Balsai István (MDF)

1992. szeptember 28.

DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Igen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány szóval szeretnék reagálni az elhangzottakra. Mindenekelőtt megköszönöm mindazoknak a hozzászólóknak az elismerő szavait, akik - az előkészítést végző minisztérium munkatársait és az előterjesztéshez mellékelt, valóban nívós feldolgozást is megdicsérve - az egyezmény megerősítésével kapcsolatos szakértői, kormányzati előkészítő munkát illették. Általában úgy gondolom, hogy az egész határozati javaslat körüli vita, túlnyomórészt a hozzászólásokból is következően, azt fejezte ki, hogy mindenki tudatában van annak, hogy ennek az egyezménynek a megerősítése elsőrendű jogállami produktuma lesz a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, és ennek valóban valamennyiünknek örülni kell. Szeretnék néhány szóval reagálni a vitában elhangzott hozzászólásokra, amelyek kivétel nélkül gyakorlatilag elfogadásra ajánlották magát a beterjesztett javaslatot. Egy többlettel kívánták, és itt a mostani hozzászólásokból is kitűnően tulajdonképpen kétféle álláspont körül kristályosodik itt az Országgyűlés tisztelt bizottságainak többségi álláspontja, ami az Iványi és Mészáros képviselő urak által előterjesztett módosító indítványra vonatkoztatható. Mint megismertük, ezek szerint a módosító indítvány arra vonatkozik, hogy az egyezmény szerint vállalt, a jogrendszerrel való összhangot megteremtő törvényjavaslatot, ami több törvénynek a módosítását jelenti, valamint a fenntartással kapcsolatos, a szabálysértésre vonatkozó átalakítást két határidőhöz kösse maga a határozat, és ebben a bizottságok nem jutottak egyetértésre, és úgy tűnik, hogy a három bizottság közül kettőben ennek elvetését, a harmadikban pedig ennek támogatását kérték. Nos, szeretném a tisztelt Országgyűlés előtt elmondani, hogy annak ellenére, hogy alapvetően, tartalmilag a képviselő urak által előterjesztett indítványban megfogalmazott követelménnyel, az ott írt határidőkkel mi magunk is egyetértünk - már a Kormány részéről természetesen -, hiszen a javaslat indoklásában is utalunk arra, hogy pontosan azok a határidők, amelyeket a módosító indítvány szeretne a javaslat szövegévé tenni, a Kormányt saját munkarendje szerint is kötik, úgy gondoljuk, hogy mégis fölösleges ennek a határozatnak ezzel való kiegészítése. Fölösleges több okból, és szeretnék erre néhány indokot felhozni. Mindenekelőtt azért fölösleges, mert az egyezmény nemzetközi jogi értelemben a ratifikációs okmányok letétbe helyezésének napján hatályba lép, vagyis az esetleges jogsértést megállapító ítéletben a kormányt - a mindenkori kormányt, tehát történetesen a mi kormányunkat - marasztalják el, és ezért elsőrendű, eminens érdek az összhang mielőbbi megteremtése. Gondolom, hogy ez önmagában elegendő ösztönzést jelent. Tehát a tisztelt Országgyűlés mindenféle határidőkben megnyilvánuló elvárása ettől függetlenül tulajdonképpen, ha szabad ezt mondanom, ennél talán kevesebb szankcióval járó vagy fenyegető kötelezést jelentene a Kormánynak. Leginkább érdeke az, hogy ezt a jogszabály- módosítást - azt is elmondhatom, hogy - egy törvényként előterjesztve, minél gyorsabban, ebben az évben a tisztelt Országgyűlés elé terjessze. Azt természetesen nem tudjuk garantálni, hogy a tisztelt Parlament munkarendjébe ez ebben az évben az elfogadásig eljutóan beilleszthető-e. Ugyanakkor nemcsak fölösleges, hanem egy kicsit talán meggondolatlan is a határozat kibővítése a képviselői módosító javaslat szerinti módon. Én azt hiszem, hogyha arra gondolunk, hogy a strasbourgi bíróság - mint esetjog - állandóan fejlődik, és ennek az esetjognak a minden bírói döntésre figyelemmel történő, körültekintő tanulmányozása esetén egy több mint két évet átívelő határidő sztrikt előírása - úgy gondolom - kissé meggondolatlan lépés lenne. A szigorú határidők megállapításának betartása nemcsak a Kormány nem megfelelő működését vagy hanyagságát, vagy a kérdés nem megfelelő súlyúként való kezelését jelentené, hanem egész egyszerűen előállhat olyan helyzet - éppen emiatt az esetjogi jellegéből az emberi jogi bíróság működésének -, hogy a közeljövőben megszületendő valamilyen bírósági határozat bővítheti történetesen - az összhang megteremtése érdekében - a módosítandó jogterületet, és további, most még nem látható jogszabály-előkészítési munkálatokat igényelhet. Még a módosító javaslatban ugyan szövegszerűen nem tükröződött, de a Mészáros képviselő úr felszólalásában