Juhász Pál (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Eredendően sokkal mélyebb és valóságosabb problémáról akartam szólni, mint Fekete Gyula úr, nem ilyen fellengzős ideológiai háborúba akartam bekeveredni, de kénytelen vagyok+ Sajnos memóriája is meg a tényismerete is cserbenhagyta az előttem szólót. (Taps középről. Szórványos derültség.) A memóriája annyiban, hogy a legfőbb viták a kárpótlási törvény kapcsán nem arról szóltak, hogy legyen-e kárpótlás vagy sem, hanem arról, hogy a földügyeket a kárpótlás közben hogyan kezeljük. Igaz ugyan, hogy volt olyan ellenzéki párt, amelyik eleve a kárpótlás ellen foglalt állást, de ez az ellenzéknek egy kis része volt - egy. Kettő: ők sem azért, mert bárkit is a múltból védeni akartak, hiszen egyébként a nómenklatúra megmozgatására ők adták a legradikálisabb előterjesztéseket, hanem azért, mert úgy gondolták, hogy egy országnak, ha boldogulni akar, akkor előre kell figyelnie. Az ellenzék nagyobb része, így a Szabad Demokraták Szövetsége is, egyszerűen ragaszkodott ahhoz a választási programhoz, amely választási programot a Parasztpárt is és a Magyar Demokrata Fórum is igen erősen hangsúlyozott, hogy a földkérdést elsősorban a falulakók között kell rendezni, és a falulakóknak kell könnyűvé tenni a földszerzést. Maga a Szabad Demokraták Szövetsége egy olyan álláspontot képviselt - és talán még emlékezhetnek rá -, hogy a kárpótlás akár sokkal nagyvonalúbb is lehet, mint ahogy a kormányjavaslat előterjesztette, de a kárpótlást a naturális földhözjutással ne automatikusan kapcsoljuk össze, hanem annak váljon nagyon könnyűvé a földhözjutás, aki abból fő- vagy mellékfoglalkozásban élni akar. Éppen azért, hogy ne alakuljon ki az a lehetetlen helyzet, ami a jelenlegi törvényben benne van, hogy a földtulajdonra jogosultak nagyobbik része nem falulakó, nem óhajt a földdel foglalkozni. Ugyanakkor, hogy utat nyissunk egy másik útnak, amelyben a kárpótlási utalvány egy nagyon aktív privatizációs eszköz, és az állami gazdaság lebontásában, az állami részvények megszerzésében egy erős jogcím+ Ma pedig, amiért a Kisgazdapárt egy jelentős része támogatta a gazdasági bizottsági javaslatot, az egy ennél sokkal gyakorlatiasabb ok. Az a nagyon gyakorlatias ok, hogy a föld csak akkor ér valamit a nemzetnek, ha azt használják, ha világos, hogy ki a használója. (16.10) Mindazoknak, akik közel vannak a földhöz és foglalkozni akarnak vele, igen nagyvonalú és gyors hozzájutási javaslatot jelent a bizottsági javaslat. Tény, hogy azok, akik távol élnek a falutól és a helyi közügyektől, azokkal előfordulhat, hogy nem értesülnek valamiről, és így kimaradhatnak vagy háttérbe kerülhetnek abban a lehetőségben, hogy kárpótlási jegyükért földet kapjanak. De ez kifejezetten azokra igaz, akik távol élnek attól a tereptől. És azoknak hál+ istennek az utóbbi időben elég bőven nyílik tér a kárpótlási jegy sokkal biztosabb hasznosítására, mint amit egy olyan földtulajdon jelent, amelynek a műveléséhez nem tud a közelébe férni, annyira távol lakik a területtől. Ezért eléggé másról van szó, mint amit Fekete úr elmondott. Nos, ha a dolog mélyébe nézünk bele: valóban így van, hogy a gazdasági bizottság álláspontjában, az eljárásmódjában van egy vitatkozó elem a kárpótlási hivatal által űzött eljárással. Nem csupán arról van szó, hogy egyszerűsíti vagy gyorsítja az eljárást, hanem arról is szó van, hogy az eljárás felfogásában van egy eltérés. A kárpótlási hivatalok ugyanis egy olyan eljárást alakítottak ki - egyébként meglehetősen függetlenül a törvénytől -, amelyben meghatároztak a falvak részére meglehetősen nagy területeket, olyan falvak esetében, ahonnan elvándorlás volt, és relatíve kicsikét olyan települések esetében, ahova bevándorlás volt, amelyeket majd kárpótlásra kell adni. És ezeknek a kárpótlásra adandó területeknek a nagysága igen jelentős mértékben független attól, hogy egy adott helyen kik, hogyan akarnak földhöz jutni. A gazdasági bizottság javaslata valóban azt tartalmazza, hogy azokon a településeken, ahol ilyen értelemben túlkijelölés esete fordult elő, ott viszonylag gyorsan kiderüljön, hogy túlkijelölés történt, és viszonylag gyorsan használóhoz kerüljön ez a föld. Mert ugye az a gyengécske, nem elég emelkedett érv mozgatta a gazdasági biztottságot, hogy az, hogy ősszel és tavasszal műveljék a földeket, ez sok minden egyéb fennkölt értéknél fontosabb. Lehet, hogy ebben tévedett, és lehet, hogy ezzel szemben a kárpótlási hivatalnak van igaza, amelyik annak érdekében, hogy védje a saját presztizsét, az általa kijelölt földek pedig bizony isten ne kerülhessenek a téesztagokhoz - nem a volt rablókhoz, hanem a téesztagokhoz ne kerülhessenek - , inkább kockáztatja, hogy a további két-három évben is gazdátlan földek tömege legyen. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)