Raffay Ernő (MDF)
DR. RAFFAY ERNŐ honvédelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Képviselő Úr! Mivel az ön interpellációjában a honvédelmi miniszter személyesen is megszólíttatott, a miniszterem döntése értelmében a most következő válasz tehát úgy van megfogalmazva - grammatikailag is úgy van megfogalmazva -, mintha ezt a miniszterem személyesen mondaná el, kérem ennek a figyelembevételét. "Tisztelt Interpelláló Képviselő Úr! Meggyőződésem, hogy e Házban - néhány kivételtől eltekintve - valamennyien egyetértünk abban, hogy történelmi mulasztást pótol a Független Demokratikus Magyarországért Emlékérem alapításáról szóló rendeletem, amelyet az első szabadon választott kormány honvédelmi minisztereként volt erkölcsi kötelességem meghozni. 47 évvel a háború után legfőbb ideje, hogy végre méltó elismerésben részesítsük mindazokat a magyar hazafiakat, azokat a magyar hősöket, akik, fegyvert fogva a német megszállók ellen, készek voltak életüket áldozni hazánk szabadságáért és függetlenségéért. A kommunista diktatúra évtizedeiben ők nemhogy elismerésre nem számíthattak, de sokuknak üldöztetés, börtön, internálótábor és akasztófa lett az osztályrészük. Idő hiányában elegendő, ha itt csupán Maléter Pál és Dudás József nevét említem. Az az önfeláldozó hősiesség és hazaszeretet, amelyet a németek ellen harcolva tanúsítottak, egyenesen predesztinálta őket az +56-os forradalom és szabadságharcban betöltött szerepre, vállalt újtuk, büszkén vállalt magyarságuk törvényszerűen vezetett az úgymond hazaáruló pribékek bitófája alá. (15.50) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az általam nagyra becsült Darvas Iván, akinek művészetében mindig a pontos kidolgozottságot csodáltam, most nem eléggé gondosan olvasta el a szóban forgó rendeletet. Abban ugyanis ilyesmiről, amit képviselőtársunk neki tulajdonít, szó sincs. Szó sincs diszkriminációról, és szó sincs semmiféle kiváltságról, legfőképpen pedig szó sincs mindezek összefüggésében holmi úgynevezett jobbratolódási trendről, amiről egyébként már ma Gadó képviselő úrtól volt szerencsénk tudomást szerezni. Csak közbevetőleg: élek a gyanúperrel, hogy a jobbratolódás manapság unos- untig történő emlegetése csak arra való, hogy a közvélemény figyelmét elterelje, elfedje a balos restauráció veszélyeiről. (Taps a jobb oldalon.) Igaz, számos, magát náciellenesnek nevező szervezet működik ma is hazánkban, nem feladatom az elmúlt évtizedekbeli tevékenységüket, szerepüket, tagságuk összetételét elemezni. Az azonban tény, hogy kizárólag a Magyar Ellenállási Szövetségnek jutott egyáltalán eszébe, hogy a kitüntetés alapítását hivatalosan kezdeményezze. Egyben felajánlotta azt is, hogy magára vállalja a jelentkezők összegyűjtését, nyilvántartását. Meg kell jegyeznem, hogy a fenti munka elvégzéséhez a Honvédelmi Minisztériumban egy külön alosztályt kellene felállítani, amelynek pénzügyi feltételei a valamennyiünk által ismert okok miatt most nem biztosítottak. A kitüntetés felőli döntésben azonban a Magyar Ellenállási Szövetségnek semmilyen szerepe nincs. A kitüntetendő személyekre a Honvédelmi Minisztérium, illetve rehabilitációs bizottsága tesz javaslatot, a döntés jogát pedig magamnak tartom fenn. A kitüntetés - s ezt nagy nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, tisztelt Képviselőház - az elmúlt évtizedek hasonló aktusaival szemben más állampolgárokhoz képest semmiféle előnyre nem jogosítja a viselőit. Sőt, elnyerése nem függ semmilyen szervezet, így például a Magyar Ellenállók Szövetsége tagságától sem. Felhívom a figyelmet arra is, hogy az emlékéremre senkinek sincs alanyi joga. Odaítélése kizárólag a honvédelmi miniszter mérlegelésétől függ. Biztosíthatom képviselőtársunkat arról, hogy különbséget tudok és fogok tenni az elbírálás során a magyar haza szabadságáért, a barna nácizmus ellen fegyverre kelt hősök, valamint a vörös nácizmus azon szálláscsinálói között, akik később sokadízigleni haszonélvezőkké váltak, és többségükben azok maradtak mind a mai napig. Elítélem a nácizmus minden formáját, de a bolsevista diktatúrát is. Nézze el nekem képviselőtársam, hogy viszolygok azoktól, akik ezekkel szimpatizálnak, vagy éppen visszaóhajtják bármelyiket is. Amit az egyes ellenállási szervezetek pártokhoz való kötődéséről, valamint a Magyar Demokrata Fórumról interpellációjában állított, azt egyrészt az ide nem tartozóság, másrészt a nyilvánvaló alaptalanság miatt kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. S végül egyetlen gondolatot engedjenek még meg nekem. Azt kérdezi tőlem Darvas Iván képviselőtársam, hogy vajon kit, kiket kívánok képviselni honvédelmi miniszterként: az egész nemzetet, vagy csupán a pártomat. Az a válaszom, hogy ezt a terhes megbízatást, amelyet nem kerestem magamnak, mindenkor eskümhöz híven teljesítettem. S nem az én dolgom megítélni, hogy milyen mértékben tudtam a pártkorlátok fölé emelkedve össznemzeti érdekeket szolgálni. Most csupán legvégül arra a tényre szeretném emlékeztetni a tisztelt Képviselőházat, hogy az elmúlt heti, múlt szerdai 14 órás politikai vitában egyetlen felszólaló, sem kormánypárti, sem ellenzéki, sem a függetlenek közé tartozó képviselő egyetlen bíráló szóval sem illette a Magyar Köztársaság Kormányának honvédelmi politikáját, illetve ezen belül a Honvédelmi Minisztérium munkáját. Tisztelt Ház! Köszönöm figyelmüket. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps.)