Speidl Zoltán (MDF)
SPEIDL ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Szinte már mondani sem kell, hogy a nyugdíjasok jelentős csoportja - azok, akik az elmúlt évtizedekben vonultak nyugalomba -, a jelenlegi Kormány tisztes erőfeszítései ellenére is méltatlan helyzetben vannak: valahol a szegénység peremén vagy az alatt morzsolgatják napjaikat. Noha a még mindig joggal kárhoztatott nyugdíjrendszer kialakításáért a felelősség nem a rendszerváltoztatás utáni Parlamentet és kormányzatot terheli, az ellentmondások megoldására, de legalábbis enyhítésére, a módozatokat nekünk kell keresnünk, azokból a szűkös erőforrásokból, amelyek rendelkezésünkre állnak, hiszen - mint annyi más esetben - itt sem csak a jó szándékon múlik, hogy mit és hogyan cselekszünk. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ezúttal a nyugdíjasok egy csoportjának - nevezetesen a 10, 20 vagy több éve nyugdíjba ment értelmiségieknek - a panaszáról kívánok szólani. Ismeretes, hogy aki diplomásként ma megy nyugdíjba, annak szolgálati éveibe beszámítják a nappali egyetemi, főiskolai tanulmányok esztendeit is - ám ezrek, talán tízezrek élnek közöttünk olyanok, akik - mivel régebben kerültek nyugdíjba - nem részesülnek abban a kedvezményben, amiben szerencsésebb utódaik: felsőfokú tanulmányokkal eltöltött éveik nem számítanak szolgálati idejükbe. Hogy mit jelent ez? Illusztrációként hadd ismertessek önökkel egy, az Új Magyarország 1992. augusztus 1-jei számában megjelent olvasói levelet, melyben Farkas Andrásné dr. ecseteli sérelmét - sokak sérelmét -, hiszen erre az írásra én is úgy figyeltem fel, hogy egy hasonló helyzetű nyugdíjas diplomás adta át. Íme az idézet: "Én például 1980-ban mentem nyugdíjba, 34 év, 80 nap szolgálati idővel, tehát 6%-os emelést kaptam." A levélíró itt a legutóbbi idők intézkedéseire utal, majd így folytatja: "Ha viszont egyetemi éveimet is figyelembe vették volna, akkor 9%-os emelést kaptam volna. A vásárlóértékét tekintve valaha jelentős, mostanra azonban összezsugorodott nyugdíjam esetében sem mindegy a 3%." Tisztelt Államtitkár Asszony! Meggyőződésem, hogy egyetértünk az idézett levélből kicsendülő panasz jogosságával, s mindazok panaszának jogosságával, akik nem ragadtak tollat hasonló keserveik közhírré tételére. Kérdem tehát a tisztelt Államtitkár Asszonyt, lehet-e különbség diploma és diploma, nyugdíjas diplomás és nyugdíjas diplomás között, pusztán azért, mert valaki régen, más pedig mostanában köszönt el végleg a munkahelyétől. Kérdem: várható-e érdemi intézkedés a jogos panaszok orvoslására. Köszönöm a figyelmet.