Szabó Lajos (EKgP)

1992. szeptember 27.

DR. SZABÓ LAJOS (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 5616- os számú törvényjavaslat várva várt igénye a magyar mezőgazdaságnak. Ezt a törvényjavaslatot bizony olyan piaci zavarok előzték meg, amiknek a taglalásába nem kívánok belemélyedni, hisz se a hely, se az idő nem alkalmas arra, hogy ennek a mélyebb elemzését adjuk. Egy azonban biztos: az eddigi eszközökkel és az eddigi döntési mechanizmusokkal nem lehetett ezeket a piaci zavarokat megfelelő módon kezelni, és így ezeknek mindig csak a követésére voltunk képesek, és nem a megelőzésére. A parlamenti agrárklub nagyon széles körű tájékozódást és nagyon széles körű társadalmi vitát folytatott, mielőtt a törvényjavaslattal kapcsolatban az álláspontját kialakította. Néhány sarkalatos kérdés van, amiről nem akarok most már túl sokat beszélni, miután képviselőtáraim - és különösen Kőrösi Imre képviselőtársiam - a szempontok jelentős részét elmondták. Mégis engedjék meg, hogy azokban a sarkalatos kérdésekben indokoljam, hogy a parlamenti agrárklub képviselői - amely képviselőcsoportban mind a hat párt képviselői, valamint országos és nemzetközi hírű szakértők is részt vettek ebben a munkában - miért ilyen módosító indítványokat készítettek el. Az első jelentős probléma, hogy kerettörvény legyen-e, vagy tartalommal kitöltött, az egyes részleteket is meghatározó törvény. A társadalmi viták egyértelműen bebizonyították, hogy a törvényhozásnak nagyon fontos feladata és a kormányzatnak nagyon fontos érdeke a társadalom bizalmát és a nyugalmát helyreállítani. Kedves Képviselőtársaim, csak a vak nem veszi észre, hogy nagyon is labilis ezzel kapcsolatban az érintettek bizalma, és rendkívül nagy az országban a nyugtalanság. Ha most a társadalomnak egy olyan kerettörvényt adunk, amelyikben nem mondjuk meg, nem határozzuk meg jó előre, időben azokat a feltételeket, amikhez a gazdálkodó igazodni tud, amik szerint az ő gazdasági terveit el tudja készíteni, legyen az kisgazda vagy nagygazda, a bizalmát nem tudjuk helyreállítani, további bizonytalanságban és bizalmatlanságban tartjuk a piaci szereplőket. Fontos politikai kérdésnek tartom a magam részéről ennek a biztonságnak a megteremtését, még akkor is, ha a kormányzatnak esetleg bizonyos kockázatokat kell felvállalnia. De megítélésem szerint elvárható a kormányzattól, hogy 6 hónappal, 8 hónappal, egy évvel vagy akár három évvel előre is bizonyos sarokszámokat igenis adjon meg az érintettek részére, akik ahhoz tudnak igazodni. Elvárható, és elvárja a társadalom, hogy ezeket a fontos számokat és sarokpontokat törvény szabályozza, a magyar Országgyűlés szabályozza, mert hisz tapasztalata van arról, hogy a másik döntési mechanizmus nem váltotta be idáig a reményeit. A második sokat vitatott kérdés, hogy az agrárpiaci rendtartásnak feladata- e a jövedelem biztosítása vagy nem. Egyes képviselőtársaim úgy foglaltak állást, hogy egy törvény nem garantálhatja a rosszul gazdálkodóknak a jövedelmet. Nyilvánvalóan így van! De szeretnék figyelmeztetni mindenkit és óva inteni, hogy a jelenlegi feltételrendszer mellett a kisüzemi gazdálkodás nagy jövedelmezőségéhez vérmes reményei legyenek. Igen, az a célunk és az a feladatunk, hogy olyan, elsősorban családi gazdálkodásra alapuló mezőgazdaságot építsünk fel, amelyik igenis képes a mostani nagyüzemeknél jelentősen olcsóbban termelni. Azonban amikorra ezek a kisgazdaságok kialakulnak, bizony, abba még évek fognak eltelni, illetve mikorára olyan számban alakulnak ki, hogy döntően meghatározzák a mezőgazdasági termelést. Egyelőre és még évekig nem ez lesz a jellemző a magyar mezőgazdaságra, és ezt kell figyelembe venni. Igenis képesek kell legyünk arra, hogy egy bizonyos átlagos költségszintet kiszámoljunk, és e szerint az átlagos költség szerint feladata az agrárpiaci rendtartási törvénynek a jövedelem biztosítása. Egyébként azt nem tudom megérteni, hogy a törvénytervezet miért csupán az indoklásban tesz erről említést. Ha egyszer az indoklásban azt mondja, hogy az agrárpiaci rendtartás feladata a mezőgazdaságban, illetve az élelmiszer- termelésben érdekeltek elfogadható jövedelmének biztosítása, akkor legyen bátorságunk ezt a véleményünket behelyezni a törvénybe, és ezt törvényi szinten kimondani. Ugyanígy van az Európai Közösséghez való csatlakozás problematikája, ezt is az indoklásban a törvényjavaslat említi, de nem meri beemelni magába a törvénybe. Ki kell ezt nyugodtan mondani, hisz állandóan erről beszélünk. Ha egyszer állandóan erről beszélünk, hogy az Európai Közösséghez akarunk tartozni, ahhoz a piaci rendszerhez, nem kell félnünk kimondani, hogy a törvényeinket is ilyen orientáltsággal, ilyen céllal hozzuk meg. A harmadik probléma, hogy önálló hivatal legyen az agrárpiaci rendtartási hivatal, vagy maradjon egy ilyen tárcaközi bizottság