Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN ipari és kereskedelmi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hazai bányászat ismert helyzete miatt a Kormány úgy döntött, hogy az ipartörvények közül elsőként a bányászatra vonatkozó törvényjavaslatot terjeszti a tisztelt Országgyűlés elé megvitatásra és elfogadásra. A magyarországi bányászat és vele együtt a bányajog történelmi gyökerei mélyre nyúlnak. Több száz éves fejlődése során történelmi sorsfordulójuktól függően a bányászat joga a központi hatalmat, a királyt, illetve a központi hatalom meggyengülése esetén a földbirtokosokat, a föld tulajdonosát illette meg. A bányajogi szabályozásnak ma is több kiindulási alapja lehet. Egyik lehetőség az, amely szerint a föld tulajdonjoga az ásványi nyersanyagokra is kiterjed, és ennek alapján a bányászat joga a föld tulajdonosát illeti meg. A másik elfogadott kiindulási alap az lehet, hogy az ásványi nyersanyagok tulajdonjogát a föld tulajdonjogától elkülönítjük és kimondjuk, hogy az ásványi nyersanyagok az állam tulajdonában állnak, a bányászat joga az államot illeti meg. Az előterjesztett törvényjavaslat ez utóbbi változatra épül. A módját illetően azonban engedtessék meg illusztrációképpen egy rövid történelmi visszapillantás. A XV-XVI. században a Besztercebánya vidéki réztermelés a Thurzó-Fugger vállalkozás révén évi 2000-2500 tonna volt. Amikor 1546-ban a kincstár ugyancsak államosította a vállalatot, a termelés 300- 400 tonnára esett vissza. Újabb jelentős fejlődés csak akkor tudott megindulni, amikor az angolok belépésével ismét magántőke működtette. Világos tehát, hogy az állam minden formájában rossz tulajdonos. Ezért a törvényjavaslat a bányászati tevékenység végzését vállalkozási alapokra helyezi. A törvényjavaslatnak ezt a jellegét nem lehetett a korábbi, az 1960. évi III. számú bányatörvény módosításával elérni. Javaslatunk megszünteti a hazai szabályozás és a működő piacgazdaságok szabályozásai között jelenleg fennálló ellentmondásokat, a hazai és a fejlett gazdaságok jogi szabályozása között összhangot teremt. Az új bányajogi szabályozás ráépül a koncessziókról szóló 1991. évi XVI. törvény rendelkezéseire. Ennek megfelelően bányászati tevékenységet, valamint az ehhez kapcsolódó csővezetéki bányatermék-szállítást és föld alatti gáztárolást alanyi jogon az a gazdálkodó szervezet végezhet, amelyik többségi állami tulajdoni hányaddal működik, vagy amelyik a tevékenység gyakorlására koncessziós szerződést kötött. Éltünk a koncessziós törvénynek azzal a lehetőségével is, hogy egyes bányászati tevékenységeket kivonjunk a koncessziós rendszer alól és liberalizált tevékenységnek minősítsük, melyek hatósági engedély alapján végezhetők. Ennek eredményeképpen alakult ki az a szabályozási megoldás, hogy a törvény hatálya alá tartozó állami monopoltevékenységeket a többségi állami tulajdonnal működő gazdálkodó szervezetek alanyi jogon, mások koncessziós szerződés alapján végezhetik, a liberalizált tevékenységek pedig hatósági engedély alapján folytathatók. Függetlenül attól, hogy a bányavállalkozók a tevékenységet az említett formák melyikében végzik, az általuk kitermelt ásványi nyersanyag az állam tulajdonából a tulajdonukba kerül, avval szabadon rendelkeznek. A tulajdonváltozás megalapozza és szükségessé teszi a kitermelt ásványi nyersanyag után az államot megillető részesedés rendszerének, a bányajáradéknak bevezetését és törvényes mértékének szabályozását. A törvényjavaslatban feltüntetett és elfogadásra javasolt állami részesedés mértéke azokban az esetekben irányadó, amikor alanyi jogon vagy hatósági engedély alapján termelik ki az ásványi nyersanyagot. A koncesszió alapján kitermelt ásványi nyersanyag után fizetendő állami részesedés mértékét a koncessziós szerződésben kell meghatározni. Ez azonban nem lehet kisebb a törvényben megállapított mértéknél. A törvénytervezet kidolgozása során felmerült olyan szakértői javaslat, amely szerint az ásványi nyersanyagvagyon gazdagsága és