Gaál Antal (MDF)
DR. GAÁL ANTAL (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem tűnik önkényesnek a meghatározás, hogy kiemelkedő jelentőségű törvényjavaslat az agrárpiaci rendtartás. Megkülönböztető jellege talán abból fakad, hogy a gazdasági törvények sorában mindazok a törvények, amelyek a gazdasági átalakulást és a piacgazdaság kialakítását célozták meg, azok vezérlőelvét lényegében a kormányzat és az állam szerepének a visszaszorulása, kivonulása jellemezte; és ennél a törvénynél egy tervgazdasági struktúra után egy piacgazdaság keretében ismételten az állami beavatkozásnak látszólag nagyon erős részeivel és tagjaival találkozunk a törvényben. (Folyamatos zaj.) Miről van szó? Arról van szó, hogy a mezőgazdasági termelés - jellegénél fogva - a piacgazdaság keretei között is megkívánja a szigorú szabályozást. Éppen ezért, ennek megfelelően a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok, és azok, amelyekkel gazdasági kapcsolatba kerültünk az elmúlt időszakban - a Közös Piac országai, tengeren túli országok -, igen szigorú agrárpiaci rendtartási törvénnyel rendelkeznek. (18.20) Ha ez így van, akkor számunkra is szükségszerű meghozni ezt a törvényt. És bár két év eltelt a rendszerváltozás óta, az agrárgazdaságban tulajdonképpen a döntő lépések ezekben a napokban történnek meg, hiszen gondoljunk csak a szövetkezeti átalakulási törvényre, vagy az új szövetkezeti törvényre, vagy ami szorosan ehhez kapcsolódik, a kárpótlási törvényre. Az embereknek meg kell szokni, akik a gazdasági életben vannak - és ez újszerű -, hogy az állam - mint ahogy utaltam rá - visszahúzódik a gazdasági életből, kereteket biztosít ahhoz, de visszahúzódik, és a közvetlen irányítás a tervgazdaság elmúltával a múlté. Az agrárpiaci rendtartásnál azonban olyan szabályozással találkozunk, ahol a különböző export-import-befolyásolással, az intervenciós felvásárlásokkal, a különböző árak - az irányár, a garantált ár, a zsilipár és egyebek - bevezetésével igenis sokrétűen befolyásolja a törvény az agrárpiacot. A szereplőknek, az agrártermelés szereplőinek egyszerre kell megszokni ezt a gondolatot, hogy önállósulniuk kell, és ugyanakkor egy szigorú agrárpiaci rendtartás keretében kell termelniük, forgalmazniuk, kereskedniük. Gondot is okoz ez a piac szereplőinél, hiszen jelenleg még az agrárpiac szereplői sem alakultak ki a jövőt illetően. Nem alakultak ki, mert a mai szövetkezetek, bárhogy is alakul az elkövetkezendő hónapokban vagy fél évben az átalakulási törvény következtében a mezőgazdaság átalakulása, egyet biztosan mondhatunk, hogy az eddig működő szövetkezetek ebben a felállásban, ilyen szerkezettel nem fognak tovább működni. Ha pedig ez így van, akkor az újjáalakult, az új szövetkezeti törvény alapján megalakuló szövetkezetek ugyanolyan tagjai lesznek a piacnak, mint az egyéni gazdálkodók. Ennek ellenére pontosan nem tudjuk meghatározni, hogy mégis milyenek lesznek a piac szereplői. Nem tudjuk azért meghatározni, mert ha körülnézünk az agrárvilágban, a világ valamennyi országában más és más az a gazdasági nagyságrend, amely rentábilissá teszi a gazdálkodást. Ha megnézzük az új- zélandi vagy amerikai farmokat, vagy összehasonlítjuk a dániai, vagy németországi farmokkal, akkor látjuk, hogy ami az egyik országban gazdaságos nagyságrend hektárban, gazdasági erőben, tőkében, az a másikban