Tóth Sándor (KDNP)
TÓTH SÁNDOR, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemzedékek nőttek bele a bányászéletbe hazánkban is, gondolkodásukat, szokásaikat, életvitelüket leginkább a földmély határozta és határozza meg. Sajátságos nyelvezetük a magyar művelődéstörténet, nyelvtörténet szerves része, amint azt egy kiváló kutató, dr. Krisztián Béla tanulmánya is igazolja, például a Bányászat 1989. évi 7. számában. Nem tagadom, hogy választókörzetemben is, talán lobbynak tűnik, de megemlítem: Nógrád megyében már alig folyik bányászat, és ez sajnos, egy egyre inkább terjedő tünet. Mindössze két külfejtésen folyik bányászkodás: Mátranovák térségében Besenyőbércen, Székvölgyön, illetve mélyműveléses bányában is mindössze két helyen égnek a lámpák: Nyírmeden és ugyancsak Székvölgyön. Akik a széntevékenységnél dolgoznak, mindössze 882-en vannak. Hasonló állapotok jelzik a magyar bányászatot az ország minden részén, olykor még rosszabb helyzet. A bányászokért, családjaikért és jövőjükért is aggódunk, amikor most az ország nyilvánosságának a kereszténydemokraták észrevételeit tolmácsoljuk a bányászatról szóló 5517-es számú törvényjavaslattal kapcsolatban. A jogi cikkelyek mögött látjuk a bányászembert, aki sok századtól örökölte a tudást és az emlékezést, akit ehhez a tudáshoz és emlékezéshez érzelmek is kötnek. Ezért írhatják és írják az ipartörténészek is: bányász-dinasztiák a Mecsek tájáról, Várpalotáról, Tatabányáról, vagy éppen Nógrád megyéből. A múlt században romantikus sorok íródtak róluk nálunk, az eltelt 40 esztendőben gondokat kendőző lelkendezések. A lényeg az, ami ki nem iktatható, ami együtt tartalmazza az egyén és az ország javát, s a racionális komponenseket összekötve eljut a bányászat mindig korszerű értelmezéséhez, cikkelyekbe foglalja a bányászat legrugalmasabb feltételeit. Szalay Gábor képviselőtársam precízen beszélt a hazai bányászat történetéről, külön kiemelve az 1960-as III. törvényt, így én erről nem kívánok tovább beszélni. Az előttünk lévő törvényjavaslat alapján az új bányatörvény újra megteremtheti a piacgazdaság működését a bányászatban - ez a véleményünk -, lehetőséget teremthet a hatékony és környezetkímélő bányászathoz nélkülözhetetlen tulajdon- és bérleti viszonyok kialakulására is. (18.40) Nem említi a bányászat és a bányászok irreálisan kiemelt helyzetét ugyanakkor, amely az ötvenes években pártpolitikai stratégiát jelentett. Törvénytervezetünk nem szól az előnyökben részesítésről, amely az utóbbi időben a társadalomban nem egyszer ellenszenvet szült. A természeti erőkkel viaskodó bányászember az olajfúrásoknál, a külszínen, vagy ott, hol az ősi örök éj tanyázik, mint Petőfi mondaná, minden tiszteletet és elismerést megérdemel. A juttatásokat azonban nem bányatörvényben tartjuk rendezendőnek természetesen, hanem a bányászokkal kötendő kollektív szerződésben, valamint a bányászok valódi szakmai érdekvédelmi szervezeteinek alapszabályában. Mi, kereszténydemokraták különösen hangsúlyozzuk a humánpolitikai kérdéseket. Mint a bányatörvény tervezetének vitájához szorosan tartozik a szénbányászat helyzetének elemzése, ez is így tartozik össze. A földalatti bányászatban, főleg a szénbányászatban, a biztosított kiváltságok olyan helyzetet teremtettek, hogy a sokszor külfejtésből olcsóbban kitermelhető ásványi nyersanyagokat is mélyműveléssel művelhető telepekből fejtették. Ekként a különben jogos juttatások visszaélést eredményeztek a termelésben. Az új bányatörvény-tervezet 13. cikkelyének 2. pontja kimondja: nem kell gazdasági társaságot alapítani, ha a koncessziós szerződés aláírója bányászati tevékenység végzésére létrehozott belföldi gazdálkodó szervezet. Úgy véljük, ez