Dénes János (független)
DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Most, amikor a 779-es számú, a Kormány megbízásából az Igazságügyi Minisztérium által, dr. Balsai igazságügy-miniszter úr nevével fémjelezve ily hosszú idő után elénk került a törvényjavaslat, engedjék meg, hogy hivatkozzam arra, hogy a javaslattevő az Alkotmány 32. § b) pontjára hivatkozik. Valamint előttünk itt már elhangzott a madridi ajánlás és annak a megemlítése, hogy ez az intézmény a magyar joggyakorlatban korábban nem szerepelt. Ebből következik, hogy bizonyos szempontból presztízsoka is van annak, hogy ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Ház elfogadja, és mégis el kell mondanom azt, hogy rendkívüli módon tetszett, amikor az egyik jogász szakember képviselőnk a szépirodalom, az irodalom, a művészet területére tévedt, és nagyon tetszett nekem, amikor megállapította, hogy menynyire egyetért a törvényjavaslat azon címével, amelyben az ombudsman szót kikerülte, és az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslatról beszélünk, ilyen szépen és magyarul. Tekintettel arra, hogy ez az igény az élet más területén is fönnáll, és jó volna például azt a bolsevik szindrómát, ami a Nemzeti Színház felrobbantásához vezetett - ma azért enyhébb formában az EMKE esetében is megemlítendő légyen, hogy az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesületről elnevezett intézmény ma Chicago étterem néven szerepel - kiküszöbölni. De ez csak egy közbevetés, engedjék meg, hogy folytassam. Amikor az ombudsmanokról - most szántszándékkal használom ezt a megnevezést - beszélünk, akkor feltétlenül meg kell állapítsuk saját magunkról, hogy minden egyes képviselő személyében az állampolgári jogok biztosításáért felelős. Miután minden egyes képviselő ezért felelős, a tisztelt Ház is és a parlamenti jogépítmény együttesen is felelős. És ekkor felmerül az a kérdés, hogy mennyi az indokolt száma az ombudsmanoknak, melyik területek azok, ahol szükségesek az ombudsmanok, és ezt rendkívül bölcs módon kell eldönteni. S amikor a számokról és a területekről beszéltünk, kis túlzó példával említve, a sörbarátok is küldhetnének be ombudsmanokat. Ezt azért említettem meg, hogy a végtelen sok számú ombudsman lehetőségét eleve a tisztelt Ház kiküszöbölje. Akkor mi módon és hogyan választunk meg valakit ombudsmannak? Tekintettel arra, hogy az országban a különféle területeken - akár a jogásztársadalomban, akár a szakmai társadalomban - a különféle pályázati felhívások rendkívül rafinált és körmönfont megfogalmazásban és igen céltudatos felépítésben tétetnek közzé, többek között eleve kizárt dolog az, hogy valaki egy - hogy fejezzem ki magamat - 1990. május első napjaiban történt törvényalkotásunk alapján számításba jöhessen. Hiszen a különböző felhívásokban, amelyek a pályázatokat meghirdetik, oly módon vannak fölépítve, hogy eleve kirekesztik. Például van egy sorstársam, aki négygyermekes apa, közben házat is épített, és jóllehet eltanácsolták a szegedi jogi egyetemről a Rákosi-években, mégis igen kitűnő eredménnyel jogi diplomát szerzett. Igen ám, de a gyakorlata eleve nem lehet meg, tehát az ilyen típusú, az ilyen testi-lelki felépítésű emberek, akiknek az idetartozása, az első törvényalkotásunk szelleméhez való odatartozása kétségbevonhatatlan, számításba sem jöhetnek a pályázatok betöltésénél. Ebben az esetben, miután a közelmúlt napokban találkoztam Révai József elvtárs kedves leszármazottával, felteszem a kérdést, kik közül kell választani ombudsmant. Tegyük föl, Rácz Sándor jogvégzett fia vagy leánya, vagy Révai József unokája közül. Ezt csak azért említettem meg, hogy mérjük fel azt, hogy milyen erkölcsi és milyen determinált körülmények között kell a tisztelt Háznak dönteni az ombudsman személyének kiválasztása és annak betöltése hogyan-mikéntjéről. Tekintettel