nem rentábilis, és nem tud a piacon megmaradni. Ezeket mind figyelembe kell vennünk akkor, amikor arra gondolunk, hogy a most kialakított agrárpiaci rendtartástörvényben milyenek lesznek a gazdasági szereplők. Amikor végighallgattam az ellenzéki frakciók vezérszónokait, különös tekintettel Lakos képviselőtársam és Glattfelder képviselőtársam felszólalására, mindkettőben hosszasan hallottam sorolni azokat az anomáliákat és gondokat, nehézségeket, amelyek - mondjuk - az elmúlt évet jellemezték a mezőgazdaságban. És amikor az új törvény meghozatalát és az új törvény részleteit illetően megpróbálták összefüggésbe hozni az elmúlt évnek ezekkel az anomáliáival, akkor szeretném óva inteni a megnevezett képviselőtársaimat, hogy azt a reményt táplálják a piac szereplőiben, hogy ez a törvény ezeket a gondokat, amik még most is megvannak, megoldja, illetve a közeljövőben megoldja. Ez az agrárpiaci rendtartási törvény ebben a formában nem fogja megoldani ezeket a gondokat, de nem is célja, és nem is lehet célja, hogy megoldja. Meg nem oldja, de egy keretet ad a piacgazdaságon belül, a piacgazdaság körülményei között egy viszonylag kiegyensúlyozott agrártermelésre. Nemcsak, hogy nem oldja meg ezeket a gondokat, de ami vissza- visszatérő volt Glattfelder képviselőtársam és Lakos képviselőtársam, sőt Juhász képviselőtársam hozzászólásában: a jövedelmezőségi szintnek egy bizonyos szinten való biztosítása. Erre ez a törvény nem lesz alkalmas. De a törvényalkotók szándékát illetően nem is ez a célja a törvénynek. Nem is lehet célja éppen a már előbb említett gazdasági szerkezet miatt is. Hiszen a piac szereplőinél gondoljunk egy együtt maradó, több falura kiterjedő nagy tsz-re, vagy egy állami gazdaságra, vagy egy most újonnan induló, kezdő kis farmerra, mik azok a mutatók, amikkel meg tudjuk állapítani, hogy rentábilis a gazdálkodás. Ahol biztos szereplői vannak egy Dániában vagy bármely nyugati országban a mezőgazdasági piacnak, ott is farmerek tömegei mennek évről évre tönkre, nem birva a versenyt és a körülményeket. Hol tudjuk szétválasztani nálunk azt a határt, amely az agrárpiaci rendtartás esetleges hiányosságaiból fakad, vagy pedig az illető gazdasági egység - legyen az akár nagyüzem, akár kisüzem - nagysága miatt, vagy tőkeereje miatt nem alkalmas egy jó piacgazdaságú, jó agrárpiaci rendtartással rendelkező országban sem a talpon maradásra? Tehát magyarán: most alakulnak ki azok a gazdasági méretek, azok a gazdasági formák, amelyeknek hosszú távon piacképesnek kell maradni. Ha pedig ez így igaz, akkor az agrárpiaci rendtartástól sem a felszólalók által sugalmazottan, sem egyébként a piac szereplői ne várják egy bizonyos jövedelemszintnek a biztosítását. A másik, ami egy fontos momentum az agrárpiaci rendtartás benyújtott törvénytervezetével és az azzal szemben benyújtott módosító javaslatokkal kapcsolatban, hogy Glattfelder képviselőtársam, a FIDESZ képviselője előterjesztésében például fölvetette: szervezetileg a külön hivatal fölállítása. Tekintettel arra, hogy az agrárpiac szabályozásának a szervezeti intézmény mellett a legfontosabb és meghatározó része a rendelkezésre álló pénzösszeg, ami a költségvetésen keresztül lesz biztosítva, és feltehetően, ismerve az ország gazdasági helyzetét, a közeljövőben messze nem lesz akkora ez az összeg, mint amennyi ideális lenne, és messze nem