Seszták László (KDNP)
SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig szépen hangzik, akár költségvetési vitában, akár másutt, hogyha a bürokrácia, az adminisztráció kerül a terítékre, mert azt lehet szidni, mindig szép sikert lehet azzal elérni, hogy ezt csökkenteni kell. De amikor erről beszélünk, azért meg kell nézni nálunk Magyarországon, hogy mihez viszonyítva sok vagy kevés, amiről beszélünk? Sajnos, a múlt rendszerhez viszonyítani nem tudunk, mert a múlt rendszerben egész már irányítási módszer volt, és párhuzamosan futott együtt az állami és pártigazgatás, tehát nincs viszonyítási alapunk. Maradna tehát egy nyugat-európai konstrukció, amelyhez viszonyítani kellene magunkat. Ha megnézzük például egyes államok minisztériumi felállásait; Hollandiában 23, Ausztriában 18 minisztérium működik, tehát nem mondhatjuk azt, hogy nálunk bizonyos értelemben túlburjánzott ez. De ezenkívül azt is látnunk kell, hogy nálunk most van kialakulóban egy új demokratikus átszervezési és irányítási forma, amely folyamatos, hiszen nem jöttek még létre mindazok az intézmények és azok a feltételek, amelyek véglegesíthették volna ezeket, és vannak olyan intézmények, amelyek szükségszerűen csak erre az átmenetre korlátozódnak. Például a Kárpótlási Hivatal, amely egy szükséges rossz, de szükséges azért, mert a múlt rendszer örökségét valahogy rendbe kell tenni és ez pénzbe kerül, de a Kárpótlási Hivatalon keresztül mondjuk a telekkönyv és a levéltár is sokkal nagyobb foglalkoztatást igényel, mint normális körülmények között. Ugyanígy van a Vagyonügynökség esete is, mert nyugaton a Vagyonügynökség - ott is van privatizáció - lényegesen kisebb, kevesebb vagyont és más ilyesmit kell neki privatizálni, mint nálunk. Egyesek szerint ez lassú, tehát még gyorsítani kellene, az pedig még több embert és még több pénzt igényelne. Ezenkívül mindazok az intézmények, amelyek még nálunk nem működnek, csak most fognak felállni, és ha felállnak is, lényegesen rosszabb infrastruktúrával, mint mondjuk Nyugat-Európában, ahol a számítógépes és más berendezések már szűkíteni tudják a ráfordított költségeket, míg nálunk ilyen átállás először többletköltségeket jelent, és csak amikor már a rendszer kialakult, akkor működhet igazán. Ezért nincs igaza FIDESZ-es képviselőtársamnak, amikor ő Németország adminisztrációjának és államigazgatásának csökkentését összehasonlításként felhozta a miénkre, mert ott már egy kialakult államapparátus működött, míg nálunk ez most alakul ki, és most kell még bizonyos dolgokat beruházni ahhoz, hogy utána zökkenőmentesen működjön. Természetes, hogy vannak átfedések és vannak olyan együtthatások, amelyeket meg kell szüntetnünk. Ez részben sikerült is, de tovább kell ezt folytatni - és ezt a miniszter úr is jelezte -, erre a Kormánynak megvan a szándéka, és mindazokat a dolgokat, amelyek az államigazgatás bürokráciáját növelik, ezeket megpróbálják a következő időszakokban átszervezésekkel, az összefonódások megszüntetésével csökkenteni. Mindezek alapján, mivel későre jár az idő és nem akarom túlóráztatni képviselőtársaimat, megítélésünk szerint ez az 1,2 milliárdos csökkenés egy kezdeti lépésnek igenis jó volt, a Kereszténydemokrata Néppárt és azt hiszem a kormánypártok - és maga a Kormány - is azon van, hogy minél inkább csökkentse a túlbürokratizált gépezetet, de nem mindenáron, mert végeredményben nem kerülhetünk egy olyan helyzetbe, amikor az állami irányítás túlzott leépítésével esetleg egy kaotikus helyzet állhat elő. Ezért a pártom nevében a határozati javaslat elfogadását ajánlom. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)