elhelyezkedése figyelembevételével minden lelőhelyre külön-külön kell megállapítani az állami részesedés mértékét. (17.00) Ennek oly módon adtunk helyt, hogy a koncessziós pályázatokban az ásványvagyon sajátosságai figyelembevételével kell kialakítani és meghirdetni az állami részesedés mértékét. Az alanyi jogon vagy hatósági engedély alapján végzett bányászat esetében pedig lehetőséget ad a törvényjavaslat az állami részesedés törvényes mértékének az említett szempontok alapján történő módosítására, csökkentésére. A javaslat megtartja és továbbfejleszti a bányajog történelmi fejlődése során kialakult sajátos jogintézményeket. Ezek egyrészről lehetővé teszik a bányászati tevékenység gyakorlását - például az ingatlan tulajdonosát terhelő tűrési kötelezettség, bányaszolgalom-alapítás -, másrészről ennek ellenértékeként a bányászati tevékenységgel más ingatlanában okozott károk, a bányakárok megtérítésére az átlagosnál súlyosabb, szinte feltétlen felelősséget ír elő. A szabályozás egyik új eleme, hogy az állam a bányavállalkozóktól garanciákat kérhet a bányakárok megtérítésére és a bányászati tevékenység befejezését követő tájrendezési kötelezettség teljesítésére. Idetartozó, hogy a törvénytervezetünk egyik új, kiemelést érdemlő eleme, hogy korunk felismeréséből kiindulva elfogadja, és a törvényi szabályozás alapelvének szintjére emeli a környezet, valamint a természeti erőforrások védelmét. E fontos társadalmi érdekek érvényesüléséhez szükséges garanciális jellegű szabályozást is megteremti. Az államnak a bányászatban betöltött szerepe megváltozik. E változásokra tekintettel módosítani kell a bányahatóság jelenlegi hatáskörét, és az új feladatokhoz igazodó szervezetek létrehozására javaslatot dolgozunk ki. E vonatkozásban azonban nem módosulhat az állami szerepkör. A bányabiztonsági követelmények terhére semmiféle engedményt nem tehetünk, csak a szigorítás irányába haladhatunk. Ezt meg is tettük azzal, hogy az élet és a testi épség eddigi védelmét kiterjesztettük az egészség védelmére is. Javasoljuk a bányafelügyelet különleges bírsági jogkörének elfogadását, hogy a bányászati tevékenységgel kapcsolatos követelmények érvényre juttatásához megfelelő eszköz álljon rendelkezésünkre. A bányászatban működő érdek-képviseleti szervezetek hiányolták, hogy az új szabályozás nem rendelkezik a bányászok erkölcsi és anyagi megbecsüléséről. A Kormány - és személy szerint magam is - a lehető legnagyobb tisztelettel adózik az emberi helytállást igénylő körülmények között munkát végző bányászok előtt. A demokratikus társadalmi berendezkedésünknek megfelelően azonban nem kívánja előírni azt, hogy az év melyik napján tartsák a bányásznapot, ennek eldöntését a bányásztársadalomra kívánjuk bízni. Támogatjuk viszont a bányászatban végzett kiemelkedő munka elismerésére szolgáló kitüntetések adományozásának fenntartását. A hűségjutalmat és a szénjárandóságot illetően a Kormány álláspontja az, hogy ezek rendezését szükségesnek tartja, de ezt nem a bányajogban, hanem a munkajogi szabályozás keretei között kell elrendezni. A rendezés irányába mutató első lépéseket a szilárdásvány-bányászatban már meg is tették, és a közelmúltban a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a Magyar Szilárdásvány-bányászati Szövetség képviselői keret-kollektív szerződést írtak alá. Tisztelt Országgyűlés! A bányászatról szóló 5517-es számú törvényjavaslattal kapcsolatos bejelentések után kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsássa és azt majd fogadja el. Itt szeretném rögzíteni, hogy már a jelenlegi állapotban igen konstruktív képviselői módosító indítványokat kaptunk. A magunk részéről készek vagyunk ezeket beépíteni a törvényjavaslatba, mert nem egy előre leírt kodifikációs szöveg mindenáron való áthajtását kívánjuk a Parlamenten, hanem egy olyan bányatörvény elfogadását, amely a legszélesebb szempontok figyelembevételét és javaslatok beépítését is magában foglalja. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)