Boross Péter
DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Most olyan helyzetben vagyok, hogy az elhangzott interpelláció egy részére az interpelláló képviselő úr meg is adta a választ, így igyekszem a nyitva maradt kérdésekre reflektálni. Tulajdonképpen akkor most arra kell választ adnom, hogy törvénysértő-e - ahogy képviselő úr feltételezi - a közös járőrözés. Mindjárt azzal kezdem, hogy véleményem szerint nem törvénysértő abban a formában, ahogy ez megvalósul. Kétségkívül +76-ban volt másfajta kötelezettsége a honvédségnek, ma az alkotmányos korlátok is megakadályozzák azt, hogy ilyen természetű közrendvédelmi vagy egyéb funkciót betöltsön, így én úgy érzem, ezzel teljes mértékben egyetért. Azonban mindenhol - Magyarországon és mindenhol máshol európai országban, legalábbis tudomásom szerint - működik egy olyan szervezet, hogy katonai rendészet. Ennek a katonai rendészetnek az a funkciója, hogy a katonák által elkövetett rendzavarások és sok minden más ellen járőrözéssel és igazoltatásokkal és egyéb akciókkal védekezzen. Éppen a speciális katonai fegyelemhez kötődő kötelezettségek miatt e katonai rendészeti szervezetnek a feladata is ennek megfelelően fogalmazódik meg. Tulajdonképpen semmi probléma nem lenne, ha a honvédség szolgálati szabályzatának többszöri módosítása során nem történt volna egy olyan természetű módosítás - és úgy vélem, célszerű, hogy történt -, miszerint a katonák - ez így nem egész pontos definíció, de nem akarom szó szerint idézni, a katonák - a laktanyán kívül civil ruhában lehetnek. S tekintettel arra, hogy civil ruhában lehetnek, és tekintettel arra, hogy a katonai rendésznek nincs jogosultsága igazoltatásra, valójában a funkcióját sem tudná betölteni. Most ez a bizonyos együttes utasítás vagy együttes szabályozás, amit a honvédvezérkar főnöke kezdeményezett éppen a probléma miatt, és az országos rendőrfőkapitánnyal közösen kiadták, tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy az igazolásra jogosult rendőr az igazoltatást elvégezze, ha kiderült, hogy katonai személyről van szó, akkor a továbbiakban az intézkedést a katonai rendész vagy rendészek adják ki, és a speciális katonai szabályoknak megfelelően járjanak el. Enélkül a személy katona mivoltának a megállapítása lehetetlenné válna. Na most nagyon lényeges még, hogy ez a bizonyos együttes utasítás, amit megkapott képviselő úr, tartalmazza külön pontban, hogy milyen szerepe van, vagy milyen büntetőjogi védelem illeti a katonai rendészt, és benne van, hogy ugyanaz, mint ami egy polgári személyt, hogyha hatósági jogkörében eljáró rendőri személyt támogat. Tehát semmiféle speciális, ezenkívüli, más állampolgártól eltérő jogvédelemben nem részesül. Ha részesülne, jogos lenne kifogást emelni ez ellen. Működése tehát kizárólag a katonákra vonatkozik, és az előbb említett egyenruha-viselési új szabályok vagy könnyítések miatt a célszerűség szolgálatában történt ez a megállapodás. Meggyőződésem: mint minden esetben, ebben az esetben is lehet törvénytelenül eljárni, de akkor az egy eset, mely egy eset indokolhat különféle eljárásokat. Pusztán azért, mert együtt járőröznek, nem következik ebből, hogy maga a közös járőrözés törvénysértő lenne. Ez az együttes intézkedés egyébként több minden másról szól: a szolgálatok vezénylésének, összetételének, felszerelésének, felkészítésének általános rendjét szabályozza, általános feladat- és jogköröket is megállapít. Én úgy vélem, hogy tekintettel arra, hogy a rendőr a parancsnok ebben az esetben, az is kifejez valamit. Amennyiben támogatásért kell valamelyik központi szervezethez a járőrnek fordulni, akkor ez a rendőr feladata, és logikusnak tartom, hogy általában az illetékes rendőri fórumhoz fordul. Ugyanakkor, ha katonákkal szemben történne valami, meggyőződésem, semmi hiba nem követődne el, hogyha a járőrben részt vevő katonai rendész a saját parancsnokságát hívná fel, hogy még több katonai rendészre van szükség egy adott helyzet elhárítása érdekében. Egyébként az elválasztást kifejezi az is, hogy kizárólag a katonai eseményekkel kapcsolatban jelent a katonai rendész, tehát meglehetősen elválnak a rendőri funkciók az előbb említett katonai funkciótól. Tehát én végül azzal sommázom tisztelt képviselő úrnak a választ, hogy pusztán a közös járőrözésben nem látok törvénysértést, és azt a célszerűségi indokot pedig, amely e két, bizonyos mértékben autonóm szervezet vezetőjét arra késztette, hogy ilyen közös intézkedést adjon ki, magyarázza a katonák civil ruhában való megjelenése a köztereken, hisz kizárólag a rendőrrel lehet megállapíttatni, hogy valaki mégis katonai szolgálatot teljesít, vagy nem. És engedje meg nekem a tisztelt Ház, tényleg csak pár mondatban utalni szeretnék, ha már a Kisgazdapárt szóba került az ügy kapcsán, én is szeretnék valamit mondani, ami széles körben elterjedt, nem az interpellációhoz kapcsolódóan. Bizonyos újsághírek jelentek meg, és azért, hogy tisztánlátás legyen ebben az ügyben, én azon a bizonyos csütörtöki napon, mikor az események történtek, újságírókkal teli hajón voltam valahol Békásmegyer magasságában, mikor telefonértesítést kaptam az elhangzott nyilatkozatokról - akkori pártelnöki nyilatkozatokról - a televízióban, és akkor intézkedtem annak érdekében - este úgy ez már 8 óra után volt, intézkedtem annak érdekében -, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Budapesti Rendőrfőkapitányság egy-egy magas rangú tisztje keresse fel Torgyán József urat, és hallgassa meg az eseményekkel kapcsolatban. Ilyen késő esti órákban a két úr ott megjelent, ebből hallgatott ki valamit egy újságíró, és így jelent meg, ebből az intézkedésből. A két úr megjelent, megállapodtak abban, hogy másnap teszi meg a feljelentést Torgyán József úr, majd a két úr együttesen biztosította - kérésére - Torgyán úr hazautazását, gondoskodtak lakása, háza éjszakai őrzéséről, és másnap reggel biztosították a Belgrád rakpartba való visszaérkezését, ugyancsak kérésére. Én ezt mindössze azért mondom el, hogy az a dilemma nyáron ne foglalkoztasson többeket, hogy járt-e Cecil a Török utcában. Köszönöm szépen. (Derültség, taps.)