Kováts László (EKgP)
KOVÁTS LÁSZLÓ, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim, Hölgyeim és Uraim! Nagy élvezettel hallgattam Hack Péter képviselőtársunk magas szintű jogi okfejtését. Kár, hogy a Csurka- féle homokozót előhozta, mert még nincs tisztázva, hogy ebbe a homokozóba ki vitt vizet, amiből sár lett, és az több embert befröcskölt. Rátérve az előttünk fekvő törvényjavaslatra, tisztelt Országgyűlés, némileg ironikusan azt kell mondjam, örülök annak, hogy az előkészületet követő alig két évvel végre eljutottunk oda, hogy napirendre tűzhettük ezt az alkotmányos szempontból igen jelentős törvényjavaslatot. Úgy gondolom, hogy erről a törvényjavaslatról nagyon sokfajta véleményt el lehet mondani, jót s kevésbé jót egyaránt. De egyet, egy valamit nem lehet megkérdőjelezni, a szándék helyességét, az ombudsman intézménye bevezetésének szükségességét. Általános vita lévén, nem kívánom a részletek elemzésével tölteni az időt, csupán néhány fontosabb kérdésről kívánok szólni. Ezek közül az első: a törvényjavaslat szerint ki lehet egyáltalán az állampolgári jogok országgyűlési biztosa? Helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslat e téren szigorú szakmai követelményeket ír elő. Ezzel nincs is semmi gondom. Sokkal inkább aggaszt a törvényjavaslat 3. §-ának (3) bekezdése, ami arról szól, hogy ki nem lehet országgyűlési biztos. Úgy vélem, hogy a törvényjavaslat szigora itt egy kicsit túlzásba ment, és ha jól belegondolunk, egy kicsikét értelmetlen is. A törvényjavaslat 3. szakaszának (2) bekezdése ugyanis arról rendelkezik, hogy országgyűlési biztosnak csak olyan jogász választható meg, aki az alkotmányos jogokat érintő eljárások lefolytatásában, felügyeletében vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalattal rendelkezik. Ugyanennek a paragrafusnak a (3) bekezdése ezután kizár minden olyan munkakört, aminek betöltése során ezeket a kétségtelenül fontos tapasztalatokat meg lehetne szerezni. Az elmúlt évek során vajon melyik munkakör betöltője tudott elmélyültebb tapasztalatokat szerezni az alkotmányos jogokat érintő eljárások lefolytatásában, vagy felügyeletében, mint egy bíró, vagy például egy magasabb hierarchikus szinten tevékenykedő államigazgatási dolgozó? Miután az alkotmányos jogokat érintő eljárásokat alapvetően és kizárólag a bíróságok és az államigazgatási szervek intézték, nyilvánvaló, hogy ezeknél a szerveknél halmozódott fel a legtöbb tapasztalat. Mégis, legalábbis a bírókat kizárjuk e tisztséget betöltendők köréből. Nem teljesen világos számomra az sem, hogy az Országgyűlés, a köztársasági elnök, illetve az Alkotmánybíróság hivatalának alkalmazottai vagy volt alkalmazottai miért nem választhatók meg erre a tisztségre? Már most kijelenthetem, hogy nem fognak tudni meggyőzni arról, hogy ha az említett hivatalok alkalmazottjaként egy jogász végzettségű ember, mondjuk az igazgatási osztályon dolgozó valaki, aki parkolójegyek kiállítását vagy éppenséggel az adott hivatal polgári peres ügyeit intézi, miért nem lehet országgyűlési biztos, ha egyébként szakmai felkészültsége és emberi rátermettsége erre alkalmassá teszi? Ugyanakkor a logika bukfence, hogy amíg az alkotmányos jogokat érintő eljárásokban tevékenyen részt vevő bíró országgyűlési biztosnak nem választható, addig az államigazgatási hatósági eljárásokat lefolytató államigazgatási ügyintéző, osztályvezető vagy volt tanácsi vb-titkár nincs kizárva e magas tisztség betöltéséből. Az én felfogásom szerint vagy azt mondjuk, hogy mindenkivel szemben kizáró okot állapítunk meg, aki az ombudsman tevékenységét érintő eljárásokban bíróként, ügyészként, illetőleg döntési jogkörrel felruházott államigazgatási ügyintézőként korábban részt vett. Akkor viszont az államigazgatási hatósági jogkörben eljáró személyeket ki kell egészíteni a 3. § (3) bekezdésében. (12.30) Vagy pedig - és ez lenne egy másik álláspont - azt mondjuk, hogy éppen ezek az emberek, akik az alkotmányos jogokat érintő eljárások, illetve azok felügyeletének tekintetében igen komoly szakmai tapasztalatokra tettek szert, tehát ha nem is közülük kell feltétlenül választani, de testületileg kizárni nem indokolt. Szeretnék az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokkal kapcsolatban egy kis rövid megjegyzést tenni. Nem értem a 6. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés mögött álló jogalkotói elképzelést. Ez a rendelkezés ugyanis arról szól, hogy amennyiben az országgyűlési biztos megválasztását követő 4 éven belül nyer megállapítást, hogy vele szemben megválasztásakor a törvényben meghatározott kizáró ok állt fenn, akkor az általános szabályok szerint kell eljárni. Mindent értek ebből a rendelkezésből, csak egy dolgot nem: mi köze ennek ahhoz, hogy az országgyűlési biztos a 6 évre szóló mandátumából még nem töltött le 4 évet? Mi van akkor - kérdezem -, ha az összeférhetetlenségi ok kezdettől való fennállására az országgyűlési biztos mandátumának csak az ötödik évében derül fény? Akkor nem kell az összeférhetetlenséget megszüntetni? Vagy ha igen, akkor talán nem az általános szabályok szerint? És ha mindez a hatodik év elején derül ki, akkor sem? Nyilvánvaló, hogy erről szó sincs. Akkor viszont mit akar jelenteni a hivatkozott bekezdésben megfogalmazott "4 éven belül" kitétel? Szeretném tisztázni, hogy általános vita lévén nem annyira konkrét jogszabály rendelkezését, hanem a mögötte álló koncepcionális elképzeléseket firtatom. Továbbá fontos kérdésnek tartom annak vizsgálatát, hogy vajon mit tehet az országgyűlési biztos, ha megállapítja, hogy a hozzá benyújtott kérelem, illetőleg panasz jogos, a bepanaszolt hatóság eljárása során valóban megsértette vagy veszélyeztette a panaszos fél alkotmányos jogait. A törvényjavaslat szerint ilyenkor a jogsérelmet észleli, és a vitatott intézkedést tevő szervet vagy annak felettes szervét megkeresheti és a jogsértés feloldását ajánlhatja. Úgy gondolom, hogy ezen a ponton elérkeztünk a törvényjavaslat, illetőleg az országgyűlési biztos jogintézményének egyik legkényesebb pontjához. Jó dolog ugyanis az, ha van egy olyan nagy tekintélyű, Országgyűléstől, bíróságoktól és hatóságoktól független személy, akihez az alkotmányos jogok sérelme esetén fordulni lehet. Ennél már csak az lenne jobb, ha az érintett személy tényleges és hathatós intézkedésre lenne jogosult e jogsértések mgszüntetése érdekében. A dolog azonban ennél - sajnos - lényegesen bonyolultabb. Az országgyűlési biztos számára ugyanis úgy kell hatékony intézkedési lehetőséget biztosítani, hogy az formájában és gyakorlásának módjában ne sértse a bírói függetlenséget és önállóságot, és ugyanakkor - mint hierarchián kívül jogorvoslati eszköz - ne keresztezze a hatósági eljárások törvényben szabályozott jogorvoslati rendszerét. Ami a hatósági eljárásokat illeti, ott egy szűk körű kivételtől eltekintve ma már minden ügyben lehet bírói felülvizsgálatot kérni. Ezekben az ügyekben az ajánláson túlmenően ügyféli kezdeményezés hiányában az országgyűlési megbízott is csak ezt teheti: bíróságtól kérheti az államigazgatási határozat felülvizsgálatát. Ugyancsak nem meggyőző az esetleges bírósági jogsértéssel szemben fellépés lehetősége sem; törvényességi óvást ugyanis kérhet maga a sérelmet szenvedett fél is, tehát itt sincs semmi - hogy úgy mondjam - többletjogosítvány. A legérdekesebb talán az országgyűlési biztosnak a jogszabályokkal kapcsolatos intézkedési joga. Kérheti egyszer az alkotmányos jogokat sértő jogszabály alkotmánybírósági felülvizsgálatát - erre széles körben ma is lehetőség van -, ha pedig az alkotmányos jogok sérelme egy adott jogszabály megalkotásának elmulasztásával következik be, akkor kezdeményezheti a jogszabály megalkotását. Ehhez szabad legyen hozzátennem csak annyit, hogy ami a jogszabályokat illeti, ezt a Kormány kezdeményezi, azzal sem bír az Országgyűlés megbirkózni a túlterhelés miatt belátható időn belül. Erre a legjobb példa pont ez a törvényjavaslat, amelyre majdnem két évig kellett várni, amíg idekerült és az Országgyűlés napirendjére tűzhette. Végül azt sem tartom igazán hathatós intézkedésnek, hogy amennyiben a jogsértés megszüntetésére felhívott szerv e kötelezettségének nem tesz eleget, úgy ezt az országgyűlési biztos éves beszámolója keretében az Országgyűlés tudomására hozza. Nem látom be ugyanis, hogy ettől mi fog alapvetően megváltozni. Tisztelt Képviselőház! Az előzőekben említett kritikai észrevételeim, vagy talán pontosabban úgy fogalmaznám meg, hogy aggályaim azt a célt szolgálják, hogy ezt az alkotmányos működés szempontjából igen jelentős törvényt az Országgyűlés a lehető legrövidebb időn belül minél jobb tartalommal alkossa meg. Úgy gondolom, hogy ez mindnyájunk számára nagyon fontos, s ezért bejelentem, hogy a törvényjavaslatot a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt nevében elfogadom. Köszönöm türelmüket. (Taps.)