érintett aggályokkal is szeretnék néhány szóval foglalkozni. Ő ugyanis hiányolta a határozati javaslat kapcsán - tulajdonképpen talán a határozati javaslatból, de ezen túlmenően is, a Magyar Köztársaság jogrendszeréből, ha szabad így mondani - a strasbourgi ítéletek hatályának érvényesülését biztosító intézményeket. Úgy tűnt a felszólalásából, hogy aggálya az, hogy nem biztosított intézményesen, jogszabály szerint mindaz az elvárás, amelyet az emberi jogi bíróság ítéletének kikényszeríthetősége megkíván. Nos, egyetértve a képviselő úrnak azzal a kijelentésével, hogy ez természetesen nem képezheti a most elfogadásra javasolt határozati javaslat tartalmát - hiszen más műfajról van szó jogforrásilag is, és a jogterület szempontjából is egészen más természetű kérdésről van szó -, csak szeretnék két jogszabályra utalni, és a képviselő úr aggályát talán ez el fogja oszlatni. Mindenekelőtt az Alkotmányra szeretnék utalni, amely deklarálja a 7. §-ban, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját, továbbá utalnék az Alkotmánybíróságra és az ezzel kapcsolatos jogi szabályozásra, a törvényre, amely rendezi a belső jog és a nemzetközi szerződés kollíziója esetén követendő eljárást, hisz szól a nemzetközi jogba ütköző jogszabály alapján hozott döntés felülvizsgálatáról. Ettől függetlenül azonban elismerem, hogy a jövőben lehet gondolkodni egyéb megoldásokon is, bár számos jogrendszer - éppen azért, mert a strasbourgi ítéletek a jóvátételről és a kompenzációról is rendelkeznek -, speciális intézmény nélkül is elboldogulnak. Ugyancsak ebben a felszólalásban érintette a képviselő úr, az általános vita kapcsán, a fenntartás szövegével kapcsolatos aggályait és a fenntartással kapcsolatos fenntartásait, amely tulajdonképpen igazán akkor lenne megválaszolható, hogyha a képviselő úr az általa homályosnak és egy kicsit aggályosnak ítélt fenntartási szöveggel szemben egy konkrét, szövegszerűen is megjelenített, megfogalmazott javaslattal állt volna elő. Ilyennel nem találkoztunk. Mégis úgy gondolom, jól értelmezzük képviselő úrnak a szavait, amikor egy svájci esetre utalt, amelyben az emberi jogi bíróság érvénytelennek nyilvánította Svájc fenntartását, hogy ugyanarról az esetről beszélünk, amelyet szeretnék ismertetni. Nos, hogyha a képviselő úr az úgynevezett Beliros-ügyre gondolt, akkor azt kell mondanom, hogy az aggálya alaptalan. Ugyanis ennek az ügynek a lényege az volt, hogy Svájc egy értelmező nyilatkozatnak nevezett dokumentumban az egyezmény egyik cikkének meghatározott tartalmat tulajdonított, és amikor egy konkrét ügy kapcsán a svájci kormány a bíróság előtti eljárásban erre hivatkozott - mint nyilatkozatára -, a bíróság azt állapította meg, hogy először is: az értelmező nyilatkozat a tartalmát illetően fenntartás, és mint ilyet kell kezelni, másrészt pedig: az egyezmény adott cikkének nem az az értelme, amelyet Svájc akkor annak tulajdonított, és általában az egyezmény a strasbourgi bíróság megítélése szerint nem ad lehetőséget arra, hogy általános jellegű fenntartásokat tegyen az egyezményhez csatlakozó állam. (16.50) Mi ebben a fenntartásban, amelyet a határozati javaslat világosan, konkrétan, egzakt szövegezéssel tartalmaz, azt hiszem, hogy bővebb indokolást és kifejtést nem igénylő módon teljesen egyértelműen kifejezzük az egyezmény 6. cikkelyének 1. bekezdésére vonatkozó követelménynek megfelelően, hogy a fenntartásunk milyen kört, milyen terjedelmet jelent, és szóba sem kerülhet a képviselő úr szerint példaként felhozott eset megismétlődése Magyarország vonatkozásában ebben a körben. Ez tehát nem nyilatkozat, hanem fenntartás, amelyet egyébként ugye az egyezmény 64. cikkelye egyértelműen megenged, és a nyilatkozat szövege az elvárásoknak megfelelően leírja azokat a jogszabályokat is, amelyek miatt ezt a fenntartást meg kell tenni. Mindezekre tekintettel - tisztelt Országgyűlés - azt hiszem, hogy sikerült igazolnom, hogy az emberi jogi egyezmény ratifikálásának nincs akadálya. Ezt azt hiszem, önök sem látják így, senki, és a határozati javaslatban foglaltak ugyanakkor kellő garanciát nyújtanak arra is, hogy az elmarasztalás esélyeit csökkentsük. A javaslat elfogadása után a Kormány természetesen nyomban előterjesztést tesz arra is, hogy az Országgyűlés az egyezményt törvényben kihirdesse, és így annak rendelkezései a belső, a hazai jog részévé váljanak. Ezért kérem, szíveskedjenek szavazataikkal támogatni a határozati javaslat elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)