lesz akkora ez az összeg, ami nálunk lényegesen jobb gazdasági helyzetben lévő országokban van, ezek fölött az összegek fölött nagyon szűkösen gazdálkodva, a kormányzatnak igen megfontoltan kell cselekednie, hogy ezeket az összegeket hogy fogja fölhasználni, milyen rugalmasan fogja kezelni, hogy fogja az átjárhatóságot biztosítani, és egyik helyről a másikra termékpályák között, illetve az egyes beavatkozási módokat illetően. Ha pedig ez így van, akkor a kormányzati felelősség mellé a jogosítványokat is meg kell hagyni. Ezért nem fogadható el az ellenzéknek - és ebben mind a három ellenzéki párt hasonlóan járt el - a földművelésügyi miniszter szerepének a megkérdőjelezése. Sőt külön kifogásolnám Lakos képviselőtársamnak - kár, hogy nincs itt - azt a megjegyzését, ahol a kifogásnál a földművelésügyi miniszter szerepét illetően, szemben a hivatallal, egy önálló, felállított hivatallal, különös okként említette és sorolta azokat a vélt vagy valós hiányosságokat, amiket a földművelésügyi tárca az elmúlt időszakban vagy elmúlt évben elkövetett vagy vélték elkövetni. Ezt semmiképp sem tartom indoknak, mert egy agrárpiaci rendtartást nem a mezőgazdasági kormányzat kritikájaként kell megítélni, hiszen jó és rossz kormányzatok válthatják egymást, az agrárpiaci rendtartásnak pedig stabilnak kell lenni. Tehát semmiképp sem tartom indokoltnak az ilyen megokolását. Még egy ilyen mondatra is, ha jól idézek, emlékszem, hogy az elmúlt hibák után nem bizhatjuk erre a mezőgazdasági kormányzatra az agrárpiaci rendtartásnak lényegében a szabályozását, irányítását. (18.30) Ami viszont a másik pólust illeti, a termékpályáknak a szereplőit a terméktanácsokban, és általában - mint ahogy szoktuk mondani, a részletekben van az ördög -, itt is azt hiszem, ez lesz a próbaköve a rendtartásnak, hogy ezek a terméktanácsok hogy fognak fölállni, és hogy valóban tudják-e érvényesíteni a jogos elvárásait a termékpálya résztvevőinek. Ezért az volna ideális - habár mint mondtam, nem ismerjük pontosan a termékpálya jövendő szereplőit -, hogy ezek a szereplők igenis tudják érvényesíteni az Agrárpiaci Rendtartáson keresztül az igényeiket. Ezért várható el, hogy egyrészt az egyik pólus legyen a terméktanácsok és a másik pólus pedig minden körülmények között a mezőgazdasági kormányzat, és annak élén a földművelésügyi tárca mindenkori vezetője. Az érdekképviseleti szerveknek ezért mindenképpen a másik odalán látom a megfelelő helyét, ahogy az előterjesztésben is van, és ebben a vonatkozásban is az előterjesztést támogatom, a 6 személy által beterjesztett módosító indítványokkal szemben. Még egy mondatot szeretnék megjegyezni, a 6 személy által benyújtott módosító indítványban konkrétan a közvetlenül támogatott termékek megnevezése szerepel. Ez az egyetlen, amit úgy érzek, hogy talán elfogadható, bővíteni lehetne az eredeti terven túli körét azoknak a termékeknek, amelyek a közvetlen beavatkozásnak lehetnek az alanyai, tehát nevezetesen az álattenyésztési termékeket, a sertést és marhát mint nyersterméket, illetve feldolgozott terméket. Tehát mindezek jegyében ezek azok a momentumok, amelyeket az általános vitában szerettem volna elmondani, és ha ennek szellemében fogadjuk el a törvényt, akkor kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák és szavazzák meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)