Paszternák László (MSZP)
PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen szomorú és lehangoló események után talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a múlt héten olyan fontos belpolitikai esemény történt ebben az országban, amelynek kihatása a társadalmi béke megteremtése és további feszültségek éleződése szempontjából nagyon fontos jelentőséggel bírhat. Talán akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy ennek nemzetközi kihatása is jelentős lehet, hisz az elmúlt években országunk demokratikus átalakulásával kapcsolatosan sok esetben sokan és sokszor fogalmazták meg: mennyire fontos jelentősége van annak, hogy ennek az átalakulásnak egyenes velejárója legyen a munkavállalói érdekképviseletek erőteljes megjelenése, és ehhez kapcsolódóan az ehhez szükséges szervezeti formák kialakulása. Én úgy gondolom, abban képviselőtársaim egyetértenek velem, hogy az elmúlt két és fél év során rengetegen, sokszor feleslegesen és rendkívül időt rablóan foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel. Nem kell másra utalnom, csak az ún. XXVIII-as törvény megalkotására, amelyet megelőzően napokon keresztül fölösleges tépelődéssel és sok esetben fölösleges indulatoktól vezérelten foglalkoztunk a kérdéssel. Ennek a törvénynek az alapját az adta - mint ahogy a címe is jelzi -, hogy a Parlament azért alkotja meg, mert Magyarországon a rendszerváltással egy időben a szakszervezeti esélyegyenlőség megteremtését és a szakszervezeti vagyon védelmét Parlament útján kell biztosítani azért, mert erre nem képesek az érintett szakszervezeti konföderációk. Tisztelt Képviselőtársaim! Értesülhettek bizonyos részleteiről annak, hogy a múlt hét folyamán ebben a helyzetben alapvető változás következett be. Az ügyben érintett szakszervezeti konföderációk megállapodtak a szakszervezeti vagyon felosztásának lehetséges rendjéről, és megállapodtak a további választások lehetséges formáiról. Erről a Kormány elnökét és a tisztelt frakcióvezetőket tájékoztatták. Szeretném elmondani, hogy a Kormány részéről hivatalos jelzés erre a megállapodásra vonatkozóan még nem érkezett. Ugyanakkor szeretném azt is bejelenteni, ezzel a megállapodással a konföderációk - amelyek aláírták ezt a megállapodást - egyértelműen azt a nézetet vallják, hogy a Kormány által e tárgyban benyújtott törvénytervezet ilyen formájában nem tartható, nem elfogadható. Ezért az a javaslatuk és kérésük, hogy képviselőtársaim a mai nap folyamán - mivelhogy a hét végén megkaptuk ezt a törvényjavaslatot - mérlegeljék, gondolják át, milyen megoldást választanak az ebbe a törvénytervezetbe becsomagolt kérdésköröknek a rendezésére. A választás tulajdonképpen kettő. Vagy azt a megoldást választja a tisztelt Ház, hogy a szakszervezeti konföderációk által az Érdekegyeztető Tanácsban el nem fogadott vagy elutasított variációt kívánják tárgyalni, illetve ezt különböző módosító indítványokkal esetleg olyanná pofozni, hogy szalonképes legyen, vagy elfogadhatóbb legyen a konföderációk és a szakszervezetbe tömörültek számára is. Meg kell jegyeznem, ezt azért nem tudjuk javasolni, és nem tudom személy szerint sem javasolni, mert ez olyan mértékű időrablást, esetleg olyan mértékű indulat- és feszültségkeltést okozhat a Parlamentben - és a Parlamenten kívülre sugározhat -, ami ebben a rendkívül feszült társadalmi szituációban, amiről itt korábban szó esett, nem szolgálja a feszültségek oldását és levezetését. Ugyanakkor az sem szolgálná, hogyha a Parlament módosítások tömkelegével olyan időrablást hajtana végre, amely nem fér bele a törvényalkotás menetébe, amelynek a végrehajtása megítélésem szerint egyébként is rendkívül kétséges. Tehát amennyiben a Kormány belátná, hogy ez a megállapodás új helyzetet teremtett, visszavonná a mai napon a korábbi beterjesztését, és a konföderációk által elfogadottak figyelembevételével és velük egyeztetve benyújtana egy új, várhatóan nagyon gyorsan és rövid procedúrával elfogadható javaslatot, akkor úgy gondolom, minden szempontból és mindenki számára a legkezelhetőbb lenne, és a leginkább a társadalmi konszenzus és a megegyezés irányába vezetné ezt a nagyon fontos ügyet. Tisztelt Elnök Úr! Ezért kértem szót, és szerettem volna képviselőtársaimat fölszólítani, fölkérni, hogy mérlegeljék a javaslatot, s ennek figyelembevételével foglaljanak állást, amikor a napirenddel kapcsolatosan szavaznak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)