Glattfelder Béla (Fidesz)

1992. június 17.

GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ): Nagyon szépen köszönöm, Elnök Úr! Bizonyára csodálkoznak a tisztelt képviselőtársaim azon, hogy vajon a FIDESZ miért áll egy ilyen javaslat mellé, vagy főleg talán azon még inkább lehet csodálkozni, hogy miért állt egy ilyen kezdeményezés élére? Ugyanis a FIDESZ elutasította a kárpótlási törvényt, és a véleményét a mai napig nem változtatta meg, azonban azt hiszem, az teljesen egyértelmű, hogyha egy törvény végrehajtásának a javításával segíteni lehet, akkor ott segíteni kell. A FIDESZ megítélése szerint a kárpótlási törvény eredeti formájában való végrehajtása rendkívül kellemetlen következményekkel járt volna a magyar mezőgazdaságra nézve. Ezért mindenképpen támogatunk egy olyan megoldást, amelyik a kárpótlás végrehajtását gyorsabbá tenné és egyszerűbbé tenné, lehetővé tenné a szövetkezeteknek, hogy minél előbb visszajuthassanak azokhoz a földekhez, amelyeket kárpótlás céljára kijelöltek. Megítélésünk szerint ez a törvényjavaslat teljesíti ezeket a feltételeket, és annak ellenére, hogy az albizottság munkájában nem tudtuk minden elképzelésünket érvényesíteni; sok helyen egyébként az albizottság sokkal jobb megoldást fogadott el, mint amit mi javasoltunk, más helyen viszont úgy gondolom, hogy gyengébb megoldást fogadott el. A FIDESZ ezt a kompromisszumos javaslatot támogatni tudja és támogatni is fogja. (14.50) Hiszen én magam is négy alkalommal, pontosabban eddig ez volt a negyedik alkalom, már ezt megelőzően is három alkalommal léptem fel azért, hogy a kárpótlási folyamat gyorsabban záruljon le. Először akkor, amikor sürgettem a kárpótlási törvény második részének a mielőbbi tárgyalását, ezt akkor valamelyik kormánypárti képviselő meg is jegyezte, akkor, amikor azt javasoltam, hogy a kárpótlási törvényben az igények benyújtására a jelenleginél rövidebb határidő álljon rendelkezésre. És harmadszor pedig akkor, amikor a szövetkezeti átmeneti törvényben azt javasoltam, hogy a kárpótlási árverések legutóbbi időpontja ez év november 30. legyen. Ezek a javaslataim akkor elutasításra találtak. Most azonban a koncepcióm elfogadásával és törvényszöveggé való megfogalmazásával úgy hiszem, hogy az akkor el nem ért eredmények, kívánalmak mégis érvényesíthetőek lesznek. Mivel az előttem szóló képviselőtársak a törvényjavaslatot nagyon sok oldalról megvizsgálták, és ezekkel a vizsgálatokkal szinte kivétel nélkül egyet is tudok érteni, ezért egy olyan problémával szeretnék foglalkozni, amit még eddig nem érintettek; talán csak Isépy Tamás utalt rá, méghozzá azokkal az alkotmányjogi problémákkal vagy aggályokkal, amik megfogalmazódtak a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezek közül talán a legfontosabb az, amelyik úgy érvel, hogy diszkrimináció lenne az, ha egyes kárpótlásra jogosultak előbb juthatnának földhöz, mint a többi kárpótlásra jogosult a kárpótlási jegy ellenére az állami tulajdonban álló jelenlegi tulajdoni tárgyhoz. Én nem tudom osztani ezt a nézetet, méghozzá a következők miatt nem. Az alapvető probléma szerintem az, hogy Magyarországon senki nem vizsgálta meg komolyan, az Alkotmánybíróság pedig tudjuk, hogy egyáltalán nem bírálta meg azt a kárpótlási törvényt, amelyiket az Országgyűlés másodjára elfogadott. Így nem tudjuk, hogy végül is milyen mennyiségű alkotmányellenes rendelkezés van ebben a törvényben. Viszont, hogy valami fajta gyanút ébresszek önökben, szeretném néhány problémára felhívni a figyelmet, ami a kárpótlási törvényből fakad. A kárpótlási törvény szerint 1000 forint/aranykorona értékű kárpótlási jegyet adtak egy aranykorona értékű föld után. Tehát ezer forint járt egy aranykorona után. Ugyanakkor viszont a kárpótlási árverésen a kárpótlási jegy ellenében kétszeres mennyiségű, tehát ezer forintért két aranykorona értékű föld is megszerezhető volt. Tehát ha csupán ezt vesszük, már akkor is a kárpótlásra jogosult az eredeti földtulajdonának kétszeresét megszerezhette volna a kárpótlási árverésen. Igen ám, de a kárpótlási törvény kimondta, hogy a kárpótlási jegy egy kamatozó értékpapír, magyarán úgy fogalmazott, hogy a jegybanki alapkamat 75%-ával havonta növekedik a kárpótlási jegy értéke. Képzeljük el, hogy mi történik akkor, ha most Magyarországon mondjuk egy hatszámjegyű infláció következne be! Ez azt jelentené, hogy a kárpótlási jegyek névértéke egymilliószorosára felmelkedne, vagy talán többmilliószorosára felemelkedne, miközben a kárpótlás céljára rendelkezésre álló földterület aranykorona értéke nem növekedne, állandó maradna. Ez azt jelentené ebben az esetben, hogy az a kárpótlásra jogosult, aki valamikor