Vincze Kálmán (EKgP)
VINCZE KÁLMÁN, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr, a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy zárszámadás megtárgyalásakor szembesülni kell minden résztvevőnek a végrehajtás során és az értékelésnél felmerült azon gondokkal, problémákkal, amelyek ebből fakadóan adódtak. A résztvevők - egyrészt a kormánypártok részéről - elszámolást kell hogy adjanak arról, hogy mennyire volt alapos és átgondolt az 1991. évi költségvetési javaslatnak a megszavazása, másrészről az ellenzék is szembesül azokkal a tényekkel, amikor a módosításait beadta, és azok vagy elfogadásra kerültek, vagy elutasításra, hogy milyen mértékben volt igaza e kérdéseknek a felvetésénél. Végül szembesül az előterjesztő, a Kormány is, hogy a gazdasági folyamatok, azoknak az értékelése, irányultsága mennyire volt a részükről vélelmezett megalapozottságú, hiszen a törvény megszületése után a napi gyakorlat igazolta vissza ennek alaposságát, szakmai alapját. Ennek alapján megpróbáltuk mi is értékelni az 1991-es költségvetés zárszámadását olyanformán, hogy egy gazdasági folyamatból egy időszakot, egy évet kiragadva milyen szempontok szerint kellene egy költségvetést elkészíteni. Megpróbáljuk megfogalmazni - természetesen a teljesség igénye nélkül, de főbb vonalaiban -, hogy a mi véleményünk és értékelésünk szerint mi szükségeltetik egy viszonylagosan jó költségvetés elkészítéséhez. A mi értelmezésünkben egy költségvetés akkor jó, ha az a feladatellátás szakaszában ütemes célmegvalósítást biztosítani tud. Ha a feladatfinanszírozás elemei, azaz a különböző pénzügyi források ott és akkor állnak rendelkezésre, amikor a pénzügyi teljesítési igény előáll. Ha a makrogazdasági prognosztizáció és a mikrogazdasági megvalósulási gyakorlat találkozik. Ha a költségvetéssel összefüggő történések kiszámíthatóak úgy a finanszírozó magánember, a reálszféra szereplői, mint a felhasználó központi és helyi költségvetési szervek számára is. Ha az elkerülhetetlen évközi ciklikusság mértéke és időtartama tisztán prognosztizálható a bankszféra számára, a termeléskor a jóváhagyásra kerülő előirányzatok a lehető legkevesebb szubjektív elemet tartalmazzák úgy a tartalékolás, mint a túlfeszítettség irányában. Ha a lehetőségek maximális kihasználására épített nemzeti érdek tükröződik vissza az elfogadásra kerülő költségvetésből. Ha a megvalósíthatóság szintjén a lehető legkevesebb a joghézag. Ha a nem várt, tehát előre nem kalkulálható eredményekre, állapotokra, történésekre, feladatokra tartalék-előirányzat áll rendelkezésre. Utoljára, de nem utolsósorban, ha rendelkezésre áll olyan irányító és végrehajtó apparátus, amely számára nem a költségvetési tétel mechanikus teljesítése a cél, hanem a feladat előirányzattól független, lehető leggazdaságosabb, legtakarékosabb, az eredeti célnak a legoptimálisabb megfelelés szintjén való végrehajtása. Ezek után azt a kérdést kellene feltenni, hogy az 1991. évi vonatkozásában a megfogalmazott kritériumok milyen mértékben konformok a megvalósulás gyakorlatával. Véleményünk szerint csak részben teljesültek az elvárások. Ma már egy költségvetés statikusnak minősíthető, ha csak központosít, illetve bevételt számba vesz és eloszt, kiadási előirányzatokat engedélyez. A harmadik orientáció funkciójában egyidejűleg kell a rövid távú és a hosszú távú elvárásoknak megfelelni. Hiszen a közkiadások állandó fejlődés szakaszában kell hogy megvalósuljanak, és a költségvetési ciklusok csak technikai jellegűek lehetnek, a folyamatbeavatkozások mértékét illetően rendszerszemléletű. Az 1991. évi költségvetés teljesítésének vizsgálatánál megpróbáltunk objektíven, a költségvetés közgazdasági elméletének és a magyar valóságnak a ténye alapján véleményt mondani és javaslatot adni az Országgyűlés és a következő költségvetés készítői számára is. A pénzügyminiszter úr az általános értékelés keretében véleményünk szerint beismerő vallomást tett, melynek