Szigethy István (SZDSZ)

1992. szeptember 21.

DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valamilyen véletlen folytán pár perccel ezelőtt egy rossz módszerről beszéltem, most arról, hogyan is lehet kodifikálni eredményesen. Nem kívánok foglalkozni azzal a kérdéssel, amelyről Kelemen András és Szent-Iványi István már beszélt, hogy mi miatt szükséges ennek az országgyűlési határozatnak a meghozatala, csak ismételni tudnám őket. Itt azonban olyan módszerbeli kérdésekről szeretnék néhány szót említeni, amelyek esetleg a későbbi munkában hasznosíthatók lennének. Nem kívánok azzal különösebben foglalkozni, hogy mi ezt a határozati javaslatot Szent-Iványi Istvánnal együtt már egy éve előterjesztettük, bízzunk benne, hogy abból, hogy az Országgyűlés akkor nem határozott, különösebb kárunk talán nem fog származni. Érdekes volt azonban Kelemen András államtitkár úrnak az az észrevétele, hogy a Kormány került volna nehezebb helyzetbe akkor, hogyha a mi javaslatunkat tárgyalja az Országgyűlés annak idején, hiszen nehéz lett volna módosító indítványt előterjeszteni. Fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy elődje, Katona Tamás akkori külügyi államtitkár úr fölajánlotta, hogy képviselői minőségében esetleg a szükséges indítványokat előterjesztené, és a Kormány észrevételeit is tudták volna érvényesíteni. Én úgy gondolom, hogy ez ne legyen indok arra, éppen ezért, hiszen van megoldás, hogy esetleges ellenzéki javaslatokat az Országgyűlés tárgyaljon. Ennél azonban fontosabb az, hogy mi nem kívánunk ebből a kérdésből presztízsügyet csinálni, hogy a saját javaslatunk kerül-e az országgyűlési határozatba vagy pedig a Kormányé. A lényeg az, hogy ez a kérdés megoldódjék. Érdekes azonban, hogy végül is úgy tűnik, a várható országgyűlési határozat a két javaslatnak a kompromisszuma lesz. És ez az, amivel szeretnék foglalkozni, mint módszerrel. Szent-Iványi István a tegnapi felszólalásában már említette azt az elvi kérdést, amely valóban alkotmányossági problémát is vetett fel, ami a harmadik ponttal kapcsolatos volt ennél a határozati javaslatnál. Szent-Iványi István elő is terjesztett egy módosító indítványt, hogy ez a harmadik pont maradjon egészében el. Én annak örülök, hogy a Kormány képviselői, a Külügyminisztériumtól jelen volt államtitkár úr és munkatársai azonnal érezték, hogy itt valóban alapos volt az ellenzéki észrevétel, és érdemben azonnal el is fogadták ezt a módosító indítványt, azonban felhívták a figyelmet arra, hogy ebbe egy kis hiba csúszott. Ezt a hibát egyébként Szent- Iványi Istvánnal délelőtt már észrevételeztük, ennek megfelelően előterjesztettem egy szövegjavaslatot, azt a Külügyminisztérium jelen levő képviselője pontosította, és így nagyon gyorsan, nagyon rugalmasan egy olyan kompromisszum született meg, amely véleményünk szerint mind a mi elvi álláspontunknak megfelel, mind pedig azoknak az elképzeléseknek, amelyekkel a Kormány értett egyet. Én úgy gondolom, hogy ez a kompromisszumkészség, ez a kétoldalú konstruktivitás az, amely előbbre vihet minket nagyon sok fontos kérdésben, és ez az, ami miatt külön szót kértem, hogy ezt hangsúlyozzam: lehet jól is csinálni valamit, lehet a Kormány részéről tudomásul venni az ellenzék megalapozott elvi észrevételeit, és az ellenzék is beláthatja ebben a hibáját, minden további nélkül meg lehetett kötni nagyon gyorsan ezt a megfelelő kompromisszumot. (18.10) Ezért én hangsúlyoznám azt, hogy a hasonló jellegű munkamódszerek, hasonló jellegű együttműködés a későbbiekben is szükséges lehet. És azt hiszem, hogy felesleges viták helyett az ilyen jellegű együttműködés nagyon meg tudja gyorsítani az Országgyűlés munkáját. Köszönöm szépen. (Taps.)