Soós Károly Attila (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ügy, amelyről tárgyalunk - tudniillik a központi igazgatási költségekkel való takarékosság -, az egy nagyon fontos ügy, a Parlament fontos feladatai közé tartozik, hogy ezzel az üggyel most és a jövőben is foglalkozzék. De azt le szeretném szögezni az SZDSZ képviselőcsoport nevében, hogy sajnos, az előterjesztés, amelyről tárgyalunk, az nem egy fontos előterjesztés. Az is elmondható, hogy tulajdonképpen az előterjesztés egyszerű tévedés folytán került a Parlament elé. Ezt a tévedést a decemberi költségvetési hajrában követte el a Parlament. Ugyanis a Kormányt nem arra kötelezte, hogy hajtson végre egy ilyen csökkentést, hanem arra kötelezte, hogy a csökkentésre tegyen javaslatot az Országgyűlésnek, holott az államháztartási keretszabályok szerint ezt a Kormány a saját hatáskörében is megtehetné, és tulajdonképpen helyesen csak egy jelentést kellett volna beterjeszteni. Ez nem egy olyan jelentőségű ügy, amiről itt igazán érdemes tárgyalni. Ugye, hallottuk Békesi Lászlótól, hogy 54 milliárd forintos összes költségkeretnek egy 1,2 milliárd forintos csökkentése történik. Most persze joggal lehetne azt mondani, hogy hát végül is 1,2 milliárd forint nem egy kis összeg. És ezzel én tulajdonképpen egyet is értenék, és akár azt is lehetne mondani, hogy mégis érdemes ezzel a dologgal ezen a szinten foglalkozni. De akkor az embernek rögtön eszébe jut egy másik számadat. Tudniillik az juthat eszébe, hogy az adott körnek, tehát a központi igazgatásnak az előző évi pénzmaradványa 23 milliárd forint. 23 milliárd forint, amelyet bizonyos jogszabályi keretek között - de azért elég nagy döntési joggal - a pénzügyminiszter úr kezel. Tulajdonképpen ha már, akkor érdemesebb lenne ezzel a 23 milliárd forinttal foglalkoznia a Parlamentnek, hogy ebből most mi az, amit az adott szervek megtarthatnak, amit ebben az évben elkölthetnek, és mi az, amit el kellene vonni tőlük, miután nincs olyan feladat, amelyikre ésszerűen elkölthetnék. Tehát 23 milliárd forintról van itt szó, és mondom, igazándiból ha valamivel, akkor inkább azzal kellene a Parlamentnek foglalkozni, nem pedig ezzel az 1,2 milliárd forinttal, aminek a kezelése - amiről itt szó van - az tulajdonképpen amúgy is kormányhatáskör. Egyébként sajnos, maga a 23 milliárd forint is kormányhatáskör, és az azért már nem igazán indokolt. Azt hiszem, hogy az államháztartási keretszabályok végül is sok szempontból nem sikerültek jól, és lehetőleg még ennek a választási ciklusnak az idején nem ártana ezeknek az újragondolása. Na most, ami magát az előterjesztést illeti: sajnos, azért is egy nem túl jelentős és nem igazán jól kidolgozott előterjesztésről van itt szó, mert ugye az 5. oldalon azt olvassuk - idézem -: "A támogatáscsökkentési kötelezettség teljesítése ez évben még nem történhetett a szorosan vett igazgatási feladatok és szervezetek részletekbe menő vizsgálatából kiindulva." Magyarán, tehát itt a szokásos ilyen százalékos nyesésről van szó, és az a bizonyos államháztartási reform nem kezdődik el ezekkel a takarékossági lépésekkel, amelyeket a pénzügyminiszter úr, amikor hivatalba lépett - immár közel két esztendeje - ígért. Igazándiból az lenne parlamenti tárgyaláshoz méltó színvonalú előterjesztés, amelyik ilyen dolgokkal foglalkozna, amelyik nem egyszerűen megnyesné a különböző kiadási területeket, hanem átgondolná a feladatokat, megfogalmazná a feladatokat. Én csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy készült a költségvetési intézményekről egy fölmérés, és ennek a fölmérésnek a keretében volt olyan költségvetési szerv, amelyik maga nem tudta megmondani, hogy mi a feladata, és ezt finanszírozta. (19.40) Fel kellene tehát mérni, hogy tulajdonképpen mi is a feladat az egyes területeken, hol kell kevesebb ráfordítás, hol kell több ráfordítás - mert olyan is van, még a központi területeken is, kétségtelenül. Noha nagyon sok pazarló kiadás van, de nyilvánvaló, hogy sok területen - éppenséggel a jobb működés érdekében - bővítésekre lenne szükség. És aztán ezen az alapon kellene előterjesztést készíteni. Meg szeretném jegyezni, hogy az Állami Számvevőszék 1992 januárjában készített egy jelentést a központi államigazgatási szervek létszám- és bérgazdálkodásának ellenőrzéséről. Ez a jelentés nincs beszámozva, a Parlamentben kiosztásra nem került, csak az érintett bizottságok - így a költségvetési bizottság - tagjai kaptak ebből. Ez a jelentés sok hasznosítható javaslatot, elgondolást, elemzést tartalmaz. Az előterjesztés - amelyről most tárgyalunk - maga is utal rá, hogy az ebben történt megállapításokat nem sikerült kielégítő mértékben figyelembe venni magában az előterjesztésben. Ezért is úgy gondolom, hogy ez nem egy túl jelentős, nem egy túl jó előterjesztés. Én azt hiszem, hogy végül is az sem mindegy, hogy most milyen hónapot írunk - ugye, lassan már októbert -, ennek folytán egy, az idei évre vonatkozó ilyen kiadáscsökkentési elképzelés - még ha most esetleg továbbfejlesztik is, és radikálisabb lépéseket irányoznak elő benne - legjobb esetben is novembertől lenne hatályos, azaz két hónapig+ Nem hiszem, hogy ezen az úton jelentős előrelépés volna lehetséges, és azt sem hiszem, hogy erre a feladatra kellene most a pénzügyi irányításban - és, persze, most a pénzügyi irányításba nemcsak a Pénzügyminisztériumot, hanem más minisztériumok pénzügyi apparátusait is beleértem - koncentrálni. Azt hiszem, hogy az erőket most inkább arra kell összpontosítani, hogy a jövő évi költségvetésben azokból a kívánalmakból, amiket én itt röviden elmondtam - tehát a feladatok átgondolása, az ahhoz rendelt finanszírozás, az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatos véleményeinek a figyelembevétele stb. - minél több valósuljon meg. Azt hiszem, a Parlamentnek is inkább arra kell az erőit koncentrálni, hogy a jövő évi költségvetés már valóban ne legyen olyan költségvetés, amilyet - ígérte Kupa Mihály úr 1990 decemberében - többször nem fog a Parlament elé terjeszteni. Azt hiszem tehát, az az igazán lényeges dolog: ez az előterjesztés, hát, elég gyöngécske; azt hiszem, az előterjesztés körülbelül a neki megfelelő létszámot láthatja itt, a Házban - körülbelül a Ház egyötöde lehet jelen -, úgyhogy azt hiszem, ennek megfelelő figyelmet érdemel. Még egyszer mondom: nagyon várjuk a +93-as költségvetést. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)