alanyi jogon lehetővé teszi, hogy a korábban alapított állami bányavállalatok a régi formában tovább működjenek. Ezek a több bányával, esetleg segédüzemmel is rendelkező vállalatok ekképpen megtarthatják monopolhelyzetüket, s egy nyílt területen koncessziót vásárló bányavállalkozó esztendők múltán sem versenyezhet velük. Az elmúlt években több bányaüzemet bezártak Nógrád megyében is, Borsodban is csak azért, mert nem tudtak kellő mértékben hozzájárulni a bányavállalati központok indokolatlanul magas költségeihez, és a központ karcsúsítását csak akkor kezdték meg, amikor a sor végén álló bányák bezárásával sem javult a bányavállalat helyzete. Véleményünk: célszerű lenne a szén- és a bauxitbányaüzemeket önálló gazdálkodó egységekké szervezni, mivel csak így tehetők gazdaságosakká, ekként állítható meg a bányabezárások sora. Az önállóvá szervezett bányaüzemek egy része távlatossá válik. A gazdaságosság vagy a műszaki fejlesztés, vagy a folyamatos munka megszervezésével biztosítható. A bányák másik része, amelyekben kevés az ásványvagyon, vagy a piaci igények időszakosak, véleményem szerint ugyancsak üzemeltethetők. Természetesen kis üzemekről van szó. Még a II. világháború előtt ismert volt az úgynevezett kétlaki bányászélet, ami azt jelentette, a bányászok nagyobbik fele a mezőgazdasági dologidőben földet művelt, a bányabeli fejtegetéseket az őszi és a téli időszakra telepítették. Nógrád megyében, Borsodban, sőt a Bakonyban több száz bányász munkahelyét lehetne így megőrizni, évekig késleltetve a munkanélkülivé válást. Csupán megjegyzem, ez utóbbi olyannyira egzisztenciális kérdéssé vált választókörzetemben is, hogy fiatal bányászok mondták nekem az imént, akik roppant nehéz körülmények között dolgoznak, vállalják a sátrakat, faházakat is, csak a munkahelyük megmaradjon. A kétlaki bányászokat foglalkoztató kisüzemek privatizálásába javasoljuk az önkormányzatok bevonását, tekintettel arra, hogy ez esetben az elsődleges feladat a foglalkoztatási gondok megoldása. A privatizálásban a dolgozói tulajdon a bányászat területén is szerepet kaphat, elsősorban a már szóba hozott időszaki, vagy ahogyan mondják, bicska- - vagy tájnyelven bicsak- - bányák esetében, amikor az önkormányzat a dolgozói részvényekkel együtt többségi tulajdont szerezhet. A bányatörvény-tervezetből nem hiányzik a komplex kutatásra, bányaművelésre, valamint a bányatermékek minőségjavítására ösztönzés szándéka sem. Ezt az együttes kitermelés címszó alatt a 29. cikkely igazolja. Megemlítem a 21. cikkelyben foglalt, a bányajáradékkal kapcsolatos észrevételüket is. Bányajáradékot a nyers fejtésben felhígult bányatermék árának arányában kellene majd fizetni, függetlenül attól, hogy hol, akár a bányában, a föld alatt is, és milyen hatásfokkal történik a minőségjavítás, az osztályozás vagy a tömörítés. A minőségjavítás mellett ugyanakkor szorgalmazni kellene a meddőhányók újrafeldolgozását, a bányászati melléktermékek, meddőelővájásból kiszállított dolomit, ivóvíz-minőségű bányavíz, fejtésből lecsapolt metán és így tovább értékesítését. Vannak országok, ahol az önkormányzatok részesednek a bányavállalkozók által fizetendő bányajáradékból, használati díjból. Ennek Magyarországon nincs hagyománya, ám megfontolandó lenne, hogy sikerrel kecsegtető kutatás esetén az önkormányzat kapjon hitelgaranciát a terület előkészítésére, az infrastruktúra időbeni fejlesztésére. Tisztelt Ház! Bányatörvény-tervezetünk, bár nem megnyugtatóan, de rendezi a bányászat műszaki-történeti emlékeinek megőrzésével, gyűjtésével kapcsolatos kérdéseket. Ezeknek végrehajtása elsősorban természetesen már a bányatulajdonos dolga lenne. A rendszerváltás a bányászok körében is