Csurka István (MDF)

1992. június 21.

CSURKA ISTVÁN (MDF): Elnök úr! Tisztelt Ház! A Szív utcai általános iskola ügye nagy port vert fel, nemcsak a nyomtatott sajtó foglalkozott vele, hanem a Magyar Televízióban is bemutattak róla egy dokumentumfilmnek álcázott partizán-összeállítást. (Derültség.) Az eset önmagában véve sem jelentéktelen. Egy iskolaigazgató sorsa, egyetlenegy általános iskola nevelési irányzatának a kérdése önmagában is megérdemli az Országgyűlés figyelmét, különösen akkor, ha a konfliktusban a rendszerváltozás pólusai szikráznak össze. Márpedig itt összeszikráznak. Gordos Dénest pályázat útján választották meg a Szív utcai iskola igazgatójának, s ezzel felhatalmazták, hogy meghirdetett nemzeti szellemű, keresztény alapállású programját valósítsa meg. Ennek alapján a hittanoktatást és a vele párhuzamos világnézeti oktatást az órarendbe iktatta, tekintettel arra, hogy az alsó tagozatos tanulók több mint 70, és a felsősök több mint 50%-a hittant akart tanulni és beiratkozott. Meg kell jegyezni, hogy az idei beiratkozáskor az elsősöknek már 90%-át iratják be, talán éppen a keresztényüldözés elleni védekezésül, kiállásként. (Zaj.) (15.30) A nyugodt munka időszaka nem tartott sokáig az iskolában. A régebbi, a levitézlett iskolavezetés körül gyülekvő - hangsúlyozottan nem keresztény szellemű - erők hathatós támogatást kaptak a VI. kerületi önkormányzattól, amelyet belső vitái, polgármesterével folyó pere sem akadályozott meg abban, hogy a széles körű, szülői támogatást élvező, a történelmi és keresztény értékeket az iskola nevelési programjának középpontjába állítani szándékozó igazgató ellen meg ne indítsa a törvénytelen eljárások sorozatát. Az ügy a kis esetek váltóin bukdácsolt jobbra-balra. Az igazgató felmondott egy tornatanárnak - elszámolásbeli hiányosságok, valamint munkafegyelmi kérdések miatt -, mire az elbocsátott egy tacepaót ragasztott ki, s ebben nemes egyszerűséggel fajüldözőnek nevezte az igazgatót. Ezután mások - természetesen a rendszerváltás előtti iskolavezetésből -, akiknek a régi állampárthoz való viszonyuk, abbani szerepkörük mindenki előtt ismeretes volt, a szülők körében is, hasonló vádakat kezdtek terjeszteni, és végül kibontakozott egy hatalmas támadás, amelyhez a naponta az iskolába látogató nómenklaturás sajtó adta meg a tüzérségi támogatást. Fegyelmi indult az igazgató ellen, felfüggesztették, majd elbocsátották. Kineveztek egy megbízott igazgatót - természetesen az ateista hecckampányt folytatók bizalmi köréből -, s megkezdődött a felmorzsolás: megfélemlítik a tanárokat, igyekeznek megfélemlíteni a szülőket, és a gyermekeket sem kímélik. A szülők még a fegyelmi idején tüntetést szerveztek az igazgató mellett. Szép számú szülő állt ki a megtámadott mellett. A jelszavak és a táblák lényege ebben volt összefoglalható: hagyják abba a keresztényüldözést a Terézvárosban. A kérdést éppen ez teszi általános érvényűvé, arra méltóvá, hogy elhangozzék az Országgyűlés nyilvánossága előtt: van-e Magyarországon keresztényüldözés? Tekinthető ez az ügy csak egy iskola ügyének, avagy sokkal inkább egy üzenetet kell benne látnunk, amelyet a keresztény s nemzeti értékekért kiálló tanároknak és tanítóknak címeznek meg bizonyos körök? Nincs-e súlyos és sötét összefüggés aközött, hogy valakit súlyos