Jakab Róbertné (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Ígérem, rövid leszek. Azt hiszem, meg kell köszönjük Boross Péter miniszter úrnak az igen szakszerű, tárgyszerű beszámolót, mégsem álltam el a szótól. Másodszor kérek napirend előtt ebben a Házban hozzászólási lehetőséget, meggyőződésem, hogy mindkét esetben ugyanarról beszélek. Annak idején a szlovákiai magyarság egy részét a Duna innenső oldalára küldő megnyilatkozások késztettek álláspontom kifejtésére. Most Kétegyháza, Tura, sőt a Vácott történtek szolgáltatnak okot arra, hogy frakcióm nevében, a saját nevemben is felhívjam a figyelmet, és kérem, ne vegye miniszter úr sem, önök sem, a túloldalon ülők, sommás értékelésnek. De hogy kimondjam, itt az áldozatok egy rossz politikai hangulatnak is áldozatai. Akkor határozottan elutasítottam minden olyan hatalmi vagy társadalmi megnyilvánulást, amely a kisebbséget, bármilyen kisebbséget a politikai játszma adujaként, a pártérdekek eszközeként kívánja felhasználni. Most sem mondhatok mást! Az olyan politika, amely megengedhetőnek tartja a megbélyegzést, a kirekesztést, egyelőre nyíltan - idézőjelbe teszem -, "csak" a politikai csoportosulásokkal szemben, tehát az ilyen politika az egyébként is meglévő társadalmi feszültségeket nem enyhíti, sőt szíthatja a másság elleni gyűlöletet, ellenséget, bűnbakot kerestet. Ennek a politikának felelősei vannak, és engedje meg miniszter úr, nem elsősorban azok, akik azonnal a helyszínre sietnek, azt hiszem. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy vannak nálunk, itt is olyan erők, amelyek képesek valóban a jog szigetévé tenni, a béke szigetévé tenni ezt az országot, de ehhez igen, nagyobb tolerancia, nagyobb kompromisszumkészség, együttműködési készség kell közöttünk is. Kérek mindenkit frakcióm, nemzetiségem, a magam nevében is, hogy a jövőben ebben az értelemben politizáljunk és főleg cselekedjünk. Köszönöm. (Taps.)