a lényege, hogy jóval többet költött el a költségvetés, mint amennyi elkölthető lett volna. Arányaiban a lakosságot sikerült igazán a tervet meghaladóan megsarcolni, ugyanakkor a döntően állami tulajdonú reálszféra nem kívánt annyi adót befizetni, amennyit rászignált a tisztelt Ház még 1990 legvégén. Keresletcsökkenés állt elő, amely mögött komoly külső és belső determinációk állnak. A termelés drasztikus visszaesése és fajlagos tisztajövedelem-hányadának csökkenése is nyilvánvaló. A gyors, de véleményünk szerint nem kívánatos irányú és arányú differenciálódás a lakosság egy részének komoly megtakarítási lehetőséget biztosított. Halvány utalás található az anyagban, hogy talán nem kívánatos az a tőkeallokáció, ami zajlik, mert jobb lenne, ha a termelőágazatokban működne a tőke döntő hányada. Az adórendszer újragondolása elodázhatatlan, és az adóbeszedés személyi és intézményi strukturális feltételei is - enyhén szólva is - hézagosak. A bevételi többlet és kiadási megtakarítás mint pénzmaradványi elemek elbírálására nincs apparátus, a PM valószínű szimpátia alapján dönt. Ez az a költségvetés, amely még a rendszerváltást megelőző jogi feltételrendszerre épül, annak teljes formai és, sajnos, tartalmi sajátosságait hordozza, de ugyanakkor teljesítéskor a zárszámadás már az új államháztartási törvény kritériumainak kell hogy megfeleljen. Több olyan tétel, előirányzat van a költségvetés elvileg zárt rendszerében, amely nem elégíti ki az egyezőségi kritérium feltételeit, és elveti a módosított előirányzat és a tényleges kiadási és bevételi előirányzat-teljesülés egymásraépültségét. E körülmény véleményünk szerint négy fő okra vezethető vissza. 1. A költségvetés végrehajtásának rendszerében az információáramlás kívánnivalót hagy maga után. 2. Az előirányzat-módosítási és előirányzat-csoportosítási beavatkozások makroszintű értelmezésében eltérnek az eredeti szándéktól. 3. Ebben a költségvetésben még a pénzügyi és üzemgazdasági szemlélet elemei keverednek. 4. Az időbeliség kérdése úgy a bevételi, mint a kiadási előirányzatok terén azt a problémát vetíti előre, hogy az előrehozott, átvitt vagy valamilyen okból prolongált tételek nemcsak egyenlegükben, hanem részleteikben is tételesen magyarázatot indokolnak. (19.10) Amennyiben a 4. pontban elmondottak a jövőben, a megvalósulás gyakorlatában nem mutatnak minőségi változást, akkor az 1992. évi zárszámadásban majd a kritika a költségvetés nem előirányzat-szintű és -szerű érvényesülését fogja deklarálni. Jelen - tehát az 1991. évi - költségvetés a készítés és jóváhagyás időszakának társadalmi-gazdasági viszonyait tükrözte vissza. A Független Kisgazdapárt akkor is és most is vallja, hogy a költségvetésnek kitüntetett szerepe kell hogy legyen, hiszen - mint a mikrogazdaság egyik fő eszköze - ha rendezettek a jogi mögöttesek, hű képet ad úgy a belgazdasági, mint a külgazdasági történésekről és állapotokról egy adott időszak vonatkozásában. Amennyiben a költségvetés tervezése, a végrehajtás jogi és intézményi feltételei stabil alapokon nyugszanak, akkor a reálszféra állapota objektíven visszatükröződik a zárszámadásban. A hiány nagyságrendje és annak bizonytalan, esetleg növelő tételei arra utalnak, hogy vagy rossz volt a költségvetés a tervezés szintjén, vagy a társadalmi-gazdasági viszonyok mozgásainak hatásmechanizmusa pontatlan prognosztizációt kapott, vagy egy bizonyos nagyságrendű kiadási előirányzat teljesíthetősége érdekében a forrásoldal már a tervezési időszakban szándékosan eltérítést kapott, vagy a megvalósulás gyakorlatában az intézményrendszer nem volt partner, vagy valóban, a teljesülés időszakában a nem várt és egyáltalán nem prognosztizálható külső és belső történések kényszerítették a végrehajtókat a bevételek csökkentésére, illetve a kiadások növelésére; vagy az eddig felsoroltak együttes hatása indokolta a +91. évi tényleges, a magyar gazdaság egyensúlyi, illetve egyensúlytalansági állapotának