vádakkal terhelten, amelyek alól mindmáig, mindeddig nem tisztázta magát, ki lehet nevezni egy országgyűlési bizottság vezetőjének; egy másik embert, aki ellen még a részrehajlóan összeállított fegyelmi bizottság sem tud megálló vádakat felhozni, és a szülők kiállnak érte, meg lehet hurcolni és el lehet bocsájtani? Nincs-e összefüggés aközött, hogy bizonyos - többségi véleménnyel kimondott - alkalmatlanságot még az Alkotmánybíróság véleményével szemben is figyelmen kívül lehet hagyni, de egy kisembert - aki esetleg csak gyarló ember - ki lehet rúgni, mert magyar történelmet akar tanítani és hittant? - Sajnos van összefüggés. Az iskolaigazgatóért kiálló tüntetésen Kiss György egyetemi tanár, az iskolaszék elnöke olvasta fel a szülők levelét. Lánya, Rita, az iskola 7. osztályos növendéke volt, ma már nem az iskola tanulója. A gyermek francia tagozatos volt, s megnyerte az országos francia nyelvű versenyt. Kitűnő tanuló, kitűnő sportoló, hiszen a kerületi futóversenyt is megnyerte. Dícséretet - apja szereplése következtében - egyikért sem kapott, ellenben mondvacsinált okokkal - magatartás jegyének négyesre lehúzásával - bizonyítványát lerontották, majd két nappal a tanév vége, egy nappal a bizonyítványosztás előtt egy osztálytárssal a Kissék lakására küldték a gyermek bizonyítványát és az iskolából való elbocsátásáról szóló igazolást. Nem akarták, hogy a gyermek elmenjen a bizonyítványosztásra. Hangsúlyozom: egy egyetemi tanár gyermekéről van szó, tehát nem egy magát s gyermekét megvédeni nehezebben tudó, összeköttetések nélküli család szülöttjéről. Mi lehet azokkal? Ugyanezzel a kislánnyal történt meg az is, tisztelt Ház, hogy egy kiránduláson kullancs ment a lábába, de a jelen lévő tanárok - noha szükség és lehetőség is lett volna rá - meg sem kísérelték a segítségnyújtást. (Zaj.) De, hogy még ne legyen vége: ugyanezzel a kislánnyal nem közölték a fővárosi önkormányzat által kiírt francia nyelvi tábor pályázati feltételeit. Nyilván, mert úgyis jól megy neki a francia, vagy netán azért, mert imádkozik? Ilyen állapotok vannak ebben az országban, tisztelt Ház, akkor, amikor az ellenzéki sajtó a kormányt vádolja egyeduralmi törekvésekkel, amikor a megfélemlítés és a félrevezetés a sarló-kalapácsos időket is megszégyenítő módon folyik. A Szív utcai iskola ügye azért példa értékű, mert benne a most már mindenüvé befészkelődött - és Berijaként elszemtelenedett - nómenklatúra mutatja meg sárga agyarait a nemzetnek. Ha ismét ott tartunk, ha még mindig ott tartunk, hogy egyes gyermekek előmenetelét súlyosan lehet gátolni azért, mert a szülei ilyen vagy olyan magatartást tanúsítanak, ha egy iskolaigazgatót meg lehet hurcolni - kifejezetten azzal a céllal, hogy az országban akárhol, hasonló szándékkal fellépő tanárokat, tanítókat megfélemlítsék -, akkor a magyar jövő kétséges. Hát, nincs ebben a népben annyi erő, többségének képviselőiben nincs annyi elkötelezettség és gerincesség, hogy ennek a már levitézlett és a nemzetet egyszer már erkölcsi romlás szélére taszító nómenklatúrás hataloméhségnek és fenyegetésnek ellenálljon? A nyári szünetre, pihenőre vonuló országgyűlési többségnek visszatértekor erre félreérthetetlen választ kell adnia. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon, közbeszólás a bal odalon: orvost!)