hatásköre alá tartozó és a földművelésügyi miniszter felügyelete alá tartozó agrárpiaci rendtartás. Teljesen logikusnak tartom, és mindenütt megfogalmazódott a társadalmi vitában az az igény, hogy egy önálló hivatal legyen. Ez se több pénzbe nem kerül, mint eddig, mert azt az anyagi és szellemi erőt, amit jelenleg 4-5 tárca erre rááldoz, azt igenis össze lehet vonni egyetlenegy hivatalban, amelyik hivatal elsősorban sokkal rugalmasabban, sokkal gyorsabban, sokkal célraorientáltabban tud dönteni az egyes piaczavari kérdésekben, mintha ezek a problémák először a tárcaközi egyeztetéseket, a bürokrácia útvesztőit járják meg. (17.30) Hisz pontosan ezért volt az elmúlt időben is az, hogy a piaci zavarokat csak követni tudtuk, nem tudtunk azokkal lépést tartani, urambocsá! időnként elébemenni a szabályozással. Abban vitatkozhatunk, hogy ez a fölművelésügyi miniszter felügyelete alá tartozzon, vagy kormányfelügyelet alá. A mi módosító javaslatunk azt mondja, hogy kormányfelügyelet alá. Többfelől kaptam én magam is olyan kritikai észrevételt, ellenzéki pártok részéről, kormánypártok részéről, szakemberek részéről, hogy nem volna célszerű egy másik Földművelésügyi Minisztériumot létrehozni. Tehát erről lehet vitatkozni, érvekkel lehet egymással beszélni erről, és megfelelő érvek alapján egy korrekt döntést hozni, hogy vajon célszerű-e közvetlenül a Kormány alá tartozó önálló hivatalt vagy közvetlenül a földművelésügyi miniszter személyes felügyelete alá tartozó hivatalt létrehozni. Mindenesetre ennek a hivatalnak az önállóságáról én a magam részéről nem tudok vitatkozni, és arról sem, hogy ez alacsonyabb szintű legyen annál, mint hogy a miniszter személyes felügyelete alá tartozzon. A negyedik kérdés a terméktanácsok problémája. Itt a legvitatottabb probléma az, hogy vajon az-e a terméktanács, amit a miniszter elismer, vagy pedig nagykorúsítjuk a társadalmat, és elfogadja a miniszter terméktanácsként azokat a terméktanácsokat, amelyeket az ebben érintettek és érdekeltek megválasztanak és megfelelő demokratikus döntési mechanizmussal létrehoznak. Kedves Képviselőtársaim! Az átalakulásnak, a társadalmi átalakulásnak és a mezőgazdaság átalakulásának is - ami több évre elhúzódó, nagyon kemény problémája ennek a társadalomnak - biztos támpontokra van szüksége. Pontosan azért, mert biztos támpontokra van szüksége, nem szabad belemenni egy kerettörvénynek a labilitásába, nem szabad belemenni a kerettörvény bizonytalanságába, nem szabad belemenni olyan döntésekbe, amikor egy-egy bizottságban éppen az aktuálisan legerősebb miniszter fog abban dönteni, mi történjen a mezőgazdaságban, mi történjen a mezőgazdaság piaczavaraiban, hogyan történjen annak a kezelése. Nem szabad ebbe az utcába belemenni, mert ez az utca nem hoz jó eredményt. Én bátran ki merem ezt mondani. Szeretnék itt azért reflektálni a közigazgatási államtitkár úrnak arra a megjegyzésére, hogy ez a módosító csomag semmire nem használható. Én azt hiszem, a Független Kisgazdapárt és én magam is a mezőgazdaság kérdéseiben mindig igyekeztünk pragmatikusan, szigorú szakmai érvekre alapozva állást foglalni. Amikor korábban a tulajdonrendezéssel kapcsolatos vitákat folytattuk, akkor is kifejezésre juttattuk, hogy mi a tulajdonrendezést egy nagyon gyorsan, néhány hónap alatt végrehajtható jogi aktusnak tekintjük, és a termelési mód megváltoztatását, a magyar mezőgazdaság átszervezését pedig szigorúan a szakma szabályaira alapozott, többéves folyamatnak. Sajnos nem tudtuk érvényre juttatni. Jusson eszébe az államtitkár úrnak is, hogy velünk szemben állt akkor ebben a vitában, nem tudtuk érvényre juttatni ezt az igazságunkat. Sajnos pontosan olyan kárpótlási törvényt hoztunk, amelyik összekutyulja a tulajdonrendezési és a termelési mód változtatását, és ebből következnek a kárpótlási törvény zavarai. (Közbeszólás.) Bogárdi Zoltán képviselőtársam valamit közbekiabált. Nem értettem, hogy mit. Azt azonban szeretném neki elmondani, hogy azért, mert ő nem vesz részt politikai okok miatt az agrárklub munkájában, nem biztos az, hogy nem lehet ennek az agrárklubnak is korrekt szakmai érvekre alapozott véleménye (Így van! - közbeszólások és taps bal oldalról.), és nem biztos, hogy nem lehet olyan véleménye az agrárklubnak, ami segíti ennek a koalíciónak a politikáját. Kedves Képviselőtársaim! Az érveket ne így feszítsük egymásnak, mert ez nem érv. Szakmai érvekkel próbáljunk egymással vitatkozni, és én hiszem azt, hogy koalíción belül is lehetnek olyan eltérő vélemények, amelyek nem éppen azt jelentik, hogy valakinek, valamelyik pártnak vagy éppen képviselőnek a politikai állásfoglalása eltért a polgári demokrácia útjától vagy a koalíció programjától. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, a részletes vitában szeretném majd a szakmai érveket ezzel kapcsolatban részletesen kifejteni. (Taps.)