Jánosi György (MSZP)
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat annak az indokolatlan különbségnek a megszüntetését célozza, amit az 1990-ben módosított oktatási törvény tett a felsőoktatási intézmények körében, az egyetemek és a főiskolák között. Ez a törvény az állami felsőoktatási intézmények létesítését és megszüntetését egyetemek esetében az Országgyűlés, főiskolák esetében pedig a Kormány jóváhagyásához kötötte. Ugyanezt a különbségtételt alkalmazta a nem állami egyetemek és főiskolák alapításának, illetve megszüntetésének engedélyezése során is. A készülő új felsőoktatási törvény - az indítvány szellemével megegyező módon - egységesíteni kívánja az eljárási szabályokat, a törvény azonban - az eredeti tervektől eltérően - csak 1993-ban kerülhet a Parlament napirendjére, és legjobb esetben is csak 1993. szeptember 1-jei hatállyal léphet életbe. Ugyanakkor a főiskolai intézményhálózat lassú átalakuláson megy keresztül: alapítványi, egyesületi főiskolák jönnek létre, és a volt egyházi ingatlanokra vonatkozó törvény nyomán állami főiskolák szűnnek - szünhetnek - meg, és egyházi főiskolák születnek - születhetnek. Mi indokolja, hogy a jóváhagyási eljárást a főiskolák esetében is a Parlament hatáskörébe utaljuk? Mindenekelőtt az, hogy a Kormány - sokak által támogatva - többször nyilatkozta, hogy kiemelt, stratégiai ágazatnak tekinti a felsőoktatási intézménye- ket - ami önmagában is indokolja a főiskolák esetében is a jóváhagyási eljárás szintjének megemelését. Másrészt új intézmények létesítése esetén, a képzés színvonalának biztosítása, a pénzügyi, infrastrukturális feltételek meglétének ellenőrzése, valamint a hallgatók tanulmányi biztonsága ugyancsak indokolhatja a Parlament hatáskörének kiterjesztését e területre is. Végül: a Parlament nyilvánossága megfelelően biztosítaná az országos, regionális, szakmai, pénzügyi, politikai stb. érdekek megjelenítését és figyelembevételét, és elkerülhetővé tenné a felesleges konfliktusok és viták utólagos kialakulását. Ez utóbbira érzékletes példát nyújtott Debrecen esete, a debreceni tanítóképző főiskola esete. Itt, a helyi érdekegyeztetés folyamatának lezárása előtt, a Kormány saját hatáskörében döntött, és a tanítóképző főiskolát intézményestől, funkcióstól átadta az egyház számára. Utólag fölerősítette mindez a konfliktusokat, mert nem dőlt el, hogy ezzel a lépéssel a Kormány megszüntette-e a területen az állami tanítóképzést is, így e kérdésben jelenleg komoly és kiélezett viták folynak. Szívből remélem, hogy ez a döntés nem fog megszületni, és a Kormány támogatja abban a régióban az állami tanítóképzés megmaradását. Az eset azonban figyelmeztet arra, hogy talán nem egyedi esetként vonul be a történelembe: a minisztérium által megerősített hírek szerint ugyanis további négy tanítóképző, illetve óvóképző főiskola kerülne - intézményestől, funkcióval együtt - az egyház kezelésébe. Ilyen eset vár Esztergomban, Sopronban, Zsámbékon és Szarvason az ottani állami felsőfokú képzésre. Félő, hogy a nem kellően megalapozott döntések következtében ott is súlyos konfliktusok alakulhatnak ki. Az általam benyújtott törvényjavaslat, természetesen, épp olyan átmeneti lenne, mint maga az oktatási törvény, hiszen csak addig élne, ameddig a Parlament az új felsőoktatási törvényt el nem fogadja. A javaslat elfogadása esetén azonban a Parlament már az 1993. évi tavaszi ülésszakán egy egységes csomagtervben áttekinthetné a főiskolai intézményhálózat jövő év szeptemberétől tervezett átalakítását. Mindezek figyelembevételével kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a főiskolák, a főiskolai képzés és a hallgatók érdekét védő törvényjavaslat napirendre tűzését. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) (16.30)