mondjuk 3-4 hektár földdel rendelkezett, amit elvettek tőle és ami után ő kárpótlási jegyeket kapott, az fél év múlva, amikor lezajlott az a hatalmas infláció, Magyarország egész területére kárpótlási igényt jelenthetne be, a tulajdonában álló kárpótlási jegyekkel fél vagy akár egész Magyarország összes termőföldjét megvehetné. Tehát az eredeti kárpótlási törvényben nyilván egy olyan szabály maradt benn, ami lehetőséget adott a kárpótlásra jogosultak egy bizonyos csoportjának arra, hogy az eredeti tulajdonuknál lényegesen nagyobb mennyiségű földtulajdont szerezzenek meg, miközben más csoportok számára, akik termőföld vételére nem voltak jogosultak, hiszen nem fértek be abba a három kategória egyikébe, amit a kárpótlási törvény megfogalmazott, csupán az eredeti tulajdonuk egy bizonyos hányadát kitevő állami tulajdonban lévő vagyontárgy megszerzésére adott lehetőséget. Tehát ez nagyon súlyos aránytalanság volt, és szerintem egy nagyon buta szabály volt a kárpótlási törvényben. Másik oldalról ott van a szövetkezetek problémája, amit szintén érdemes megvizsgálni, hiszen a kárpótlási törvény rendkívül durván korlátozta a szövetkezetek tulajdonosi jogait, hiszen a rendelkezési jogukat a kárpótlás céljára elkülönített föld fölött teljes egészében megszüntette, hiszen ezt a földterületet nem terhelhették meg, nem vehettek fel rá hitelt, jelzálogot és a többi. A kárpótlási törvény nem határozott meg határidőt, hogy milyen időn belül érvényes ez a korlátozás, hanem határidő nélkül korlátozta a szövetkezetek tulajdonosi jogait, és ez a korlátozás a mai napig is érvényben van. Ezzel szemben ott van az a probléma, hogy vajon alkotmányellenes-e, vagy jelenti-e a kárpótlásra jogosultak egyik körének diszkriminálását az, ha a kárpótlásra jogosultak egy bizonyos csoportja, amelyik bejelentette a földvételi igényét, annak az igényét előbb fogják elbírálni, míg a többi kárpótlásra jogosultnak az igényét később bírálják el. Meggyőződésem szerint nem jelenti, ugyanis a diszkrimináció nem a törvény szövegéből fakad, tehát nem egy normatív diszkriminációval állunk szemben, hanem a különbségtétel abból fog fakadni, hogy az adott állampolgár hogyan dönt, hogy ő földet szeretne-e venni, vagy pedig más jellegű tulajdont. Egyébként azok a kárpótlásra jogosultak, akik most nem jelentik be ezen a bizonyos határidőn belül a kárpótlási igényüket, illetve a földvételi igényüket, azok számára is még van lehetőség termőföldtulajdon szerzésére, hiszen a kárpótlási törvény kimondja, hogy egyrészt az állami tulajdonra vételi jog illeti meg a kárpótlási jegy tulajdonosát, másrészt pedig egész pontosan meg is mondja, hogy bizonyos mennyiségű állami földet mindenképpen a kárpótlás céljára árverésre kell bocsátani, mégpedig a szövetkezetek által árverésre bocsátott termőföldterületnek a 20%-át, ami egy igen jelentős mennyiség. Ezekről a földekről ez a törvény nem szól, tehát azok, akik ebből a határidőből kicsúsznak, még azoknak is van lehetőségük, hogy földet szerezzenek a kárpótlási jegyeikért. De vizsgáljuk meg, hogy ha ez mégis valamilyen korlátozását jelentené a kárpótlási jegyek tulajdonosai jogainak, hogy akkor ez vajon alkotmányos lenne-e vagy sem. Azt gondolom, ez akkor is alkotmányos lenne, ugyanis az Alkotmánybíróság egy korábbi álláspontjából kiderül, hogy valamilyen jogot csak akkor lehet korlátozni, ha ezt egy más alkotmányos jog védelme szükségessé teszi. Ha ez megtörténik, abban az esetben is a korlátozás csak arányos lehet, tehát csak olyan mértékben lehet a jogot korlátozni, amilyen mértékben ezt a másik jog védelme szükségessé teszi. Adott esetben ez azt jelenti, hogy ha a szövetkezetek tulajdonosi jogát korlátozzuk, a rendelkezési jogot korlátozzuk, akkor ezt csak egy bizonyos mértékig tehetjük meg, olyan mértékig, amilyen mértékig ez szükséges ahhoz, hogy a kárpótlási törvény jogosultjai földtulajdont szerezzenek. A tulajdonjog korlátozása a rendelkezési jogon keresztül annál súlyosabb, minél hosszabb ideig tart. Tehát itt a jogalkotónak arra kell törekedni, hogy rövid ideig tartson a korlátozás, a lehető legrövidebb ideig tartson a korlátozás. És az én megítélésem szerint ez a törvényjavaslat a lehető legrövidebb időre fogja ezt a korlátozást leszűkíteni. Ezért én úgy gondolom, hogy a felmerült alkotmányjogi aggályokkal szemben el kell azt mondani, hogy ez a törvény nemhogy rontaná a jelenlegi jogbiztonságot, vagy az Alkotmánybíróság határozataival nemhogy szembenállna, hanem pont a kárpótlási törvényben meglévő alkotmányos aggályokat küszöböli ki, és javítja ilyen szempontból is az eredeti kárpótlási törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)