Mészáros István László (SZDSZ)

1992. június 17.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eredetileg ebben a vitában nem kívántam fölszólalni, de Lukács Tamás felszólalásának bizonyos részei arra késztettek, hogy mégis hallassam hangomat. Gyurkó János is fölvetett olyan szempontokat, amikben álláspontom szerint szükséges tisztázni valamit. Tulajdonképpen Lukács Tamás azt mondta el, hogy nem lehet az egyházi kérdéseket jogi alapon kezelni, tehát valamilyen más módszereket kellene kitalálni a kezelésükre, és a jelenleg hatályos vallásügyi törvény egyik hibájának tartotta azt, hogy nem ad módot állami szervnek arra, hogy egyházi hitelveket megvizsgálva osztályozzon az egyházak között - lehet, hogy társadalmi hasznosság vagy egyenesen társadalomra való veszélyesség, és nem fokoznám a dolgokat: tehát ezek alapján. Szeretném megjegyezni: úgy tudom, egyetlen jogállam sem bír olyan intézményekkel, amelyek vallási közösségek hitelveit vizsgálhatják. Szerintem állami döntéshozók veszélyes vizekre eveznek akkor, hogyha nem a jog alapján állva közelítik meg az egyházakat, hanem különböző hitelvi vagy teológiai ismérvek alapján próbálnak döntéseket hozni. Pontosan az állam és az egyház szétválasztása azt eredményezi, hogy mi, állami döntéshozók kizárólag a jog alapján állva közelítsük meg az egyházakat, a jog szempontjából nézzük azt, hogy mi az egyház és mi nem egy egyház. Azt pedig, hogy teológiailag egyház-e egy adott csoportosulás, amelyik a jog alapján állva bejegyezteti magát, bízzuk az egyházak közötti teológiai vitákra. (10.50) Ebbe mi, állami döntéshozók ne avatkozzunk be. Tehát tisztázni szeretném, tőlünk az az elvárható, hogy mi alkotmányos alapokon állunk, hogy ne hitelvek, hanem a jog alapján közelítsük meg az egyházakat. A másik dolog, amit szeretnék még mondani: Lukács Tamás célzott itt bizonyos jelenségekre, amelyekkel kapcsolatosan nem tudom miket említett már konkrétan, de egy a lényeg, hogy a Büntetőtörvénykönyv jelenleg is hatályban van, az Alkotmány tartalmazza az alapvető állampolgári jogokat, köztük a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ezeknek most már - az Alkotmánybíróság egy májusi döntése alapján - a megfelelő szankciórendszere is létezik nem vagyoni kártérítés címén, amely alkotmánybírósági döntés megszüntette a nem vagyoni kártérítés alkalmazhatóságának a korlátait. Tehát a jog széles eszköztárat kínál arra az esetre, hogyha valamelyik egyház cselekedetei a törvényekbe ütköznek. Akkor akár büntetőjogi szankciókat, akár polgári jogi szankciókat lehet alkalmazni vele szemben. Úgyhogy én nem értem, hogy milyen vonatkozásai azok a jelenleg hatályos vallásügyi törvénynek ebben a vonatkozásában, amelyeket Lukács Tamás módosítani kívánna. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)