jelen szintjét. A hiány és nagyságrendje két kardinális kérdést vet fel. Az egyik: az előző öt pontban felsorolt nemkívánatos költségvetési elemekből melyik milyen mértékben járult hozzá az egyensúlytalansághoz? A másik - és úgy gondolom, hogy ez a fő - kérdés: milyen trendek, tendenciák írhatók fel, fogalmazhatók meg - illetve kötelezően fogalmazódnak meg - a jövőre vonatkozóan? A gazdaság szereplői - és ezek a háztartások, a vállalkozások és az állam a maga sajátos gazdasági intézményeivel, amelyek egyidejűleg háztartás- és vállalkozásszemléletűek is - abban a közgazdasági feltételrendszerben viselkednek, amelyet számukra a makroszint teremt. Ha fel kívánjuk tárni az 1991. évi költségvetés alakulásának oksági viszonyait, akkor a gazdaság szereplőinek egyoldalú, természetes és önös érdekeit - állapotában és tendenciájában - fel kell mérni, elemezni kell, hogy az olyan makrogazdasági feltételrendszereket és azok működési mechanizmusát értelmezni, kezelni tudjuk, mint a munkanélküliség, a gazdasági növekedés, az infláció és az egyensúly. Ezek a kategóriák az aktuális gazdaságpolitika, az úgynevezett Kupa-program sarkalatos elemei. Ezek a fogalmak sem a háztartásokat, sem a vállalkozásokat nem érdeklik mint tevékenységük részelemei, viszont a gazdaság szereplőinek viselkedésétől függ, hogy az idézett program négy eleme - és ezen keresztül a magyar gazdaság és az itt élők sorsa - hogyan alakul. A felelősség a gazdaságpolitikáért, az élő ösztönzők, a megfelelő orientációs eszközök, a szükség esetén kikényszerítő jogi háttér biztosított volt-e? Tartalmazta-e ez a költségvetés azokat a tételeket, amelyek nemcsak végső felhasználási célok, hanem közvetlenül vagy közvetve pozitív tendenciákat segítenek, vagy most még meglévő, nemkívánatos negatív elemeket szorítanak vissza? Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaságtörténet elemzői még bizonyára több technikai jellegű kérdést fognak feltenni a +91-es költségvetés alakulását illetően, továbbá bizonyos jogi normák megsértését fogják a pénzügyminiszter fejére olvasni. Föl fogják tárni - természetesen utólag és valamennyi tényező ismeretében -, hogy a folyamatos intézményfinanszírozás mennyibe került a költségvetésnek - ezen keresztül a magyar adófizetőknek. Sokba, tudjuk - csupán azt nem tudjuk, hogy mennyibe kerülhetett volna egy ettől eltérő megoldással. Hosszabb idő távlatában bizonyára ez a kérdés is megválaszolásra kerül. Tisztelt Ház! Két, látszólag nem idetartozó dolgot fogok idézni. Az egyik a Bibliából való: Máté evangéliumának egy részlete. Így szól az idézet: "Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert kősziklára építtetett. És valaki hallja éntőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki fövenyre építette házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, és összeomlott, és nagy lett annak romlása." És most egy másik: egy MDF választási plakátról való. Egy kisfiú könyörgően az égre tekint - az aláírás: "Jöjjön el a Te országod!" Amikor az MDF-en kívül állók is nagy ötletnek tartottuk, hogy ilyen bátran idéznek ellenfeleink - természetesen ez a választási időszakra értendő -, bámultuk azt az optimizmust, amely visszatükröződött egy kampányfogásból. E két bibliai idézet hogyan kapcsolható a +91. évi költségvetéshez, illetve hogyan értelmezi a gazdaságpolitika a sziklaalapot, amelyre épül társadalmi- gazdasági valóságunk? Ez a társadalmi-gazdasági valóság akkor lehet sziklaszilárd, ha a lehető legszélesebb néptömegek érdekérvényesítésén nyugszik. Átalakuló viszonyaink sajátos vonása a rendelkezésre álló erőforrások és erőforrásigények konformitásának hiánya. A gazdaságpolitika nem teremtette meg azon preferenciális és diszpreferenciális csatornák kiépítéséhez a feltételrendszert, amely szűkös és egyértelműen élőmunka- túlsúlyos erőforrásait felhasználná. A nemzet +91-ben ette a tőkéjét, és ez a költségvetési aszimmetrián keresztül is visszatükröződik. Ami