Géczi József Alajos (MSZP)
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magam részéről új helyzetnek tekintem azt, amit most a Ház elnöke is bejelentett, azaz hogy végre a választások után csekély két és fél évvel megállapodtak a pártok és a képviselőcsoportok arról, hogy föláll a mezőgazdasági bizottság. Remélem, egyik párt sem veszi magára annak ódiumát, hogy őmiatta esetleg ez a bizottság a jövő héten ne álljon föl. Ezért én előrebocsátanám, hogy erre tekintettel ügyrendi javaslattal is fogok élni, és erre tekintettel rövidebb leszek annál, mint terveztem. Remélem, valóban rövid is lesz. Úgy látom, az általános vita eddigi két fordulója, a mostani harmadik forduló azt mutatja, hogy nagyon szükség lenne egy szakmai, politikai koncepcionális egyeztetésre. Tehát én úgy látom, hogy az első forduló után itt a Parlamentben inkább félreértésekkel, minősítésekkel vitatkozunk. A gazdasági bizottság a legnagyobb jóindulatát tanúsította az agrárrendtartás ügye iránt is, ezt a bizottság előadója is jól példázta. Ugyanakkor nyilván azt meg kell állapítanunk, hogy minden jóindulata ellenére nem arra szerveződött, hogy ezt az agrárrendtartást és a hozzá tartozó koncepcionális kérdéseket teljes mélységében megtárgyalja. Legalábbis ezt néhány hét alatt nem tudta elvégezni. Ezért én úgy gondolom, ideje lenne néhány hétre felfüggeszteni az általános vitát, és visszamenni egy egyeztetési kísérlethez, a már fölálló mezőgazdasági bizottság keretében és a többi bizottság keretében is, természetesen ebből kiindulva. Erre tekintettel csupán két megjegyzést tennék, mielőtt az ügyrendi javaslatomat megtenném. (17.40) Az egyik, hogy elterjedt az a vélemény, vagy legalábbis gyakran hallani azt a véleményt, hogy azért nem lehet nagyobb szerepet szánni az érdekképviseleteknek, például az agrárrendtartás intézményrendszerében, működési rendszerében, és azért nem lehet bizonyos mértékig államtalanítani az agrárrendtartásnak a szervezetrendszerét, mert egy átmeneti helyzetben még ismeretlenek a szereplők, képlékeny a helyzet. Ennek egyik változata, hogy amíg kialakulatlanok a tulajdonviszonyok Magyarországon, addig az érdekképviseletek sem legitimek. Ez nyilván azt feltételezi, hogy öt-hat évig nem lesz akkor ezek szerint legitim intézményrendszer. A durvább változat úgy hangzik, hogy az érdekképviseletek bármilyen szervezett összefogása, bármilyen kluboztatása, egyenrangú intézményes bevonása az valamiféle bolsevik agrármaffiát restaurálna vissza. Részletesebb álláspontomat erről később kifejteném, most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a magyar jogtörténet ismer egy kiemelkedő törvényt a mezőgazdasági érdekképviseletekről, a múltkoriban éppen a miniszter úrnak is mutattam. Valószínűleg az előkészítők is ismerik ezt, de nem látom a törvényjavaslatban ennek a hatását. Ez nem más, mint az 1920. évi XVIII. törvénycikkely a mezőgazdasági érdekképviseletekről, ami nagyon sok ötletet és analógiát ad egy ilyen agrárrendtartás kialakításához. És csak egyet említenék, például sávosan határozza meg az agrárrendtartásban és a helyi mezőgazdasági bizottságokban részt vevő szereplőknek a körét, tehát birtokhatár szerint, ezért a későbbi szereplők számára nyitva hagyja az egyes sávokba való belépést, és így nem következhet be az, hogy - mondjuk - a most még túl domináns helyzetben lévő nagyüzemek, nagyvállalatok elzárnák az utat a farmergazdaságok, a családi gazdaságok előtt. Ez a sávos fölállás tehát lehetővé teszi, hogy senki ne szenvedjen hátrányt, az sem, aki - mondjuk - a jövő tavasszal válik a mezőgazdasági termelés szereplőjévé. Másik nagy tanulsága ennek a törvénynek, hogy semmit sem ér egy mezőgazdasági rendtartás, ha nincsenek annak a törvénynek lábai, ha nincs annak a törvénynek talpa, tehát ha nem épül föl a mezőgazdasági bizottságok rendszere egészen a községitől az országos kamaráig. Az is nagyon tanulságos ebben a törvényben, hogy az állam szerepét és az érdekképviseletek szerepét hogyan egyezteti össze. Megjegyzem, hogy természetesen itt a két világháború közötti jogfelfogáshoz illően ez kellően államközpontú, de azért nagyon sok benne a hasznos. Tehát én azt mondanám, hogy a két háború között nemcsak a pitykés dolmányokhoz érdemes visszanyúlni, hanem nagyon sok tanulnivalónk van ott a mezőgazdasági szabályozás tekintetében is. A másik kérdés, úgy hírlik, de megint csak hallomásból, folyosói pletykákból tudom, hogy jelentős aknamunka folyik az agrárklub néhány képviselője által beadott módosító csomagtervvel kapcsolatban. Tehát tisztázni szeretnék egy kérdést, hogy feleslegessé tegyem az erre vonatkozó esetleges felkészüléseket. Ez nem hatpárti javaslat. Tehát ezt nem előzte meg egyik frakción belül sem frakcióegyeztetés. Tehát itt nem történt az, hogy bármelyik frakció - akár a kisgazda, akár mondjuk épp a szocialista becsempészte volna a saját véleményét az agrárklub neve alá. Nekünk az volt a célunk, hogy legyen egy alternatív javaslat, tehát legyen egy vitaalap, ahonnan el lehet indulni, hogy az FM által beterjesztett javaslat és a mi javaslatunk közötti egyezségnek egyáltalán legyen egy kiindulópontja, és az alternatívák átgondolásához tehát teremtsünk valamilyen lehetőséget. Tehát én egyetlenegyet kérnék csupán képviselőtársaimtól, hogy ne söpörjék le ezt a javaslatot teljes egészében, vagy mielőtt lesöprik, akkor gondolkozzanak el azon, hogy milyen felhatalmazásokat, milyen garanciákat és milyen intézményrendszert javasolnak ahhoz, hogy ez az agrárrendtartás valóban hasson is, és ne csak deklaráció maradjon. Végül az ügyrendi javaslatom az, hogy az általános vitát napoljuk el addig, amíg - minden valószínűség szerint a jövő héten - föláll a mezőgazdasági bizottság, és azt hiszem, azok nevében is megígérhetjük, akik ebben esetleg benne lesznek, hogy még azon a héten ez a bizottság összeül, s az eddigi koncepcionális vitákat és véleményeket, módosító javaslatokat, szakmai hozzászólásokat megpróbálja egyeztetni. Nem hiszem, hogy a következő hét alkalmas arra, hogy ez az általános vita folytatódjon, de egy ilyen bizottsági egyeztetés után már jobban látható lesz az, hogy miről is folytatódjon ez az általános vita, és véleményem szerint körülbelül október közepére végére érhetünk az általános vitának, és akkor már a részletes vita október végén is lezárulhat. Ez tehát jelentős időt spórolhat meg a parlamenti plénum munkája számára. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a bal oldalon.)