Ráday Mihály (SZDSZ)

1992. augusztus 31.

RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Miniszter Urak! Nem állítom, hogy az életemre tört az, aki rábeszélt annak idején, hogy a tetőfedést palával kell megoldani, hiszen nem tudhatta talán, hogy ez ilyen 20-25 év múlva kezdi csak rongálni az ember szervezetét, úgyhogy a szándékosság nem tételezhető fel. Ezeket a dolgokat először Radó Dezső környezetvédő barátom ál-sci-fi regényéből ismertem meg, amely arról szólt, hogy egyszer csak valahol azt kezdik észrevenni, hogy az emberek sorban halnak, és nincs magyarázat rá, hogy miért. Egyszerűen senki nem tud rájönni, hogy mibe halnak bele, és aztán kiderül, hogy valamikor 25 évvel ezelőtt becsuktak egy azbesztgyárat, és annak a környékén éltek, dolgoztak, és ott lélegezték be ezt az anyagot. Ezzel az anyaggal tulajdonképpen mostanában kezdtek el foglalkozni mindenütt, és mostanában tiltják be - már úgy értem, hogy olyan tíz éve - Európában, Amerikában a gyártást, a forgalmazást, és ugyanakkor az az érzése az embernek, hogy Magyarországon igen kevés történik e tárgykörben. Én a Környezetvédelmi Minisztérium állásfoglalását abból a szempontból mindenképpen ismerem, hogy az egyik főosztályvezető, Balthazár Zsolt egy kis példányszámú lapban adott erre némi választ, amiből rögtön kiderül, hogy az egészségügyi tárcának vannak itt lépnivalói, és gondolom, az iparinak is, mert hiszen néhány gyártási folyamatot le kéne állítani imitt-amott, és kereskedelmit is. Csak néhány példa. Azt mondja Balthazár Zsolt, hogy a görschitztali gyárat bezárták Ausztriában ezért - ezt az azbesztgyárat -, közben ugyebár azt tudja az ember, hogy nálunk meg ugyanezek az osztrákok esetleg látnak némi örömöt abban, hogy Magyarországon az eternitgyártás folyjék, és a termékeket forgalmazzák. A fejlett országokban kiderült már, hogy ez tüdőrákot okoz, mégpedig ilyen őrült hosszú időtartam után, tehát sok választás és sok kormány jön még soron addig, mire azok az emberek belehalnak, akik ezt belélegzik. Azt mondják, hogy egy helynek a környéken - ez érdekes, hogy - a palatető kiporozása, amit én nem tudtam, évi 3 gramm/négyzetmétert is kitehet. Tehát tiszta haszon, hogy ma például esik, mert akkor a tetőmről lemossa ezt a port, és nem kell belélegezni a szobákban. Érdekes, hogy ebben a bezárt gyárban, ennek a görschitztali bezárt osztrák gyárnak a temetőjében kihantoltak egy vizsgálatnál 50 embert. És azt mondja a vizsgálat, hogy abból kifolyólag haltak meg, ez kimutatható volt, sőt egy részében ezek az emberek - tehát a halottak közül akiket exhumáltak - nem is a gyárban dolgoztak, csak a környéken laktak. Elég megdöbbentő adat. Különböző tennivalók vannak ezen a téren. Én egy csomó kérdést fölsoroltam itt a kérdésemben, pontosabban hatot. Én azért nem tartom célszerűnek, hogy ezt most elmondjam, mert nyilvánvalóan a válasz, amit kapni fogok, ki fog térni ezekre a kérdésekre, és akkor fölösleges ezeket külön-külön föltennem, a válaszadó, gondolom, ezekre kitér. Mindenesetre az egyik fontos, hogy az illetékes nemzetközi egyezményhez csatlakoznunk kellene, mi lesz a gyári védőruhákkal, alkatrészekkel, fékbetétekkel, az azbeszthulladékok szállításával, a hulladékbegyűjtéssel, a gyártással, azokkal az emberekkel, azoknak az egészségével, akik ezzel dolgoznak, a csövekkel, a palákkal, a hűtőszekrényekkel, a fékbetétekkel és egyebekkel, tehát azokkal, akik tulajdonképpen, ha nem is most fognak meghalni, hanem 20-25 év múlva azbesztózis vagy tüdőrák következtében, de mindenesetre most, miközben ezen a területen dolgoznak, halálra vannak ítélve. Erre szeretnék választ kapni, hogy mi lesz. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) (15.20)