Balás István (MDF)
DR. BALÁS ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napok óta folyó találgatások és a háttérben meghúzódó érdekek miatt szükségesnek látom, hogy az ügy lényegét röviden ismertessem. Még a költségvetési vita során köztudomásúvá vált az a tény, hogy a honvédelmi költségvetés szűkössége miatt a Honvédségnek nincs elegendő pénze új repülőgépek, új helikopterek vásárlására, a meglévőket kénytelen javíttatni. Az is köztudott, hogy Magyarországon ezt a tevékenységet egyetlen cég útján, a Pestvidéki Gépgyár útján láthatja el. (16.40) A Honvédség az ellenértéket természetesen a költségvetés terhére fizeti. Ez év tavaszán, egy késő esti órán, itt, a parlamenti folyosón, néhány képviselőtársammal együtt értesültünk arról, hogy a Pestvidéki Gépgyárat egy jóléti célú alapítvány kívánja megvásárolni - közelebbről nem megjelölt, külföldi eredetű, 1 milliárd forintos vételárért. Könnyű volt akkor belátni, hogy ha ez a monopolhelyzetben lévő és a költségvetési pénzekből élő cég teljes egészében kikerül az állami szférából, akkor a monopolhelyzetét magánmonopóliumként tudja kihasználni, és annyit kér a költségvetésből, amennyit akar. Ha ez a helyzet bekövetkezik, a Honvédség két rossz között választhat. Az egyik: vagy nem javíttatja meg a javításra váró gépeket - ez viszont veszélyezteti a honvédelmi érdekeket -, vagy a szűkös honvédelmi költségekből - hogy stílusosan szóljak - fizet, mint egy katonatiszt, de emiatt ez utóbbi is veszélyezteti a honvédelmi érdekeket. Ezeket az információkat velem egyidejűleg kapta meg a FIDESZ egyik képviselője is, és nem volt nehéz kiszámítani, hogy mi lesz a reagálása: Für Lajos honvédelmi miniszter úr ellen fog támadásba lendülni - aki egyébként ebben az időben beteg volt. Számomra, mint kormánypárti képviselő számára, ezért kettős feladat adódott aznap este: egyfelől ki kell fogni a szelet a várható ellenzéki támadás vitorlájából, másfelől meg kell kísérelni a huszonnegyedik órában a Pestvidéki Gépgyár eladásának a meghiúsítását. Nos, fél nappal tudtam megelőzni az említett fideszes képviselő urat: én hoztam nyilvánosságra a dolgot, és ennek során nyomatékkal utaltam arra minden fórumon, hogy az itt megmutatkozó mulasztásért nem a miniszter úr, hanem - a törvény szerint - a közigazgatási államtitkára a felelős. Három állítást tettem az ügy kapcsán: Az első az, hogy a honvédelmi államtitkár nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a privatizáció során a honvédelmi érdekek maradéktalanul érvényre jussanak. A másik: az előző miatt a honvédelmi érdekek veszélybe kerülhetnek. A harmadik: a honvédelmi érdekek súlyos veszélyeztetése távolról sem tréfadolog - néhány évtizeddel ezelőtt ezt igen kemény következményekkel honorálhatták. Nyilatkozataim hatása a következő lett: Először is: bekövetkezett ugyan az ellenzéki képviselő úr támadása, de valójában ezzel akkor napokig senki nem foglalkozott. Ilyen értelemben a föllépésem politikai célja valóra vált. Másodszor: köztudomású, hogy a Pestvidéki Gépgyárnak az alapítvány felé történő ilyen jellegű eladási kísérlete teljes egészében megbukott - mint tartalmi cél, ez is teljesült. Harmadszor: az államtitkár úr egy államtitkári értekezleten intézkedett, hogy a privatizáció során megfelelően vegyék figyelembe a honvédelmi tárca érdekeit. Ez összességében alátámasztani tűnt a fellépésem indokoltságát. Végül a negyedik következmény: az államtitkár úr sérelmezte, hogy milyen kemény szavakkal róttam fel az általam vélt mulasztást - erre figyelemmel bírósághoz fordult. Eddig a történet, amelyből, úgy gondolom, kiviláglik az, hogy kormánypárti képviselőként a fellépésem politikai motívuma milyen volt. Úgy vélem, ez is szerepet játszott abban, hogy a mentelmi bizottság mentelmi jogom fenntartására tett javaslatot. A magam részéről természetesen tiszteletben tartom a mentelmi bizottság álláspontját, hiszen jogászként tudom, hogy egy depolitizált bíróság milyen sajátos helyzetbe kerül akkor, amikor elsődlegesen egy politikai indíték indokoltságának a kérdését kell vizsgálnia. Ugyanakkor rá kell mutatnom arra a sajátos helyzetre, hogy ma a Ház három frakcióból eredő képviselővel szemben folytatja le ezt az eljárást, három mentelmi ügyet tárgyal - és a másik két esetben a bizottság javaslata a mentelmi jog felfüggesztésére irányul.Ebben a helyzetben ezért nem meglepő az, hogy ha egyes képviselőtársaim úgy vélik, hogy erkölcsi- leg támadható helyzetbe kerülnek, hogyha a három - egyébként, nézetem szerint nem egyforma - ügyben nem hoznának egységes állásfoglalást. E speciális helyzetre figyelemmel ezért én nem buzdítok senkit arra, hogy a mentelmi bizottság javaslatát szavazza meg. Kérem, hogy ezt is vegyék figyelembe a szavazásnál. (Taps.)