megköveteli a társadalmi viszonyok átrendezését, a bányászok és a bányászat jogos és elavult kiváltságainak felülvizsgálatát, átértékelését. Ezek a feladatok - helyesen - nem kerültek be az új bányatörvény-tervezetbe, de politikai, jogi rendezésük elodázhatatlan, minél előbb, mert nehezítik, késleltetik a változást, az új törvény egyes rendelkezéseinek végrehajthatóságát. Tisztelt Országgyűlés! Nekünk, kereszténydemokratáknak az a felfogásunk, hogy a munkaadók érdeke nemcsak a gazdasági szabályozók stabilitása, az igazságos adórendszer, a helyi és a központi hatóságokkal való kapcsolattartás, hanem a munkavállalók értéktermelés-arányos javadalmazása, a szakképzett, megbízható munkaerő foglalkoztatása is. Ezért a munkaadó részéről nézve a jelenleg a bányászoknak fizetett hűségpénz paradoxon, mivel 25-30 esztendő után ezzel nem lehet kárpótolni a föld alatt elszenvedett egészségkárosodást, és arra ösztönözni a bányászembert, hogy utolsó leheletéig túrja a föld mélyét. Igazán humánusnak azt tartjuk, ha a jövőben a munkaadó, ha fiatal, friss munkaerőhöz akar jutni, túl 10-20 éves elköteleződés fejében nyújtson hitelgaranciát a munkavállalónak a letelepedéshez, az otthon- és családalapításhoz. A fölvett hitel törlesztéséhez a bánya a költségeinek terhére nyújtson segítséget. 20 esztendei fizikai munka után a munkaadó a bányászok átképzését, az újrakezdés támogatását részesítse előnyben, főleg a bányászatban megromlott egészségű dolgozók számára. A munkahelyi pótlékok, köztük a föld alatti pótlék fizetésének és mértékének kérdése sem lehet a törvényi szabályozás tárgya természetesen. Ez is a munkaadó és a - vállaló közti megegyezéshez tartozik. Tisztelt Ház! Az eddigiekből is kiderül számunkra: a bányászkodás legfontosabb, nélkülözhetetlen eleme maga a bányászember, a munkavállaló. Itt az ideje, hogy olyan tiszta profilú, bányamunkás-centrikus érdekvédelmi szakmai szervezetek jöjjenek létre, amelyek vagyonnal, pénzalapokkal rendelkeznek, és valódi védelmet biztosítanak tagjaiknak. Megemlítem, örülnék, ha az elkövetkezendő esztendőben már december 4-én, Szent Borbála napján ünnepelnék a bányászok napját. Ezt a nagy múltú ünnepet úgy állítanánk az ország elé, ahogyan régebben is, gyönyörű jelképeivel, belső emberi tartalmával, amelyből szinte sugárzik a tisztelet azok iránt, akik naponta a mélybe szállnak, olajkutak mellé állnak, vagy a külszínen lendítik a lapátot. Mi, kereszténydemokraták is ismerjük a mélyműveléses bányászat egészségromboló hatását, amit a társadalom ötéves korkedvezménnyel eddig is elismert. A bányász-szakszervezetekkel közösen célul kell kitűznünk, hogy a föld alatt dolgozó bányászember az egyes bányák egészségkárosító hatásától függően csupán 4-7 ezer műszakot legyen köteles dolgozni az első nyugdíjig. Ezzel összhangban a társadalombiztosítási járulékot a normatívánál magasabban kell meghatározni, hogy az fedezetet nyújtson 60 esztendős kor előtt a résznyugdíjra, rokkantság esetén pedig a teljes nyugdíjra. Tisztelt Ház! A bányatörvény-tervezet több cikkelyében említést kap a környezetvédelem. Tudjuk, a környezetvédelmet ma már egységesen törvényekkel lehet biztosítani, s ha törvény, akkor ember, ha ember, akkor erkölcsi magatartás. Ilyen formában mi vállalni tudjuk a vádat, hogy antropocentristák vagyunk. (18.50) A bányaművelés különösen ráfordítja erre a figyelmünket, ezért az az észrevételünk, hogy amenynyiben külön kormányrendelet nem készül vagy a végrehajtási utasítás nem tartalmazza, a bányatörvényt ki kellene egészíteni a földtani szervezet hatósági és szakhatósági, valamint egyéb állami feladatainak a meghatározásával. A tervezet a környezetvédelmi és a területfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörébe tartozó területet is érinti. A miniszter az ásványvagyon-védelem körében közreműködik a védelmi tevékenység irányításában, amelyik jelen esetben a környezetvédelmi érdekek, követelmények érvényesítését jelenti a szabályozás során. A tervezetben viszont egyetlen szó sem esik az ásványvagyon-védelemről, az ehhez kapcsolódó fogalmakról. Feltétlenül szükséges szabályozni a tervezetben az ásványvagyon-védelem fogalmát, tartalmát, valamint definiálni az e területhez kötődő fogalmakat. A tervezet fogyatékosságát mutatja, hogy a bányászat körébe utalja teljes körben a kutatást. Véleményünk szerint külön kellene választani az ipari célú kutatást és az alapkutatást. Az utóbbi - tekintve, hogy a célja a föld megismerése - nem bányászati tevékenység, így nem is szabályozható a bányatörvényben. Ilyenformán célszerűnek tartanánk a koncessziót kettéválasztani ipari célú kutatási koncesszióra, valamint kitermelési koncesszióra. A kutatási koncessziót ugyanis olyan cégek, szervezetek kaphatnák meg, amelyek a korszerű kutatási módszerek alkalmazására szakosodtak, de kitermelési bányászati kapacitással nem rendelkeznek. A koncesszió jelzett kettéválasztása a nemzetközi gyakorlattól sem idegen. Javasoljuk továbbá előírni a bányavállalkozói rekultivációs alap kötelező képzését, ebből ugyanis megnyugtatóan lehetne rendezni a rekultiváció, tájrendezés stb. anyagi forrását, és megfelelő szabályozással az esetleges vállalkozói csőd nem érintené a rekultiváció pénzügyi fedezetét. A szervezeti változtatás igényét mutató rendelkezések sem megnyugtatóak, hiszen a Központi Földtani Hivatal megszüntetése mellett az újonnan létrehozandó magyar bányászati hivatal csak nevében új szervezet, az átfogó földtani tevékenység helyett a bányászat prioritását jelzi. A tervezet nem tisztázza Magyarország földtani intézményrendszerének kérdését. A törvény elfogadása ilyen formában komoly joghézagot hagyna. A környezet- és természetvédelem szerves része a nem élő világ védelme, amelynek megalapozó tudománya a földtan. Ezért a környezet- és természetvédelem érdeke egy magasan kvalifikált, szakmailag önálló földtani szervezet léte, amelyre nekünk részletes külön javaslatunk is van. A tervezet nem szabályozza az ásványvagyon-gazdálkodás és ásványvagyon mérlegét. Ez alapja annak a fölfogásnak, amely az ásványvagyont mint meg nem újuló természeti erőforrást fogalmazza meg. A földtannak mint szakmailag önálló intézményrendszernek a bányászattal egyidejű szabályozása nélkül hogyan dönthetők el a területek prioritásai, például egy ivóvízbázist képező kavicsterasz bányászati művelés alá vonása és így tovább. A tervezetben nincs elhatárolva a döntés-előkészítő és a döntést ellenőrző szervezet, így a rövid távú érdekek prioritást élvezhetnek a hosszú távú állami érdekkel szemben. Az ásványvagyon-gazdálkodás kérdése, amely állami érdekeket képvisel, hatósági jogkört, illetve rendezést igényel, amelynek felelőse az adatok kezelője és szakértője: a földtani szolgálat lehet. A koncessziós szerződések elbírálásánál legalább egy ellenjegyzésre jogosult intézménynek kell lennie az állami érdek érvényesítése végett, amely szakmai szempontból és a gazdasági érdektelenség miatt legcélszerűbben a földtani szervezet lehetne. Javasoljuk egy elkülönített állami pénzalap, a földtani kutatási alap létrehozását. Ennek a forrása a bányavállalkozók által befizetett összeg 5-7%- a lenne. Ez a pénzalap kell hogy szolgálja az ország ásványvagyon-képességét felmérő, az ásványi nyersanyag bővítését célzó földtani előkutatások finanszírozását, mert a koncessziós szerződésben kutatható nyersanyagkészleteink egyébként hosszabb-rövidebb távon