Horváth Tivadar (KDNP)
DR. HORVÁTH TIVADAR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Parlament előtt fekvő törvényjavaslatról az a mondás jut eszembe, hogy jobb később, mint soha - tehát azt mondanám, hogy ez a törvényjavaslat és ez a törvényi szabályozás valóban későn került ugyan a Parlament asztalára, azonban egy olyan rendezetlen, olyan függőben lévő jogi helyzet alakult ki, amelynek a rendezésére és a rendezés keresésére megnyugtató törvényi megoldásra valóban szükségünk van. Itt, a törvényjavaslat tárgyalásánál valóban vissza kell nyúlnunk azokra az előzményekre, amelyekről Szigethy István képviselőtársam is beszélt - de ő ezeket az előzményeket úgy állította be, hogy itt egy olyan mulasztásról van szó, amely mulasztásért a Kormány felelős, tehát a késésért mindenképpen a kormányszerveket terheli a felelősség. El kívánom mondani, hogy azokat a hivatkozott határidőket, amelyekről Szigethy István beszélt, valóban így tartalmazza a +90. évi LXX. számú törvény, és az e törvényt módosító +91. évi L. számú törvény. A +91. évi törvénymódosításnak azonban egyszerűen az volt az oka - ha elolvassuk ennek a törvényjavaslatnak az indoklását -, hogy a társadalmi szervezetek - amelyek kezelői joguk megszüntetése folytán ingyenes használati jogot szereztek - nem teljesítették ezt a törvényi, rendeleti, adatszolgáltatási kötelezettségüket, amelyet ez a törvény külön is előírt, és a Pénzügyminisztériumot külön felhatalmazta minisztériumi szabályozásra. Nemcsak a tavalyi évben tapasztalhattuk ezt a késedelmet, hanem - ahogy az államtitkár úr az expozéjában is elmondta - a törvényjavaslat úgy került ide, a Parlament asztalára, hogy a társadalmi szervezetek nagy része nem teljesítette a Parlamenttel szemben, az Országgyűléssel szemben - a törvényi kötelezettség ellenére - adatszolgáltatási kötelezettségét. Ha tehát a felelősséget vizsgáljuk - az előállt késedelemért kinek a felelősségét keressük -, akkor nem szabad erről sem megfeledkeznünk. A Kormány és az Országgyűlés tehát egy késedelem folytán beállt jogalkotói magatartást követett itt, hiszen semmiféle szankcionálás, semmiféle eszköz nem állt a Parlament rendelkezésére, hogy a mulasztó társadalmi szervezetekkel szemben hatékonyan eljárjon. Azt gondolom, ahogyan szokták mondani, hogy a könyveknek megvan a maguk sorsa, úgy a társadalmi szervezetekre is igaz ez a mondás: a társadalmi szervezetek által kezelt és később ingyenesen használatukba került ingatlanoknak is megvan a maguk sorsa. Ez a történet nemcsak az elmúlt negyven évben követhető végig, hanem a rendszerváltás kezdetétől egészen mostanáig egy nagyon bonyolult és nagyon szövevényes történetük van ezeknek az ingatlanoknak, a jogi sorsuknak és a rendezésre történt kísérleteknek. Visszamehetünk addig is, hogy 1990-ben a Parlament nemcsak az említett LXX. számú törvényt hozta meg, hanem meghozta az elmúlt rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek elszámoltatásáról szóló LXXIII. számú törvényt is, amely törvény alapján szintén megállapított, szabott határidő volt arra, hogy az ebben a körben érintett társadalmi szervezetek elszámoljanak ingatlanvagyonukkal. Nos, úgy, ahogy ez az adatszolgáltatás sem történt egészen zökkenőmentesen, a társadalmi szervezetek ezen körének a vagyonelszámoltatása is, bizony, meglehetősen vontatottan, számos problémával kísérten zajlott le. Itt is számos határidő-mulasztás, határidőcsúszás történt - csak emlékeztetni szeretnék erre, az Állami Számvevőszék vizsgálati jegyzőkönyveinek áttanulmányozására -, míg végül +91 márciusában valóban itt is eljutottunk addig, hogy egy társadalmi szervezet elszámolásának kivételével - a DEMISZ kivételével, amely a KISZ és az Úttörőszövetség tekintetében az ingatlanok jogi utódja volt - hitelesítette az Állami Számvevőszék az ingatlanok elszámoltatását. Csak érzékeltetni szeretném azt, hogy mind az Állami Számvevőszéknek, mind a kormányzati szerveknek, minisztériumnak milyen problémáik voltak e törvényjavaslat elkészítésében. A rendezés szükségességét tehát nem kell túlságosan hangsúlyoznom. A lényeg az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatból egy egységes koncepción alapuló jogi megoldás rajzolódik elénk, amely egy keretet rajzol fel a társadalmi szervezetek különböző csoportjai köré, hogy milyen elvek és milyen feltételek alapján történne meg ennek az ingyenes használati jognak a társadalmi szervezetek tulajdonjogává, tulajdonává való átalakítása. A nemzeti vagyonnak valóban egy nagyon fontos, nagyon értékes részéről van szó, és a nemzeti vagyon nagy része, a társadalmi szervezetek által használt vagyon jelentős része ingyenesen kerül az ő tulajdonukba, illetőleg az önkormányzatok tulajdonába. Szigethy képviselőtársam a törvényjavaslat egyes megoldásaival kapcsolatban kifejtette aggályát - amire Tóth Tihamér képviselőtársam is utalt -, tehát egyrészt, hogy a jelentős értéket képviselő, nagy alapterületű, szintterületű ingatlanok hasznosítását a Kormány feladatává teszi a törvényjavaslat. A törvényjavaslatban nem olvashatók azok az elvek, amelyek alapján a Kormánynak ebben a tekintetben el kell járnia. