Borz Miklós (FKGP)
BORZ MIKLÓS (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Az 5354-es szám alatt március 23-án módosító indítványt nyújtottam be a Kormány által 5165-ös szám alatt benyújtott törvényjavaslathoz a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak felajánlott vagyonról. A módosító indítványom azon okból született, mert a törvényjavaslat csak az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság vagyonának a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány részére történő átruházásáról intézkedik, nem szabályozza viszont azokat az irányelveket, amelyek biztosítják a munkavállalók szociális és kedvezményes üdültetésének az alapítvány keretei között történő működését, sőt a törvényjavaslatban még csak utalás sincs arra, hogy a későbbiekben esetleg külön törvényben óhajtják ezeket a problémákat rendezni. Ennek a kérdésnek a rendezése nélkül a törvény kissé féllábas. Átad az alapítványnak egy óriási vagyont, 25 milliárd forint értékű vagyont. Pár szóban ugyan említi, hogy ezt mi célból teszi, de nem épít be semmiféle biztosítékot arra nézve, hogy ez a cél a munkavállalók érdekében is megvalósuljon. Kissé az a benyomásom, mint akkor, hogyha valakit bedobnak a mély vízbe, és azután várják, hogy kiderüljön az, hogy vajon tud-e úszni a delikvens. Ha netán nem tud, akkor bocsánatot kérünk, tévedtünk? Ez nem megoldás. Itt szeretném önöket emlékeztetni arra a kudarcra, ami még a Németh-kormány által alapított Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvánnyal történt. Ez a siralmas történet intő példa kell hogy legyen mindnyájunknak arra nézve, hogy hogyan nem szabad megalkotni valamit. Ha megnyugtatóan óhajtjuk rendezni a magyar munkavállalók szociális és kedvezményes üdültetésének a helyzetét, ennek az irányelveit ugyanabban a törvényben kell rendeznünk, mint az üdülővagyon sok milliárd forint értékű átadás-átvételének a problematikáját. Emiatt tartom feltétlenül szükségesnek a törvényjavaslat címének a kiegészítését, mégpedig annak működtetési irányelveiről. Tehát ezzel a mondatrésszel, ezekkel a szavakkal. Ugyanezen okból feltétlenül szükséges a 3. §-hoz az 5354-es szám alatt benyújtott módosító javaslatomban leírt 4. pont beiktatása. Ennek a célja az átmenetnek a pénzügyileg zökkenőmentessé tétele azzal, hogy két évig 50%-os működési költségtámogatást, majd két év után egyszeri forgóalapfeltöltést kapjon az alapítvány a költségvetéstől. Hölgyeim és Uraim! Valamit működtetni csak pénzzel lehet. Ha nem adunk megfelelő mennyiségű pénzt, az alapítványt arra fogjuk kényszeríteni, hogy a magyar munkavállalók hátrányára inkább az osztrák, a német, az olasz, a külföldi turistákat részesítsék előnyben. Azt hiszem, ez senkinek sem érdeke. A gazdaságnak van egy alaptörvénye, hogy tőke nélkül nem lehet gazdálkodni. Itt nemcsak arról van szó, hogy az alapítványt jó pénzügyi induló helyzetbe helyezzük, hanem arról is, hogyha ez az alapítvány nem tud megfelelő hatékonysággal működni, akkor ennek a kárát az egész ország fogja látni, és az üdülésre, gyógykezelésre szoruló munkavállalók, és esetleg az üdülésre beutalt nyugdíjasok. Ez természetesen kihat az egész társadalom közérzetére, lukas lesz tőle az a bizonyos szociális háló, amit igen nehéz lesz befoltozni ebben az esetben. Megbocsáthatatlan bűnt követünk el az egész magyar társadalom ellen, ha csak arról alkotunk törvényt, hogy az alapítvány kapja meg az Üdülési Főigazgatóság kezelésében jelenleg lévő vagyont. Ezzel együtt arról is törvényben kell gondoskodnunk, hogy ez a vagyon megfelelően legyen a munkavállalók egészségének az érdekében kihasználva és működtetve. Tisztelt Képviselőtársak! Nagyon kérem önöket, hogy fontolják meg javaslataimat. Kérem, hogy a sok millió, regenerálásra szoruló munkavállaló érdekében alkossunk egy olyan törvényt, amely törvény nemcsak átcsoportosít egy sok milliárdos vagyont az alapítványba, hanem egyúttal arról is gondoskodik, hogy ez az óriási vagyon a munkavállalók egészsége, jó közérzete érdekében és munkaerejének a regenerálására legyen felhasználva. Ez nemcsak a munkavállalóknak, hanem a munkaadóknak és az egész nemzetnek az érdeke. Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.) (12.20)