Horváth Vilmos (SZDSZ)
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előttem szóló képviselőtársaim szinte valamennyien megemlítették, hogy alkotmányossági szempontból milyen jelentős törvényjavaslatot tárgyal a tisztelt Ház. A Szabad Demokraták Szövetsége - amint azt dr. Hack Péter képviselőtársam három héttel ezelőtti beszédében már elmondta - szintén fontosnak ítéli meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló javaslatot. S itt szeretném megjegyezni Lukács Tamás képviselőtársunknak azt, hogy Hack Péter és Mészáros István képviselőtársaim már az adatvédelmi törvény vitájakor említették, milyen fontos lenne az, hogy ez a törvény már meglegyen, illetve már régen meg kellett volna születnie. S itt jegyezném meg azt is, hogy az SZDSZ a rendszerváltás programjában 1989-ben felhívta a figyelmet arra, illetve programunkban benne volt, hogy nagyon fontos intézményről van szó, amelyet az új Országgyűlésnek minél előbb létre kell hozni. Lukács Tamás említette, hogy az ENSZ különféle okmányai, az alapokmánya is kötelezi a tagországokat arra, hogy létrehozzák ezt az intézményt. Én mindehhez hozzátenném, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya V. fejezetének 32. §-a, valamint az alkotmánybírósági döntés szintén kötelezi a Parlamentet e törvény meghozatalára. Itt és most a továbbiakban nem kívánok kitérni az alkotmányos mulasztás okaira, viszont annyit szeretnék mindenesetre megjegyezni, hogy nem az ellenzék akadályozta a törvény megtárgyalását. Tisztelt Ház! Az államtitkár úr előterjesztésében hallhattunk az ombudsman intézményének európai történetéről, a nemzetközi példákról, valamint arról, hogy a magyar joggyakorlatban egy teljesen új és szokatlan jogintézményről van szó. Szó volt arról is, hogy milyen sürgető feladatunkká vált belső jogunk harmonizációja, ezen belül a polgári és szabadságjogok védelmében hozott törvények és intézmények létrehozása. Jómagam az előttünk fekvő törvényjavaslat néhány fontos pontjára szeretnék kitérni. Több hozzászólásban is elhangzott, hogy az országgyűlési biztos a nép ügyvédje. De mit is jelent ez a valóságban? Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, e kétségkívül szimpatikus megfogalmazás semmiképpen nem jelenti azt, hogy a biztos peres magánügyek ingyenes pártfogó ügyvédi szerepére vállalkozik! Sokkal inkább arról van szó, hogy az alkotmányos jogok védelmére a közigazgatás - Kolozsvári Grandpierre Emil szellemes szavaival élve - az ilyen-olyan mikrofasizmusok, valamint a mindenkori hatalom ellenőrzésre hivatott intézményt kell felállítani, amely az egyén érdekeit hivatott képviselni az előbb említettekkel szemben. Többekben felvetődhet a kérdés: vajon szükség van-e országgyűlési biztosra, amikor az alkotmányos jogokat más intézmények - Alkotmánybíróság, ügyészség - már úgyis védik? Megítélésünk szerint az alkotmányos jogok, az alapvető emberi jogok, a polgári és szabadságjogok, maga az emberi méltóság valamennyiünk számára vannak olyan fontosak és kedvesek, hogy védelmüket ezzel a hazánkban valóban új intézménnyel megerősítsük! Ha őszintén akarjuk, hogy ez valóban így legyen, akkor viszont feltétlenül be kell építeni a törvénybe a jelenleg még hiányzó garanciákat. De milyen garanciákat is gondolok? Elsősorban meg kell szüntetni azokat a hiányosságokat, amelyek az országgyűlési biztos eljárási jellegű jogosítványai körül alakultak ki. Tisztázni kell, hogy milyen szankcionális lehetőségek lesznek azokkal szemben, akikről bebizonyosodik az ombudsmani vizsgálatok után, hogy törvényt sértettek, hamisan tanúztak, valótlan információkat adtak ki. Hack Péter képviselőtársam már említette néhány héttel ezelőtti beszédében, de én magam sem győzöm hangsúlyozni, hogy az országgyűlési biztos betekintési lehetőségét szélesre kell tárni. A fegyveres erők, a rendészeti, a nemzetbiztonsági szervek, a rendőrség működésére szolgáló testületek pontosan azok a területek, ahol - s nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon - a leginkább kínálkozik lehetőség az emberi és szabadságjogok veszélyeztetésére, megsértésére. Ezért törekedni kell arra, hogy a jelenlegi előterjesztéssel szemben ne legyen módja a hatáskörrel rendelkező minisztereknek megakadályozni az országgyűlési biztos vizsgálódásait. Nyilvánvaló, hogy a leendő biztosnak a szolgálati és államtitkot éppúgy meg kell tartania, mint nekünk, parlamenti képviselőknek. Itt szeretném megjegyezni, hogy az európai ombudsmanintézmény alapelvi ajánlásokat tartalmazó katalógusa szerint az ombudsman vizsgálati területét illetően semmiféle külső utasítási jog nem létezhet. Úgy véljük, a törvényjavaslatból áradó előzetes bizalmatlanság indokolatlan, és gátolja az intézmény működését. Csak az imént említett változtatásokkal tudjuk e törvényben biztosítani az ombudsman tényleges hatáskörét, s legfőbb feladatát, a mindenkori hatalom, a közigazgatás alkotmányos ellen- őrzését. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki manapság odafigyel az állampolgárok véleményére, az keserűen tapasztalhatja, hogy az emberek bizalma megrendült a jogban mint védelmi eszközben. Ha azt kívánjuk, hogy az emberek panaszaikkal ne a pártirodák folyosóit keressék fel, rosszabb esetben latin-amerikai módon az utcán esetleg önbíráskodás formájában találkozzunk, akkor vissza kell szereznünk a jog tekintélyét, presztízsét. E presztízs elveszítésében természetesen az előző rendszer jelentősen közrejátszott, hiszen nem volt fontos az igazság kiderítése. Most a magyar igazságszolgáltatás és jogrendszer kívánatos reformjakor rendkívül fontos, hogy az új jogvédő intézményeket ne intézzék el az állampolgárok egy kézlegyintéssel. Meggyőződésem, hogy az országgyűlési biztosi intézményt élénk érdeklődéssel és nagy várakozással várja a közvélemény. Igaz, hogy az ombudsman intézménye nem a bíróságok helyett jön létre, nem az utolsó utáni jogorvoslati fórum, de elsődleges célja mindenképpen az egyén védelme. Ha nem akarjuk, hogy a közvéleményt újabb csalódás érje, ha nem akarjuk, hogy újabb kézlegyintéssel elintézzék honfitársaink az ombudsman intézményét, akkor beszélnünk kell arról is, milyen fontos az, hogy a leendő intézmény megkapja a törvény kihirdetése után azt a költségvetési fedezetet, amely hivatala felépítéséhez, kialakításához és működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges. Valamennyien tudjuk, hogy a magyar bíróságok mennyire terheltek, hogy egy- egy ügy milyen sokáig elhúzódik. Kívánatosnak tartanánk, hogyha az állampolgári jogok országgyűlési biztosi intézménye nem kerülne hasonló helyzetbe, nevezetesen az ügyek nem tartanának évekig. Az ügyek elhúzódása ugyanis csökkentené a jogbiztonságot, és végső soron a jog eróziójához vezethetne. Éppen ezért roppant fontos, hogy a költségvetésben biztosítva legyenek az ombudsman munkafeltételeinek anyagi biztosítékai. Miért mondom mindezt? Nos, tisztelt képviselőtársaim, szeretném emlékeztetni önöket, hogy nincs még egy éve, hogy a költségvetési törvényben a koalíció pártjai zároltatták a Magyar Televíziónak szánt költségvetési juttatás egy részét, egy nagyobb hányadát, egymilliárd forintot. Valószínűsíthető, hogy a létrejövő országgyűlési biztosi intézmény, miután a mindenkori hatalommal szemben védi a polgárt, nem fog minden esetben a végrehajtó hatalom szája íze szerint dönteni. Ez pedig előrevetíti annak a lehetőségét, hogy megzabolázására esetleg rövidebbre kívánja húzni a költségvetési pórázt a kormányzó hatalom. Úgy véljük, hogy ezt a lehetőséget el kell kerülni. A biztosi intézmények döntéseitől függetlenül biztosítani kell a szükséges anyagi fedezetet. Végezetül szólni szeretnék arról, hogy megítélésünk szerint a törvényjavaslat egy olyan intézményt kíván rendszeresíteni a magyar jogrendszerben, amelynek működési elve alapvetően a tekintélyelv. (11.50) A társadalom - mintegy közmegegyezéssel - az ombudsman olyan presztízsét ismeri el, amelynek alapján elsősorban nem a jogi eszközök, hanem maga a tekintély biztosíthat az ombudsmanhoz fordulónak esélyt. A presztízsnek a létrejötte természetesen nem írható elő jogilag, de egy olyan jogszabály, amely nem teszi elég súlyossá a biztos jogi státusát, a vállalkozást esetleg kudarcra ítélheti. Bár intézkedési jogai a javaslatban többnyire megvannak, ám a kellő társadalmi nyilvánosság lehetőségének intézményes biztosítása nem elégséges. Mint már említettem, igen szerények azok az eljárási jellegű jogosítványok, amelyekkel a törvény elősegíthetné a társadalmi presztízs kialakulását. Összességében elmondhatjuk, hogy a világos, áttekinthető, jó szerkezetű törvény természetes követelmény, de különösképpen az egy olyan törvény esetében, amelynek középpontjában éppen az egyén alanyi jogainak intézményes védelme áll. Úgy véljük azonban, hogy a felsorolt hiányosságok még pótolhatók, ha a patkó két oldalán ülők a vitás pontokban meg tudnak egyezni. A Szabad Demokraták Szövetsége módosító indítványaival a jó kompromisszumok lehetőségét kívánja megteremteni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)