a rendkívül súlyos probléma a +91. évi költségvetés hiányában, hogy egyre feszítőbben a reálszféra belső ágazati egyensúlytalanságának tartóssá válása áll mögötte. Olyan tulajdonosi érdekeltségű átrendeződés jött létre - főképpen a bel- és a külkereskedelem vonatkozásá-ban -, amely egyidejűleg árfelhajtó tényező, a monopolista viszonyokat csak a kínálati oldalon szüntette meg, belföldiáru-kiszorító hatása van, árbevétel-arányos költségvetési befizetése a fizetőképes vásárlóerő csökkenését meghaladó mértékben csökkent. A költségvetési előirányzatokról néhány gondolatot. A vállalkozási nyereségadó alakulása egyértelművé teszi, hogy a magyar gazdaságot inflációs oldalról a költség érinti a legkedvezőtlenebbül a költségvetési elvonás oldaláról. Most abba nem célszerű belemenni, hogy ebből hogyan kell értelmezni az oksági, az okozati, valamint a fajlagos és a restrikciós hatásokat. Ez egy rendkívül rossz modellezés volt, ilyen nagyságig nem szabad a reálszférát félreismerni! A gazdálkodó szervezetek 23,7 milliárd forintos, a pénzintézetek több mint 2 milliárd forintos VANYA-mínusza együttesen olyan összeg és mérték a gazdálkodás során realizált tiszta jövedelem vonatkozásában, amely nem nélkülözheti az objektív oksági viszonyok feltárása után a hatékony beavatkozást. A bankok vonatkozásában a döntően monetáris restrikcióval érvényesített antiinflációs politika várható következményeivel lehetett volna számolni. Itt azonban döntően a jogi mögöttes volt a meghatározó, azaz a bankok +91. december 1-jétől, az új pénzintézeti törvény szerint, adóalap-csökkentő tételként kockázati alapot képeztek. Nem lenne jó, ha a bankszféra +91. évi ilyen irányú leírását nagyságrendekkel növelni kényszerülne, mert ez azt jelenti, hogy a reálszféra újabb nagyarányú, a költségvetést közvetlenül érintő jövedelemvesztés, a költségvetést közvetve érintő tőkevesztés elé néz. Végső fogyasztásról, vámról néhány gondolatot. Eljárási problémával állunk szemben. Azon lehetne vitatkozni, hogy mely szervezet létszámát kellene növelni, illetve hol kellene a személyi és technikai feltételeket feltétlenül javítani - azon viszont nem, hogy a költségvetésnek milyen bevételi kiesése keletkezik abból, hogy egyesek milliós nagyságrendekben vonnak ki jövedelmeket az adózás alól. (19.20) Jobb szemmel nézném, ha a jövedelmemből a szolidaritási alap javára levont tételt nem egy munkanélkülinek kellene, hanem annak az adó- és egyéb költségvetési bevételt ellenőrzőnek adni, aki legalább az éves munkabérét és annak járulékait fedező mértékig fényt derítene a visszaélésekre. Itt nemcsak az anyagi oldalát kívánom a kérdésnek hangsúlyozni, hanem a morális hátterét is. A tisztességes adóbevallást tevők és adófizetők számára irritáló, hogy a törvény betartása úgy tűnik, nem mindenki számára kötelező. Vámok befizetése és a vámadó rendelkezésre bocsátásának függő viszonyba kerülése már +91-ben elengedhetetlen lett volna. Ez területi és olyan állami foglalkoztatási körbe tartozik, ahol a létszám növelése egységnyi költségvetési kiadásra vonatkoztatva azt meghaladó bevételt jelentene. Okulva +91 tapasztalatain, módosítani indokolt az állami költségvetés bevételek tervezése, beszedése és ellenőrzése kapcsán érdekeltek érdekeltségi rendszerét, rendjét. Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt akkor tartja elfogadhatónak a +91. évi költségvetési zárszámadást, ha a költségvetési bizottság az ÁSZ-jelentés felhasználásával utasítástervezetet készít a Kormánynak, amelyben a Kormány a pénzügyminiszter részére szükséges intézkedéseket fogalmaz meg. Készítsen tervezetet az Országgyűlésnek, amelyben a Kormány feladatait az ÁSZ-jelentés felhasználásával fogalmazza meg. És végül készítsen javaslatot az Országgyűlés felé, amelyben csak az Országgyűlés által meghozható döntések kerülnek felsorolásra a +91. éves költségvetés elfogadása vonatkozásában. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.)