Király Zoltán (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független): Nem biztos, hogy pont két perc lesz. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg, hogy nem tartom szerencsésnek, hogy a miniszter úr az én interpellációmra adott válasza után még egy külön számot is közbeiktatott itt, ami nem az interpellációra vonatkozik. (Zaj, közbeszólások a jobb oldalon.) Én azért az interpellációra adott válaszából indulnék ki, s nem abból, amit itt legutóbb mondott. És azt meg kell mondanom, hogy amit ön mondott, az önmagában elfogadható lenne számomra: hiszen itt arról van szó, hogy valóban civilben lévő katonát nem lehet megkülönböztetni, és ily módon meg kell találni a módját, hogy igazoltatásuk megtörténhessen, mint ahogy a célszerűségi indokokat is el tudom fogadni. Csakhogy itt nem erről van szó, és ezeket önmagában én sem tartom sem törvénysértőnek, sem pedig politikailag, vagy másmilyen értelemben veszélyesnek. Egészen más dolgokról van itt szó. Ön nem tért ki azokra az együttműködési megállapodásokban foglaltakra, amelyek szerintem túlmutatnak mindazokon, amelyeket ön fölsorolt indokokként. Többek között arra, hogyha a katonák fegyelemsértő magatartásának megelőzése érdekét szolgálja ez az együttműködési megállapodás, akkor körülbelül azt érdemes lett volna rögzíteni, amit ön elmondott: ezek az okai, és ehhez a technikai feltételeket megteremteni, hogy naponta, vagy nem tudom én, hetente több alkalommal öt járőrpáros szaladgál az országban, vagy Budapest területén és a helyőrség-parancsnokságok területén, hogy ezeket a feladatokat ellássa. (15.50) Ennyit kellett volna tartalmaznia. Ehhez képest azért ez az intézkedés kiterjed a rendőr-főkapitányságok, a rendőrkapitányságok közrendvédelmi, közlekedési, bűnügyi állományára, a rendőri ezredre, a Magyar Honvédség központi katonai rendészerőket irányító parancsnokára, a katonai helyőrségparancsnokokra. Többek között arról is szól, hogy a rendőri szervek és az együttműködő szervek törekedjenek a vegyes összetételű járőrszolgálatban rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználására. Ha csupán arról szól a dolog, hogy mondjuk a sapkáját levevő vagy a zubbonyát kigomboló és úgy flangáló katonát kell - hogy mondjam? - rendszabályozni és figyelmeztetni a katonai illemszabályok betartására, vagy az illuminált és verekedő katonát előállítani, vagy fölismerni ugyancsak a civilben a hasonlót+, szóval nem tudom, milyen "egyéb lehetőségek" rejlenek ebben a közös járőrözésben, mert ezek kézzelfogható és megírható, leírható dolgok. Másrészt azt sem értem, hogy az együttműködés miért terjed ki arra, hogy a razziaparancsnok törzsében, ha szükséges, az érintett helyőrségparancsnok képviseltesse magát. (Zaj. Közbeszólások a jobb oldalról.) Továbbá azt azért úgy gondolom, mert azt nem foghatja föl célszerűségi szempontnak a miniszter úr sem, hogy az 5. pont szerint a közös szolgálat ellátása kiterjedhet - bár megengedő módban fogalmaz - bűnügyi portyaszolgálatra is. Na most, ez azt jelenti, hogy ezzel együtt gyakorlatilag a közös járőr a katonával együtt olyan tevékenységben vesz részt, ami nem feladata: közrendvédelmi tevékenység. (Folytonos zaj a jobb oldalon.) Ez az egyik része a dolognak. A másik része pedig az, hogy itt vannak nagyon nagy veszélyek. Ugyanis itt nem együttműködésről van szó, hanem arról - és ezért mondtam a 6. pontot -, hogy a katonát a rendőr parancsnoksága alá helyezi ez az együttműködési megállapodás. Tehát ez már, úgy gondolom, azt is jelenti, esetleges fegyverhasználat sorrakerülése esetében - ha erre óhatatlanul szükség lenne -, akkor kimondja a rendőrségi szabályzat, amely erről szól, hogy a fegyverhasználat során a parancsnok az, aki utasítást adhat a fegyver használatára. Márpedig ha a rendőr a katona parancsnoka, akkor utasítást adhat a katonának a fegyverhasználatra! És a rendőrségi szabályzat is így szól, hogy vonatkozik a fegyverhasználati jog a fegyveres erők tagjára is, a katonai rendészeti járőrre, ha a rendőrrel együttesen teljesít szolgálatot. Én tehát azt a veszélyt látom ebben a helyzetben, ha bármi történik, ha támadás éri a közös járőrt - és ebben a katonát is -, akkor bizony rendőri irányítás alá kerül a dolog, és ettől nem lehet tudni, hogy nem vethető-e be akár rendőri utasításra a rendészeti zászlóalj, hiszen itt tehát erről van szó! (Közbeszólások a jobb oldalról: Idő! - Az elnök csenget. Folyamatos zaj és közbeszólások a jobb oldalról.) Ne kerüljön erre sor, de ennek a veszélye, úgy gondolom, megvan. (Közbeszólás a jobb oldalról: Jajjaj!) Én tehát úgy gondolom, és ettől veszélyes, mi több, alkotmányellenes a dolog, hogy nyitva tartja azt a lehetőséget, hogy a hadsereg felhasználható legyen közrendvédelmi feladatokra is, márpedig ez nem éppen szívderítő. És ezt erősíti azért valamelyest, hogy mintegy kicsit visszalopták a gyakorlatba ezt a törvényből kivett+ (Közbeszólások a jobb oldalról: Idő!) + feladatkört, az is, hogy emlékezzenek csak arra, hogy +91 elején a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága is kapott olyan utasítást, hogy a várható áremelkedések miatti elégedetlenségre fölkészülve esetleg bevethető lenne közrendvédelmi feladatokra is+