Hagelmayer István
DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az 1992 júliusa óta hatályos államháztartási törvény értelmében a társadalombiztosítás költségvetési, illetve zárszámadási törvényjavaslatát az Országgyűlés az Állami Számvevőszék véleményével együtt tárgyalja. Ilyen feladata az Állami Számvevőszéknek mindeddig nem volt. Ezt jelenleg a hatályos számvevőszéki törvény sem tartalmazza. Ennek ellenére azonban arra törekedtünk, hogy az államháztartási törvényből adódó kötelezettségünknek már a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat véleményezésével eleget tegyünk. (10.50) Véleményünk kialakításánál nagy mértékben támaszkodtunk a közelmúltban lezárult, társadalombiztosítással kapcsolatos ellenőrzés tapasztalataira. Az idő rövidsége és az új feladatból következő ellenőri kapacitáskorlátok miatt nem volt mód arra, hogy a törvényjavaslatot minden részletét illetően elemezzük, illetve ellenőrizzük. Ez különösen az adattartalom valódiságára vonatkozik. Ahhoz ugyanis, hogy erről az Állami Számvevőszék felelősséggel nyilatkozzék, a Társadalombiztosítási Alap kezelőjénél lényegében a költségvetési beszámoló szabályos könyvvizsgálatát kellett volna elvégezni - ami nem volt lehetséges. Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi zárszámadása - és egyúttal a társadalombiztosítás jövője - szempontjából legfontosabb kérdésekben megalapozottan tudtuk összegezni az Állami Számvevőszék véleményét. Az erről készített jelentésünket a tisztelt képviselők megkapták. A jelentésben foglaltakat kiegészítve, a következőkre hívnám fel a figyelmet: A zárszámadási törvényjavaslat hagyományosan csak a Társadalombiztosítási Alap szempontjából végleges bevételekről és kiadásokról számol be, így a zárszámadás és az alap kezelőjének költségvetési beszámolói egymástól számszakilag jelentősen eltérnek. Az Állami Számvevőszék a teljes körű elszámolás, illetve beszámolás hiányát abból a szempontból tartja problematikusnak, hogy a törvényhozás előtt fontos gazdasági események ismeretlenek maradnak. Így - megítélésünk szerint helytelenül - az alap bevételei és kiadásai között nem szerepel a családi pótlékra 1990-ben kifizetett összegből a költségvetés által megtérített 12 milliárd forint, illetve annak tartalékba helyezése. A zárszámadásból nem érzékelhető az sem, hogy az alap a kiadásokat 1991-ben csak jelentős és rendszeres hitelfelvételekkel tudta teljesíteni. A felvett hitelállomány 176 milliárd forint volt - ami kétszerese az előző évinek. Úgy gondoljuk, hogy egy, a költségvetési beszámoló és a zárszámadás eltéréseit számszerűsítő törvényi melléklettel ez a hiány pótolható - amit egyébként a tisztánlátás igénye is megkívánna. A zárszámadás talán legsúlyosabb kérdése, hogy a Társadalombiztosítási Alap az 1991. évet mintegy 22 milliárd forint összegű hiánnyal zárta. A hiány rendezésének a törvényjavaslatban megfogalmazott módját nem tartjuk megnyugtató megoldásnak. A likviditási tartalék - egyelőre ugyan csak átmeneti - felhasználása az Alapot elemi biztonságától fosztja meg, képzése egyébként is törvényben előírt mértékű és határidejű. Úgy látjuk, hogy a deficit rendezésébe be nem vont maradék likviditási alapnak a két biztosítási ág közötti megosztása után elsősorban az egészségbiztosítási alap működőképessége kerülhet veszélybe. A likviditási tartaléknak a törvényjavaslat szerinti visszapótlása a társadalombiztosítási tartozások megfizetésére befolyt összegből történne, amit vizsgálati tapasztalataink alapján meglehetősen kockázatos, előre nem látható nehézségekkel terhelt megoldásnak látunk. Jelenleg ugyanis a társadalombiztosítási kintlévőségek növekedésének idejét éljük, és sajnos nem remélhető, hogy a folyamatok rövid időn belül kedvezően változnak. A helyzet megváltoztatására - s ezt tényként rögzíthetjük - a Társadalombiztosítási Alap kezelőjének csak szerény ráhatása lehet. A hiány rendezésének módja a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényben megfogalmazott általános állami garancia szempontjából is nehezen értelmezhető. E törvény ugyanis egyértelműen előírja, hogy a társadalombiztosítás bevételeit meghaladó kiadásokat az állam fedezi, sőt, amennyiben így történne, az egyúttal azt is jelentené, hogy ezzel a 22 milliárd forinttal is több lenne az állami költségvetés hiánya. Tisztelt Országgyűlés! A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetési törvényében megfogalmazott állami garancia az előbbitől egyrészt eltérő, másrészt csak formális volt, így az a költségvetést a hiány megtérítésére nem kötelezi. Mivel a probléma önmagában is elég súlyos, és az előzetes információk szerint a hiány összege 1992-ben tovább nő, ráadásul a tendencia tartósnak ígérkezik, úgy vélem, hogy a törvényalkotási és kormányzati eszközökkel egyaránt meg kellene kísérelni egy csődhelyzet kialakulásának elhárítását. Az 1991. évi hiány ismeretében a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi nullszaldós költségvetése sem tekinthető megalapozottnak. Legkésőbb az 1992. évi zárszámadáskor kell szembenézni a társadalombiztosítással kapcsolatos állami garancia érvényesítésének követelményeivel. A központi költségvetés és a társadalombiztosítás költségvetésének helyzete között sok a hasonló - mondhatni azonos - elem: a bevételek a társadalombiztosításon kívül álló okokból nem folynak be, a kiadások erősen meghatározottak - mérséklésükre alig van lehetőség. A hiány a jelenlegi körülmények között természetszerűen következik be. Az Állami Számvevőszék ennek a ténynek az elismerésével nem kíván felmentést adni a megoldás keresése alól. A társadalombiztosítással kapcsolatos jelentéseink rámutatnak a feszültségpontokra és a nehézségekre. A dokumentumokat a frakciókhoz és az Országgyűlés illetékes bizottságaihoz eljuttattuk. Reméljük, a tisztánlátáshoz, a megoldás kereséséhez segítséget adhattunk. Tisztelt Országgyűlés! Szavaimat azzal szeretném zárni, hogy a társadalombiztosítás ügyének előmozdítása sokkal összetettebb problémákat vet fel, mint amelyeket a Népjóléti Minisztérium, a Pénzügyminisztérium vagy az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság meg tud oldani. Nem tagadhatom, az a véleményem, hogy a kérdés a gazdaság rendbetételével is alapvetően összefügg. Meggyőződésem, hogy ehhez összefogásra van szükség. Az állami Számvevőszék e feladat megoldását további ellenőrzéseivel elő kívánja segíteni. Munkánk továbbfejlesztésében súlyponti kérdésként kezeljük a Társadalombiztosítási Alap kezelésével, ellenőrzésével kapcsolatos feladatunk maradéktalan ellátását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)