elmúlt időben a szövetkezeti törvény módosításához beadott javaslataimnál egy megjegyzése, hogy egy törvényjavaslatnál azt kell nézni, hogy mikor okozunk kisebb hibát: ha megvalósul, vagy ha nem valósul meg. Ebben az esetben nagyobb hiba ezt bejelenteni, mert hisz olyan nagyon minimális azoknak a száma, akik csak ilyen részben akarják a földtulajdonukat visszakapni, hogy a törvénynek ezzel nem is szabad külön foglalkozni, mert a földrendező bizottságok ezeket a problémákat nagyon szépen lerendezik. És ez nem okoz a végrehajtásban semmiféle gondot. De - mint ahogy az előbb mondtam - ezt a problémát a végrehajtási rendeletben meg lehet oldani. Még egy: én nem értek teljesen egyet a jogvesztő hatállyal. Az állampolgároktól nem szabad jogokat elvonni akkor, amikor ennek nincs különleges értelme. Ugyanis itt most mindenki, aki földtulajdont akar hamar és árverés nélkül, be fog jelentkezni. Ez a cél. Nem szabad most olyan célt kitűzni, hogy mindenki rohanja meg a földhivatalokat, mert újra abba a bajba esünk, hogy a nagyszámú jelentkezés miatt nem fogjuk tudni végrehajtani. (14.20) Na hogy mennyi lesz a jelentkezőknek a száma: Tisztelt Országgyűlés! Nagy tanulsággal szolgáljon ez a törvény, illetve a kárpótlási törvény is - elsősorban az államapparátusnak. Én természettudományos emlőkön nőttem föl, és ott azt tanultuk, hogy adatgyűjtés, értékelés, cselekvés. Ez három olyan alappillér, ami nélkül nem lehet értelmesen cselekedni. A kárpótlási törvényt úgy csináltuk meg, hogy nem volt adatgyűjtés. Hogy ez milyen szégyenletes dolog, csak utaljak arra, hogy az egyik interpellációmra, amikor én forszíroztam, hogy mennyi is az az állami vagyon, amit kárpótlásra lehet fordítani, akkor a választ adó miniszter erősítgette, hogy bizony ez csak 1800 milliárd és egy fillérrel sem több. Akkor még államtitkár volt. Nagyra értékelem, mert igazán kitűnő, okos ember. Az okosságát mutatja, hogy ő maga is rájött, hogy igen, ezt az állami vagyont föl kell mérni, és mikor ez az ő teljes felelősségi körébe került, fel is mérte és nyilatkozott is, hogy négyszer-ötször annyi, mint amit eredetileg gondoltunk, illetve lehet, hogy csak ő gondolta, mert a Kisgazdapárt szakértői pontosan ennyit számoltak ki, amit mi el is mondtunk a kárpótlási törvény vitája során is. Legyen ez az eset figyelmeztető a magyar Országgyűlésnek és a hátralévő két esztendőben elsősorban a többségi koalíciónak, hogy föltételezésekre, gondolomra nem lehet törvényt alkotni. Ha ezt a kárpótlási törvényt a mesterség szabályai szerint csináltuk volna meg, és kezdtük volna az adatfelméréssel, akkor már régen túl lettünk volna a végrehajtáson. Ennek a törvénynek, a gazdasági bizottság által benyújtott törvénynek egyik legnagyobb érdeme, hogy igenis, ez adatfelméréssel kezdi. Jelentse be az állampolgár, ki az, aki akar valamit, mit akar, és hol akarja? Ez a nagy erénye ennek a törvényjavaslatnak, mert a többi az már technikai kérdés, amihez a technikát könnyű megtalálni. Én még egyszer megemlítem, hogy a jogvesztő hatályt azt azért is kivenném belőle, mert nem kívánatos, hogy most mindenki megrohanja a földet. Az volna a kívánatos, hogy ezen az őszön csak azok, akik valójában birtokba is akarják venni a földet. Aki nem akarja birtokba venni, azokkal ráérünk a télen és a tavasszal foglalkozni, és ez a végrehajtó apparátusra akkor olyan feladatot róna, amit végre is tudna hajtani. Ezzel együtt én a Földművelésügyi Minisztérium felé adresszálom, hogy a végrehajtási rendeletet nagyon-nagyon gyorsan készítsék el, és végre vegyék igénybe azoknak a világhírű szakembereknek a véleményét: a magyar földmérőknek a véleményét. Bár az elmúlt negyven esztendő mindent megtett azért, hogy a világhírű, a világ élvonalában lévő magyar földmérést lezüllessze, de azért ott mégis maradtak olyan kitűnő szakemberek, akiket igenis igénybe kell venni, ki kell kérni a véleményüket, és a mesterség szabályai szerint kell a cselekvési programot elkészíteni. Ez azért is nagyon fontos, mert az ingatlan-nyilvántartás egy ország tulajdon biztonságának egy alappillére. Ha az ingatlan-nyilvántartás nem pontos, nem megbízható, akkor nincs ingatlanbiztonság. Valaki itt a szövetkezeti átmeneti törvény módosításának a vitája kapcsán, egy népszerűségre törekvő úr, azt mondta, hogy majd a nép a saját népi módszereivel kiméri a földet. Magam voltam szenvedő alanya annak, hogy a Kommunista Párt 1945-ben a Kisgazdapárt akarata ellenére a népi módszerekhez folyamodott. Ahhoz, hogy az apámtól örökölt kis darabka földet valahogy a helyére lehessen rakni, 38 tulajdonosnak kellett volna megmozdítani 30 év után a földjét, 38 pert lebonyolítani, mert ez csak per útján lehetséges. Úgyhogy ez egy olyan szörnyű, kaotikus állapot, amilyen hibát még egyszer nem szabad elkövetni. Csak szakszerűen, mert meg lehet valamit jól is csinálni. Ha jól megcsináljuk, akkor az nem köszön vissza, mint ahogy a kárpótlási törvény vitája során magam említettem meg, hogy úgy csináljuk meg a törvényt, hogy az ne köszönjön vissza. Köszönöm szépen. (Taps.)