Kupa Mihály (MDF)
DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni a zárszómat, hogy az 1993. évi gazdaságpolitikai folyamatok mozgásterét illetően valamennyien egyetértettünk abban, hogy rendkívül szűk keretek között, csak célzottan lehet egy-egy, a piacgazdaság kiépítése szempontjából fontos feladatra koncentrálva változtatásokat elérni. A bizottsági ülések és a plenáris ülésen elhangzottak alapján el kell fogadnom, hogy az alábbi gazdasági feladatok megoldását kell mindenekelőtt szorgalmaznunk 1993-ban. Első és mindenekelőtt az agrárátalakulás felgyorsítása és stabillá tétele. A második a privatizáció, és ezen belül is a bankok privatizációjának lehetséges megoldása. A harmadik az infrastruktúra fejlesztése. A negyedik a pénzügyi intézményrendszer továbbfejlesztése. Az ötödik, talán a legfontosabb megoldandó feladat, az elosztó rendszerek átalakításának megkezdése, amelyek elsősorban a rászorultsági elvre épülhetnek, és végül az aktív foglalkoztatáspolitika kiteljesítése. A kormányzat 1993-+94. évi gazdaságpolitikai feladatairól s a prognózisokról az 1993. évi költségvetés részletes tárgyalásánál még sok szó esik, én most a költségvetési irányelvekhez benyújtott határozati javaslathoz kapcsolódóan szeretnék néhány gondolatot elmondani. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az irányelvekről szóló vita alapvetően néhány fontos kérdéskör köré csoportosítható. (17.00) Ezek a következők: A költségvetési szervek és önkormányzatok bér- és dologi automatizmusai, pontosabban azoknak a hiánya. Második: a költségvetés bevételi oldalát biztosító adórendszer módosításai. Harmadik: az önkormányzatok gazdálkodásának feltételei. S felvetődött két további kérdés. Az egyik az, hogy milyen módszerek vannak azoknak a nehéz helyzetbe jutott vállalatoknak a megsegítésére, melyek tönkremenésük esetén nagymértékben generálják a munkanélküliséget, illetve hogy a költségvetés, az államháztartás milyen intézkedésekre képes a beruházások növelésére, ezzel a gazdasági növekedés alátámasztására. Mindezen kérdések természetesen azzal is öszszefüggésben vannak, hogy a költségvetési hiány, az államháztartási hiány még elviselhető mértéke menynyi lehet. Az irányelvekben jóváhagyásra javasolt - mintegy maximálisnak tekinthető - 180-185 milliárd forintos hiány finanszírozható-e a hazai forrásokból, és elfogadják-e a nemzetközi pénzintézetek. Az utóbbi kérdésre elmondhatom az Országgyűlésnek, hogy igen, elfogadják, a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások eredményeképp az államháztartás, tehát az állami költségvetés, a Társadalombiztosítási Alapok finanszírozható hiányát a megtermelt jövedelem 6 százaléka körüli mértékben elfogadták. Támogatják a Kormány +93/+94. évre szóló gazdaságpolitikai programját, és támogatják ezt a hároméves költségvetési konszolidációs programot, amelyet az Országgyűlés elé fogok terjeszteni, és amelyik azt célozza, hogy az államháztartási reformban határozott lépések történjenek. Természetesen most nem egyeztünk - nem is egyezhettünk - meg, nem ezért mentem ki, megegyezésre az országgyűlési vita befejezése után kerül sor, akkor érkeznek ide, és remélem, hogy akkor minden rendben lesz. Most pedig rátérnék a részletekre. A költségvetési irányelvek összeállításakor tudatában voltunk annak, hogy a központi költségvetési intézmények körében nem számolhatunk jelentős forrástöbblettel. A költségvetési egyensúly további romlásának fékezésére már ez évben csökkenteni kellett az egyes központi fejezetek támogatását, amelynek hatásával a jövő évben is számolni kell. Ilyen helyzetben nincs mód az intézményi rendszer változatlan formában való fenntartására. Ez a munka nagy léptékű, sok a teendő. Forrásokat kell felszabadítani az önmagukat túlélt feladatok, a központi államigazgatás nem klasszikus és a piacgazdaság feltételei mellett elavult intézményeinek a felszámolásával, egyes, a gazdasági ágazatba tartozó feladatok, valamint a felsőoktatás és a tudományos kutatóintézet-hálózat összekapcsolása révén. Az intézményi keretekben működő jelentős termelő, szolgáltató tevékenységek, intézmények vállalkozássá alakíthatók át. Mindezen intézkedésekre többek között azért van szükség, hogy dr. Rab Károly képviselő úrnak, aki az oktatással kapcsolatosan mint kiemelt, fejlesztendő területről szólt, pozitív választ tudjak adni. A jövő évi költségvetés, igaz, csökkenő infláció mellett, de nem tartalmaz fedezetet a már megszokottá vált bér- és dologi automatizmusokra. A felszabaduló források elsősorban az oktatás - ezen belül is a felsőoktatás - kiemelt fejlesztésére nyújtanak lehetőséget. A felsőoktatás kétezerig szóló fejlesztési programja ismert, a közoktatási intézményeket döntően a helyi önkormányzatok tartják fenn, a támogatás a normatívák és különböző céltámogatások útján történik. Az iskolarendszer színesedésével, sokszínűvé válásával a normatívák összege is rendszeresen emelkedik, az 1993. évi normatívák az idei béremelés többletein kívül - bizonyos területeken - a kötelező óraszámok csökkentésének hatásával is számolnak. Tisztelt Országgyűlés! Az adókról szólva csak egyet tudok érteni dr. Kis Gyula József képviselő úrral, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnökével, aki részletesen felsorolta, hogy 1991-ben melyik adónemben mekkora lemaradás következett be, majd azt mondta, hogy az a csoda, hogy a költségvetés egyáltalán lábon tudott maradni az év végéig. Nos, 1993-ban azt hiszem, hogy könnyebb helyzetünk lesz, könnyebb körülmények között leszünk ebből a szempontból is. A körülmények változásába beletartozik az adórendszer változása is, amelyről az expozéban már részletesen beszéltem. Az azóta eltelt időszakban elkészültek az adótörvények, azokat a Kormány megtárgyalta és elfogadta, s rövidesen a tisztelt Ház asztalára kerülnek. Ezzel Varga Mihály képviselő úr, a FIDESZ vezérszónokának az aggálya, hogy az adótörvényeket mindig csak decemberben lehet megismerni, és ez bizonytalanságot szül, azt hiszem, hogy legalábbis mérsékelhető. Az adótörvények részleteivel most nem akarok foglalkozni, azzal azonban igen, hogy a legtöbb szó a plenáris ülésen és a bizottságokban természetesen a kétkulcsos ÁFA bevezetéséről esett. Megállapíthatom, hogy ennek a fogadtatása természetesen igen vegyes volt, az elvvel általában egyet lehetett érteni, és egyetértés is volt, azonban a gyakorlati megvalósítást illetően elég sok kétely merült fel. Az előnyöket dr. Becker Pál képviselő úr, az MDF vezérszónokaként rendkívül világosan összefoglalta. A lényeg az, hogy a jövedelem típusú adózásról át kell egyre inkább térni a forgalom, a fogyasztás típusú adóztatásra, mert ez sokkal igazságosabb, mindenki fizet, aki fogyaszt, biztosabb bevételt jelent a költségvetésnek, és jóval kisebb az adminisztrációs igénye is. Az aggodalom, amit én teljesen megértek, a legszegényebb, a legnehezebb körülmények között élő rétegekért természetesen elhangzott, ez iránt a Kormány nem közömbös. Ezt fogja bizonyítani a javasolt kompenzációs rendszer is, amelyet majd beterjesztünk az Országgyűlés elé. A részletekről, a mértékekről minden bizonnyal még igen sokat fogunk tárgyalni, vitatkozni. De úgy gondolom, hogy a költségvetés bevételi oldalainak nemcsak a következő évben, hanem az azt követő években történő stabilitásához ez a lépés elengedhetetlen. E nélkül a lépés nélkül kb. 50 milliárd forinttal meg kell vágni az irányelvekben szereplő költségvetési kiadásokat, és akkor lehet válogatni, hogy a védelmet óhajtják, közbiztonságot, oktatást, agrártámogatást vagy mit. Ezt tessék mérlegelni! Remélem, hogy a költségvetési előterjesztés ezen részével kapcsolatban sok és erős vita lesz, de remélem a képviselőtársak aktív segítségét is. Igen sokan szóvá tették már az adómorál, az adók beszedésének, behajtásának problémáit. Teljesen igazat kell adnom dr. Rott Nándor képviselő úrnak, aki szerint az elemi, mindenki által közvetlenül belátható igazságosság követeli meg, hogy a hatóságok a legszigorúbban lépjenek fel az adócsalások ellen. Ezt megígérhetem. Törvényi feltételei részben már megvannak, és a továbbiakat az adózás rendjéről szóló törvénymódosítás tartalmazza majd, amely az adótörvényekkel együtt benyújtásra kerül. (17.10) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Értem és megértem a helyi önkormányzatok állami támogatásával, a személyi jövedelemadó-átengedéssel, s egyáltalán a pénzügyi pozíciójukkal összefüggő szenvedélyes felszólalásokat. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy az önkormányzatok és intézményeik vannak a tűzvonalban. Higgyék el azonban, hogy a Kormány és az önkormányzatok érdekei nem ellentétesek. A Kormányra éppúgy rossz fényt vetne, mint az önkormányzatokra, ha az egészségügyi, a szociális vagy éppen a közoktatási ellátások ellehetetlenülnének, ezért a központi költségvetés lehetőségei határáig a maximumot kívánja nyújtani az önkormányzatok számára. Ezért javasoljuk azt, hogy a központi források, állami támogatások, hozzájárulások, az átengedett személyi jövedelemadó, valamint gépjárműadó együttesen több mint 10%-kal növekedjenek, mindenekelőtt a szociális ellátás, az alsófokú oktatás, valamint az infrastruktúra-fejlesztés területén. Ismét hangsúlyozom, hogy az SZJA 20%-os centralizációja egy célt szolgál csupán: a források helyes allokációját. Így ugyanis lehetőség nyílik a támogatások és hozzájárulások jelentős növelésére az önkormányzatok számára, amelyek a forrást sokkal inkább a feladat felmerülési helyére közvetítik. Kénytelen vagyok ismét szólni a számlapénzállományról is. Kérem, fogadják el tőlem, hogy a számlapénzállomány magas összegének megemlítésével nem kívánok lövöldözni az önkormányzatokra. Mégis tényként kell megállapítanom, hogy az időközben már 75 milliárd forintra emelkedett állomány is azt jelzi, hogy az önkormányzatok nem állnak annyira rosszul. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy az 1993-as év az önkormányzatok számára sem lesz könnyű. Szoros együttműködésre van szükség a képviselőtestületek, az igazgatási apparátusok és a lakossági ellátásban szerepet játszó intézmények között. Tisztelt Ház! Dr. Becker Pál képviselőtársam feltette azt a kérdést, hogy nem jelenthetne-e megoldást rövid távon az, ha azokat a vállalatokat, amelyek az alapfeladataikat veszteségesen is, de el tudják látni, egy ideig hagynánk működni. Ez a kérdés annál bonyolultabb, hogy egyszerű igennel vagy nemmel válaszoljak. Úgy gondolom, nem jelenthet előnyös megoldást, még rövid távon sem, a gazdálkodási nehézségekkel küzdő szervezetek csődeljárás alóli kivonása, mert a csődeljárás nem a vállalati felszámolással egyenértékű folyamat. Az eddigi gyakorlat alapján ki kell jelentenem, hogy egy gazdálkodó szervezet működésére ha szükség van, akkor a hitelezők a csődeljárás keretében meg tudnak egyezni általában a tartozások átütemezésében, módosításában. Ilyen szellemben kezeli a kérdés megoldását az állam nevében eljáró Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága is. Ilyen megoldásokon dolgozunk közösen az ipar és a mezőgazdaság területén az érintett miniszterekkel is. Azonban teljesen más megítélést igényel az a gazdálkodó szervezet, amelyik piacképtelen termékeket állít elő, s gazdasági nehézségei még állami segítséggel sem csökkenthetőek tartósan, legfeljebb átmenetileg. Az ilyen gazdálkodók életben tartása indokolatlan. Tisztelt képviselőtársaim közül többen is foglalkoztak az 1993. évi költségvetési irányelvekben előirányzott beruházási támogatás és a hiány viszonyával. A jövő évi költségvetés nem 64 milliárd forintot irányoz elő a beruházások támogatására, mint ahogy azt többen említették. Szeretném hangsúlyozni, hogy az állam elkülönített pénzalapok, mint a befektetésösztönzési, a területfejlesztési, a mezőgazdasági újjáépítési alapok is - utóbbi egy új alap - beruházásösztönző funkcióval is rendelkeznek. A világkiállítási alap mintegy 14 milliárd forintos pénzeszközei szintén beruházási célokat szolgálnak, és folytathatnám a sort az útalappal, a vízügyi és a környezetvédelmi alap pénzeszközeinek egy részével, vagy akár a Központi Műszaki Fejlesztési Alap innovációs jellegű befektetéseivel. Itt az állam, a központi költségvetés eszközei valóban szűkösek, de a koncessziók révén külföldi források igen bőségesen állnak rendelkezésre, ahogy ezt a Világbankkal, illetve az Európai Fejlesztési és Rekonstrukciós Bankkal folytatott mostani tárgyalásaimon is megerősítették: +93-ban infrastrukturális célokra körülbelül 500 millió dollár áll rendelkezésre csak a Világbanknál. Ebben a felsorolásban természetesen nem szerepelnek az önkormányzati beruházások, amelyek egy része központi pénzekből történik. Végül hadd említsem meg, hogy legnagyobb meglepetésemre senki vagy igen érintőlegesen szólt csak az állam adósságszolgálatáról, amely lassan az állami költségvetés 20%-át éri el a kiadásokban, és amely nélkül a költségvetés még mindig egyensúlyban lenne. Tehát ez is egy olyan komoly kérdés, amit megfelelően felül kell vizsgálni, és a költségvetési törvénytervezetben megfelelő javaslatokat fogunk előadni. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a programról, az irányelvekről igen kemény kritikák is elhangzottak, az észrevételek között olyan javaslatok is megfogalmazásra kerültek, amelyeket a részletes költségvetés kidolgozása kapcsán, akárcsak a kritikák egy részét, hasznosítani tudtunk és hasznosítani tudunk. A konstruktív és érdemi vitáért, hozzászólásokért mindenkinek szeretnék köszönetet mondani. Kérem végül, hogy az 1993. évi költségvetési irányelvek elfogadását támogatni szíveskedjenek. (Taps.)