Dénes János (független)
DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívüli módon tisztelem Suchman Tamás képviselőtársam hovatartozását. E hovatartozás megemlítésével egyidejűleg megemlítem azt a hovatartozást, amelyet ez az utóbbi két tüntetés kifejezett. E két hovatartozás erkölcse, fajsúlya minősíti azt, hogy a tisztelt Háznak és az ország közvéleményének, a Kormánynak, a köztársasági elnök úrnak nincs módjában figyelmen kívül hagyni azt a figyelmeztetést, amely figyelmeztetés tulajdonképpen társadalmi szinten megnyilvánult: hogy ebben az országban baj van! Baj van, és szembe kell nézni a történtekkel! Baj van, és le kell vonni a konzekvenciákat a Ház mindkét oldalán! Tulajdonképpen ez a figyelmeztetés, ez a kétszeri tüntetés fegyelmével és növekvő nagyságrendjével és azzal az ígérettel, hogy a következő tüntetésen már háromszor ennyien leszünk, arra figyelmezteti a tisztelt Házat, hogy tudomásul kell vennie a tisztelt Ház első törvényalkotását, és az első törvényalkotásból, valamint a +90-es választásokból a tisztelt Házra, törvényhozásra, kormányzásra, Uram bocsá+ nagyméltóságú állami intézményekre, intézményre, lásd köztársasági intézményre kötelezően hárul. Én a magam részéről azt hiszem, hogy ezzel az esemény érdemi részéről többet szólnom nem kell. Egy jelenségről azonban szólnom kell. Ez a jelenség pedig az, amit, szavakat, bizonyos szavakat kérem szépen a politikai káromkodás kategóriájába sorol, mégpediglen ha alapul vesszük azt, hogy 1944. március 19-én egy idegen megszálló, a német megszálló megszállta az országot, és egy féléves kínlódás után ránk erőszakolt idegen kézből, egy meg nem választott idegen kiszolgáló terrorista kormányt! (10.30) A történelem sodra úgy hozta, hogy ennek a Kormánynak sohasem volt kompetenciája sem a törvényhozás, sem a végrehajtás, sem a működtetés szempontjából, mert egy zilált körülmények között, egyre szűkülő országban és egy állandóan ellenálló adminisztrációval szemben kellett meghoznia döntéseit. Ennek az időszaknak +44. október 15-e után +45. április 4-én vége van. Az utána következő, ugyancsak idegen megszálló azonban nem ilyen epizódjellegű volt, hanem 1991. június 30-áig tartott, és aknái jelenleg is itt vannak a Házban, a társadalomban, különféle intézményekben. Erről van kérem szépen szó, és ebben a pillanatban, 1992-ben az egyik szónak megvan a méltósága, amikor - kérem szépen - bolsevizmusról és visszarendeződésről beszélünk, a másik szó pediglen minden korábbi erkölcsi értelmét alapul véve napjainkban a politikai káromkodás kategóriájába tartozik. Ezt ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe, hogy a nagyságrendekkel, a tényekkel és a jövő féltésével legyünk tisztában. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)