arra, hogy lemérhető az az elmúlt két-két és fél évből, hogy rendkívül nagy jelentősége van, hogy a törvényalkotó szándék a végrehajtásba is átmenjen. Hiszen ha játszi könnyedséggel veszem a szavakat, akkor úgy is felfogható, hogy például a választási eredmények biztosítására, a választás törvényessége és folyamatos biztosítása szempontjából ideális lett volna, ha a törvényalkotásunk már tartalmazta volna az állampolgári jogok parlamenti biztosáról szóló törvényt, hiszen ha lett volna egy választási ombudsman, akkor nem kerülhettünk volna ilyen fura helyzetbe, hogy elodázzák (sic!) az országtól a választás eredményét. Tovább folytatva a kérdést, végső soron az Alkotmányra hivatkoznak a Ház mindkét oldalán. Itt tőlem jobbra mindjárt valaki előlépett alkotmányügyi ügyeletessé, és ha jól tudom, 60 valahányat ígért, jó sokat már teljes ügyeletesi munkájából, Tardos úr is az Alkotmány függetlenségére hivatkozott. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal, hogy Magyarországon alkotmányjogi krízis van. Nem lehet letagadni. Különben is - emlékeztetem a tisztelt Ház mind a két oldalát - ahogy akkor, amikor még úgy fogalmazták meg ezen az oldalon, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztették 779-es számon - ebben az időben mi jobb törvényeket, sőt majdnem jó törvényeket hoztunk. Remélem, ez is egy ilyen jó törvényjavaslat. Ennek ellenére kérem szépen, nem fungálnak ezek a dolgok. Nem fungálnak ezek a dolgok azért, mert az a keret, amibe ezek a törvények - amelyeket mi itt végső soron szorgos munkával és ki-ki a lelkiismerete, hovatarozása szerint létrehozott - nem tudnak működni azért, mert ellentmondásban vannak azzal a sztálini alkotmánnyal, amelyet mind a két oldala a Háznak - jeles jogász szakembereket beleértve, a jegyzőkönyvben kikereshető - sztalinista alkotmánynak nevezett, és előírták a Háznak feladatául, hogy új alkotmánnyal ajándékozza meg a nemzetet és a társadalmat még ebben a ciklusban. Ennek a fontossága felmerült, hiszen jelen törvényalkotásunk azért is érlelődik itt úgy, mint egy nagyon jó minőségű sajt, időt és erjedési tényezőt betudva, mert nem lehet belehelyezni ezt az Európa-szerte demokratikus intézményt egy sztalinista jogalkotás keretei közé. Éppen ezért a magam részéről azt javasolom, hogy ne hamarkodjuk el ennek a törvényjavaslatnak törvénnyé változtatását egy nem megfelelő, alkotmányellenes környezetben, hisz Alkotmányunk ellenes első törvényalkotásunkkal. Vajon mikor hökken rá az alkotmányügyi bíróság, hogy meg kell semmisítse első törvényalkotásunkat, hogy 1956 forradalom és szabadságharc? (12.00) Tudniillik az új törvényalkotásnak, az új alkotmánynak ebből az erkölcsi, ebből a nemzeti, társadalmi szempontból kell létrejönnie. Az új alkotmány teszi majd lehetővé, hogy ezt a törvényjavaslatot a megfelelő európai szintnek, az ajánlásnak és a törvényalkotási szándéknak megfelelően létrehozzuk. Amikor az új alkotmányról beszéltem, amely keretében jól megalkotható ez a törvény, és fel lehet használni az összes javaslatot, amit a törvényre javaslatot tevő+, valamint az általános vitában már elhangzott. Tehát nem haszontalan a munka, és nem haszontalan az idő, ami eltelt, csak az a lényeges, hogy a megfelelő alkotmányos és maradandó törvényalkotás lehetőségét biztosítsuk, abban az esetben meg tudunk felelni annak az elvárásnak, amely saját erkölcsiségünkből és végső soron nemzetközi jogi megbecsülésünk igényéből is felmerült a madridi ajánlás formájában. Ennek alapján azt javaslom, hogy az új alkotmány terjedjen ki természetesen az új választási törvényre is. Én a magam részéről a törvényjavaslat napirendről való levételét, részletes vitára nem bocsátását javasolom, csak az új alkotmány megalkotása után. Elnök Úr, köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm a tisztelt Háznak is. (Szórványos taps.)