kimerülnek. Nincs rendezve azoknak a szakmai, tudományos szempontból kiemelkedő ásványoknak, ásványtársulásoknak, ősmaradványoknak a sorsa, amelyek a kitermelés során kerülnek elő. Tekintettel arra, hogy ezek a természet alkotásai, továbbá nemzeti kincsnek minősülő értékek, olyan rendelkezés felvételét is javasoljuk a tervezetbe, amely ezeknek a bejelentési kötelezettségét írná elő. A tervezet nem rendelkezik a földtani szakismeretekre támaszkodó egyéb feladatokról sem, azaz a földtani környezetet érintő nem bányászati beavatkozások - felszín alatti vizek védelme, talajok agrogeológiai védelme, településfejlesztés földtani, mérnökgeológiai megalapozása és így tovább - szabályozásáról, amelyhez a földtani szolgálatnak szakhatósági jogokat kellene biztosítani. Tisztelt Ház! Nem megnyugtatóan szabályozott a tervezetben a közreműködő hatóságok, szakhatóságok köre. A több helyen is szereplő "érdekeltek" fogalom egyrészt meghatározatlan, másrészt tartalmatlan, üres formula. Emiatt az egyes eljárásoknál szükségesnek tartjuk pontosan megjelölni a közreműködői kört. Az imént elmondottakon kívül néhány konkrét hiányosságra még rámutatnék. Kivételként nem szerepel a barlang, illetve annak kitöltése, ásványai stb., illetve az ezekkel kapcsolatos bármiféle kutatási, feltárási és hasznosítási tevékenység sem. Tekintve, hogy a barlangok törvényben élveznek védettséget, s a barlangokkal kapcsolatos valamennyi tevékenység a természetvédelmi hatóságok engedélyével végezhető, feltétel nélkül szükséges deklarálni, hogy a barlangok, kitöltésük, illetve az ezekkel kapcsolatos tevékenységek nem az ásványgyűjtés, és az ásványgyűjtés sem tartozik e törvény hatálya alá. Ugyanígy deklarálandó viszont a természetvédelmi törvény hiányában egy megfontolandó módosító javaslat. A törvénytervezet (1) és (2) bekezdésének a rendelkezései nem elfogadhatóak, ugyanis például a barlangkutatási tevékenység részben vagy egészben földtani feladat. A törvény hatálya alá nem tartozik, ugyanakkor ez a törvénytervezet bizonyos körben a törvény hatálya alá utalja. Tisztelt Ház! A bányatörvény-tervezet, illetve annak biztonsági szabályzata, a bányakapitányságok és felügyelői bármilyen szigorral óvják is a bányászok munkahelyi biztonságát, egészségét, a balesetek, a szerencsétlenségek teljesen nem zárhatók ki így sem. Ezért fontosnak és nélkülözhetetlennek tartjuk a bányászok csoportos élet- és balesetbiztosítását, amit legcélszerűbb lenne munkaadói kötelezettségként előírni. Az elmondottak alapján a bányászatról szóló 5517-es számú törvényjavaslatot mielőbbi elfogadásra ajánljuk, amelyhez mi is benyújtjuk majd módosító indítványainkat. Ugyanakkor felhívjuk a Kormány és az illetékes miniszterek figyelmét, hogy az új bányatörvény felhatalmazása alapján olyan rendeleteket alkossanak, olyan intézkedéseket foganatosítsanak majd, amelyek a régi állami bányavállalatokat nem hozzák előnyösebb helyzetbe az új hazai bányavállalkozóknál, illetve az újonnan alakuló hazai és a külföldivel közös gazdasági szervezeteket, foglalkoztatáspolitikai szempontokat is figyelembe véve stabilizálja a szénbányászat helyzetét. Ezen belül is, elsősorban Nógrád megyében ne tegyen hátrányos megkülönböztetést a külfejtéses bányászattal szemben. Végül: szakmailag, erkölcsileg is feddhetetlen munkatársak kerüljenek a bányakapitányságok és a bányászati hivatal állományába. Tisztelt Ház! Szent Borbála napján az ország több helyén talán még ma is szokás cseresznyeágat, azaz Borbála-ágat vízbe helyezni. A kizöldülő ág egy archaikus jelkép, a megújuló élet szimbóluma. Bízunk benne, hogy a megszülető törvény nyomán új ág zsendül majd a magyar bányászat törzsökös fáján. Köszönöm. (Taps.)