Áder János (Fidesz)
DR. ÁDER JÁNOS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Régi adósságát törleszti a Parlament akkor, amikor az állampolgári jogok biztosáról szóló törvényjavaslat vitáját megkezdi. Az előző Országgyűlés 1990. szeptember 30-át jelölte határidőül a legfontosabb alkotmányos szabályok részleteinek kidolgozására, illetve módosítására. Ezek egyike az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. A Kormány már 1990. december elején benyújtotta a törvényjavaslatot, és csak sajnálkozni tudunk, hogy többszöri kérésünk ellenére, egy új intézményt megteremtő - ráadásul kétharmados - törvény elfogadásához szükséges előkészítő munkák a parlamentben azóta sem kezdődtek el - így ez most az alkotmányügyi bizottságra marad. Az állampolgári jogok biztosának intézménye - annak ellenére, hogy a svéd alkotmány már 1809-ben rendelkezett bevezetéséről - a hatalommegosztási technikák, a fékek és egyensúlyok rendszerében új jogintézménynek tekinthető. A skandináv országokban a századfordulón, a nyugat-európai országokban pedig a második világháború után terjedt el: ma már több mint harminc országban létezik ez az intézmény. A parlamenti biztost mindenütt a világon a Parlament választja - sok helyen minősített többséggel -, így a három klasszikus hatalmi ág közül a Parlamenthez tartozik: a parlamenti biztos személye a Parlament felügyelete alatt áll, azaz a Parlament által elmozdítható, azonban a parlamenti biztos hivatali tevékenysége már független a Parlamenttől: nem az Országgyűlés vagy egyes bizottságok által irányított intézmény. Munkájáról meghatározott időszakonként és - ha valami miatt ezt indokoltnak látja - rendkívüli alkalmakkor is beszámol a Parlamentnek. Mi a parlamenti biztos feladata? A közigazgatás működésének ellenőrzése, annak biztosítása, hogy az Alkotmányban biztosított jogokat az állami hatóságok jogalkalmazó tevékenységük során tiszteletben tartsák, és hogy a közigazgatás által okozott jogsérelmekkel szemben jogvédelmet nyújtson. (11.10) Röviden: a parlamenti biztos állami szervként, más állami szervekkel szemben védelmezi az állampolgári jogokat, vagy mondhatnánk másként is: alkotmányos tüske a közigazgatás körme alatt. Fontos meghatározni a parlamenti biztos hatáskörét, és értelmezni, hogy a közigazgatás mely részére terjed ki a vizsgálati joga. Mindenütt, ahol ezt a jogintézményt bevezették, az államhatalom és az államigazgatás meghatározott köre a parlamenti biztos kritikája felett áll. Nem kritizálhatja a Parlament, a köztársasági elnök, az Állami Számvevőszék és a kormány testületi döntéseit, nem ellenőrzi a bírói jogalkalmazást, és nem kritizálhatja az Alkotmánybíróság döntéseit sem. Ugyanakkor a parlamenti biztos hatáskörének meghatározásakor a közigazgatás fogalmába tartozónak kell tekintenünk az államigazgatási szerveken kívül a költségvetési szerveket, például iskolák, egészségügyi intézmények, börtönök, valamint az állami gazdálkodó szervezetek bizonyos körét, elsősorban a közszolgáltató vállalatokat. A parlamenti biztos egy rendkívül sajátos jogvédelmi és nem jogorvoslati intézmény. Mit is jelent ez? Nincs kényszerítő eszköz a kezében, viszont rendkívül kiterjedt vizsgálati jogosítványokkal rendelkezik. A kifogásolt döntéseket nem változtathatja meg, azaz sem reformatórius, sem kasztrációs jogosítványai nincsenek, viszont a vizsgált szervnél, illetve a szervet felügyelő intézménynél eljárás lefolytatását kezdeményezheti, évenként beszámol a Parlamentnek, és tájékoztatja a nyilvánosságot. Itt röviden érdemes kitérni arra, hogy egy új jogintézmény bevezetésének megvannak a veszélyei is. A legfőbb veszély, hogy nem sikerül az intézmény