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatba be vannak építve olyan garanciák, mint az éves költségvetési törvényben való elszámolás kötelezettsége, illetőleg a KVSZ-nek és a Kormánynak a kötelezése arra, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, milyen célra használta fel, hogyan hasznosította az ingatlanokat. Bármilyen irányelvnek, bármilyen szempontnak a szigorú és merev rögzítése, azt hiszem, szükségtelenül megnehezítené ebben a tekintetben az eljárást. A másik vitatott kérdés a köztársasági megbízott javaslattételi jogának szabályozása. Én is azzal tudnék érvelni, amivel Tóth Tihamér képviselőtársam érvelt, hogy a köztársasági megbízott tisztsége és jogállása ugyan politikai tisztség, de vegyük figyelembe, hogy ezt a politikai tisztségét a köztársasági elnöktől nyeri. Annak ellenére tehát, hogy a Belügyminisztérium jelölése alapján kerül a javaslat a köztársasági elnök elé, ez megerősíti a tisztségét arra, hogy jogállását, hatósági jogkörét pártatlanul és az objektív, tárgyilagos közigazgatás szempontjának megfelelően gyakorolja. Ha a köztársasági megbízott eddigi hatásköreit, feladatköreit tekintjük, akkor szinte kizárólagosan ezt a feladatkört tölti be; a törvényi ellenőrzés, a hatósági jogkör és a törvényesség betartását ellenőrző különböző eszközeivel. Ebben a körben tehát ezt az aggályt - a politikai pártatlanság, illetve a politikai pártosság aggályát - frakciónk részéről nem hangoztatnám, és azt mondanám, hogy a társadalmi szervezetek által használt ingatlanok fekvése szerint kell lenni egy legközelebb fekvő olyan állami szervnek, amelynek a birtokában vannak azok az adatok, az a helyismeret, amely alapján javaslatot tehet az érdemi döntésre jogosult szervnek. (19.10) Itt nem másról van szó, mint egy érdemi döntésben való közreműködésről, tehát egy döntés előkészítéséről, és ennek megvannak a maga racionális okai. A törvényjavaslat egészében üdvözöljük, hogy a polgári jogi szabályokra alapítva, a megállapodások, a nyilatkozatok és a nyilatkozatok elfogadásának elvére alapítja a törvényjavaslat a tulajdonok megszerzését, és végső esetben a polgári peres eljárás szabályai alapján a bírósági út igénybevétele is rendelkezésére áll az érintett szerveknek. A társadalmi szervezetek érdekeit is figyelembe veszi ez a szabályozás, hiszen azok a társadalmi szervezetek, amelyek nem szereznek tulajdonjogot az általuk használt ingatlanokon, a kincstári vagyonkezelő szervezet, illetőleg a tulajdont szerző önkormányzat felhívása alapján élhetnek a bérlet jogával, élhetnek a csereingatlan igényének a jogával - már a használatra vonatkozóan - és az ingatlan későbbi elidegenítése során elővásárlási jog is megilleti őket, tehát az ingatlanhasználatból ez a törvényjavaslat nem kívánja kirekeszteni a társadalmi szervezeteket. Aggályunk abban a tekintetben áll fenn, hogy a törvényjavaslat 18. §-a az ingatlanon jogot szerző harmadik személyek vonatkozásában a jogok tiszteletben tartását feltétlenül kilátásba kívánja helyezni. Itt információink szerint a társadalmi szervezetek egy része - vitatható megállapodások alapján - ezeknek az ingatlanoknak a használati jogát különböző vállalkozásokba, gazdasági társaságokba apportba vitte, és ennek a rosszhiszeműségnek a bizonyítása a KVSZ részéről nagyon nehéz lesz. Információink vannak továbbá arról is, hogy a társadalmi szervezetek egy része a használattal kapcsolatos kötelezettségeiknek, az üzemeltetéssel kapcsolatos költségek fizetésének nem tett eleget, és ezeknek a hátralékoknak a behajtása az állam számára majdhogynem lehetetlen. Tehát mindenképpen figyelmébe ajánljuk a Parlamentnek, a törvényhozó képviselőtársainknak is ezt a szempontot. Összességében megállapítható az, hogy bár ez a szabályozás elkésett, mégis alkalmas arra, hogy ezt a problémát és ezt a függő jogi helyzetet a társadalmi szervezetek vonatkozásában rendezze, erre méltányos és korrekt jogi megoldásokat nyújt a preferált társadalmi szervezetek számára, az önkormányzatok számára és a helyi pártok számára is, amelyeknek a helyiségigény tekintetében még problémájuk áll fenn. Mindezekre figyelemmel képviselőtársaimnak ezt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Taps.)