Mádai Péter (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Ház! Mondhatnám úgy is, hogy Ráday Mihály egy kis időt spórolt - ennek ellenére mérsékelem magam. Uraim, le a kalappal! - Szontágh Pál kezdte így jó száz éve az Akadémián, mikor méltatta Az ember tragédiáját. Ismerem miniszter úr irodalmi érdeklődését, ezért jutott eszembe ez a gondolat, mikor megkaptam a választ. Azt gondolom, ez a törvény, amiben benne van az ő emberi és szakmai támogatása, több mint 80 ezer - nagyobbrészt kisnyugdíjas - bányásznak reményt ad. Innentől kezdve nagyon rövid leszek, de miután nagyon fontosnak érzem, engedjék meg, hogy kivételesen felolvassam, amit el szeretnék mondani: Szeretném hinni, hogy a döntést követő végrehajtási utasítás is tartalmazza ezt a szemléletet - hisz+ valamennyien tudjuk, hogy az ördög a részletekben bújik meg. Szeretném hinni, hogy a Kormány az egyeztetőkészségét ez ügyben is fenntartja. Rövidesen a Ház elé kerül a Kormány energiapolitikájának megvitatása, amelyben mi csak véleményt mondunk, de nem döntünk. E szemlélet alapján nagyon remélem, hogy azt a három alapvető szempontot - az ország energiájának biztonsága, piaci viszonyokra való átállás és az ebben részt vevő bányászok érdeke - sikerül összegezni. Ismételni szeretném tehát: köszönöm a választ. Hangsúlyozva azokat, amiket mondtam, elfogadom. Befejezésül egyetlen gondolat: remélem, hogy egy innenső oldalról jövő elismerés sem a miniszternek, sem az ellenzéki képviselőnek nem jelent majd fekete pontot. Köszönöm. (Derültség, taps.)