hatáskörét és eljárási szabályait megfelelően kialakítani és a többi jogvédelmi intézményhez illeszteni. Nyugat-Európában ugyanis a parlamenti biztos fejlett jogvédelmi rendszerre épült rá. Működött az államigazgatás belső ellenőrzési rendszere, az igazgatás felett külső bírói kontroll is kiépült. Ezzel szemben Magyarországon jelenleg az államigazgatás belső ellenőrzési rendszere meglehetősen csökevényes, az Állami Számvevőszék reformja egy éve egy helyben topog, az ügyészi és az alkotmánybírósági törvény felülvizsgálatra vár, a közigazgatási bíráskodás szabályai átmeneti jellegűek. Az intézmények egymáshoz illesztése nemcsak koncepciót, elhatározást és sok munkát kíván, hanem a kétharmados törvények megalkotásához szükséges kompromisszumkészséget is. Ebből a szempontból azonban sokkal rosszabb a helyzet, mint 1990 tavaszán. Annak pedig nincs értelme, hogy ne időtálló megoldásokra törekedjünk. Ugyanis hogyha a kompromisszum azt jelenti, hogy elfogadunk az intézmény lényegétől teljesen idegen megoldásokat, ha ily módon azt kockáztatjuk, hogy egy új jogintézmény nem tud magának tekintélyt szerezni, vagy azt nem tudja megtartani, ha az államigazgatási szervek folyamatosan blokkolják a parlamenti biztos működését, és ehhez a felügyeletüket ellátó szervezetek és személyek is partnerek lesznek, akkor nem egy fontos intézményt hozunk létre, hanem csupán egy újabb sóhivatalt. Anélkül, hogy a részletes vitába belemennék, röviden szeretném jelezni, hogy milyen kérdéseket kell a bizottsági vita során mindenképpen érinteni. Az első: eldöntendő, hogy újra átgondoljuk-e az alkotmányos rendelkezéseket? Itt elsősorban a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosának kérdésére gondolok. A második: értelmezni kell az Alkotmány egyes rendelkezéseit, vajon mindenki számára egyértelmű-e, hogy a szakosított biztosok felállításához szükséges törvények elfogadásához is kétharmados többség kell? A harmadik: el kell dönteni, hogy hány szakosított biztost kíván a Parlament felállítani, kellenek-e egyáltalán szakosított biztosok? Az általános biztos és a szakosított biztosok hatáskörének elhatárolása ugyancsak komoly feladat. A parlamenti biztosra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok is pontosításra szorulnak, itt a párttagság tilalmának kimondására gondolok. Ugyancsak finomítani kell a parlamenti biztos hatáskörére, jogállására vonatkozó szabályokat. Elkerülhetetlennek tűnik néhány törvényi alapfogalom pontos definíciója is, valamint annak az elvnek a következetes érvényesítése, hogy a parlamenti biztos nem jogorvoslati fórum és még csak nem is érdek-képviseleti szerv. A parlamenti biztos vizsgálata nem függhet a vizsgálandó személyek engedélyétől. A titokvédelmi szabályokat természetesen neki is be kell tartani, ha a titokvédelem szabályozása terén problémák vannak, akkor azt kell megváltoztatni, és nem a parlamenti biztosi intézmény lényegét megkérdőjelező elemeket kell a törvénybe csempészni. Számos egyéb részletkérdés is eldöntésre vár, így például, hogy mekkora lesz a parlamenti biztos hivatala, mekkora költségvetést biztosít számára a Parlament, és olyan jelöltet sem lesz könnyű találni, akit a képviselők kétharmada elfogad. Tisztelt Ház! Fontos intézmény szabályozására készülünk. Ez a törvény segítheti a Parlamentet abban, hogy a közigazgatást ellenőrizze. Ez nemcsak azért fontos, mert ez elősegíti a kormányzati felelősség érvényesítését, hanem azért is, mert az állampolgárok számára bizonyíthatja, hogy nincsenek teljesen kiszolgáltatott helyzetben, és Alkotmányban rögzített jogaik nem csupán üres frázisok. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)