Filló Pál (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán azzal kezdeném, hogy amikor egy-egy törvénytervezet vitájáról van szó, fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy mi az, amit megold egy-egy törvénytervezet. Megfelel-e annak a társadalmi igénynek, várakozásnak, amely a lakásügyekkel kapcsolatban már hosszú ideje megfogalmazódik. Ez a javaslat sajnos nem sokat old meg azokból a kérdésekből, amelyekre a társadalom választ vár. Morvai államtitkár úr expozéjában kiemelte: a Kormány fontosnak tartja, hogy minden vagyonnak valódi tulajdonosa legyen. Ezzel mi, szocialisták, és személy szerint én is teljes mértékben egyetértek. Támogatjuk azt, hogy a bérlők bérleményüket megvásárolhassák, hiszen meggyőződésünk: nincs jobb, mint hogyha a tulajdonos rendelkezik saját tulajdona felett. Sajnálatos ugyanakkor, de tény, hogy az önkormányzatok egy része ezzel nem ért egyet. Így választókörzetemben is, Erzsébetvárosban hosszú ideje folyik a harc a bérlők és az önkormányzat között, és az önkormányzati testület igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy minél kevesebb bérlőnek legyen lehetősége arra, hogy lakását kedvezményes feltételek mellett vásárolhassa meg. Tisztelt Ház! Fontosnak tartom kimondani, függetlenül attól, hogy állami vagy önkormányzati tulajdonúnak hívjuk a lakást, ez mindkét esetben egyenlő az elkülönült tulajdonossal és pazarló, nem hatékony lakóházfenntartással. Engedjék meg, hogy mint budapesti képviselő röviden szóljak a fővárosi helyzetről. A bérlakások döntő hányada Budapesten található. A lakásállomány tulajdonképpen az épületek megépülése óta folyamatosan pusztul. Ezért fogadtam nagy örömmel még az előző Országgyűlésben, 1985-ben, hogy végre megindul a rehabilitáció, és esély mutatkozik arra, hogy költségvetési segédlettel belátható időn belül az itt lévő nagy értékű lakásállomány megújuljon. Sajnos, ez már a múlté. A kormányzat teljes egészében kivonult erről a területről. Pedig Budapesten 210 ezer olyan lakás is található, amely még az első világháború előtt épült. Ezeknek rendbehozatala - véleményünk szerint - kormányzati, költségvetési támogatás nélkül megoldhatatlan feladat. Tisztelt Ház! Szót kell hogy ejtsek a lakóházkezelés, -fenntartás jelenlegi helyzetéről is. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy röviden egy helyi példát ismertessek önökkel, hogyan is néz ki a lakóházfenntartással kapcsolatos költségek megítélése. Több mint egy évvel ezelőtt egy állampolgár eljött hozzám a fogadónapon és bejelentette, hogy az alatta lévő pincéből valami borzasztó rossz szag jön fel a lakásába - a földszinten lakott a bérlő - és kérte, hogy intézkedjek ebben az ügyben. Én természetesen az ingatlankezelő vállalat felé jeleztem a problémát. Ezután az történt, hogy a pince ablakait beszögelték, bedeszkázták. Néhány hónap múlva megjelent ugyanez a bérlő és kétségbeesve mondta nekem, hogy most már az egész lakása penészedik, a ruhái tönkrementek a szekrényben, óriási gondok vannak. Ekkor kimentünk az illetékesekkel a helyszínre, és kiderült, hogy egy olyan gombafertőzés volt a pincében, amely óránként több centimétert haladt a falban. Végül is a lakóházat többmilliós költséggel, az egész földszint és a pince kiürítésével és lángszórókkal való kiégetésével lehetett helyrehozni. Ez egy apró dolog, de talán rámutat arra, hogy mennyire nem lehet reálisnak tartani azokat a számításokat, amelyeket most megpróbálunk elfogadtatni, amikor arról beszélünk, hogy mibe kerül a lakóházak fenntartása, karbantartása. Tisztelt Ház! Előttem szóló képviselőtársaim már említették, hogy a lakást nem tekinthetjük egyszerű árunak. A lakásbérlet a főváros belső kerületeiben egészen az utóbbi évekig több százezer család egyetlen lehetősége volt az otthonteremtésre. (17.30) Ezeknek a családoknak a több generáció során felhalmozódott vagyona, ingósága kötődik szorosan a lakásbérlethez. Nem véletlen tehát, hogy - a kiszolgáltatott helyzetüket megelőlegezendő - csaknem minden bérlő igyekszik lakását megvásárolni, még akkor is, ha ez meghaladja anyagi erejét, lehetőségét. Érthető ez a törekvés, hiszen ma senki sem tudja - mi, országgyűlési képviselők, de az önkormányzatok sem - megválaszolni a bérlőket érdeklő alapvető kérdéseket: azt, hogy milyen mértékben emelkedik a lakbér, és a szorosan hozzá kapcsolódó költségek; hogy milyen módon változik a lakáseladások feltételrendszere; hogy hogyan lehet majd bérlakáshoz jutni; hogy a lakásépítés támogatása és annak feltételei hogyan alakulnak; hogy egységes budapesti szabályozás lép-e majd életbe, vagy pedig huszonkét különböző jogszabály fogja huszonkétféleképpen szabályozni a feltételeket. Azt sem tudjuk megválaszolni, előírja-e majd a jogszabály, hogy súlyosan szennyezett környezetű bérlemények esetében ne emelkedhessék a lakbér. Tisztelt Ház! Az alapprobléma valahol ott van, hogy a lakhatás költségei a mai napig sem épültek be a bérekbe és nyugdíjakba. Nem szabályozhatjuk úgy a lakásgazdálkodást, hogy nem vesszük tudomásul: nincs elegendő lakás. A hiányhelyzet jelenleg irreálissá teszi az ingatlanárakat - és én attól félek, hogy e törvény elfogadása után - hiszen semmiféle felső határ nincs meghatározva - irreálissá teheti a lakbéreket is. Tisztelt Ház! A munkanélküliség és az általános elszegényedés már a jelenlegi költségeket is sok család számára megfizethetetlenné teszi - gondoljanak csak az egyre növekvő lakbér- és közüzemi díjhátralékokra! A törvénytervezet azt feltételezi, hogy a bérleti megállapodást kötők azonos mértékben képesek érdekeik érvényesítésére. Ez egy alapvető tévedés, hiszen a bérlők érdek-képviseleti szervezetei még gyermekcipőben járnak, egyénileg pedig nincs esély a tulajdonos és egyben jogszabályalkotó önkormányzattal szembeni érdekérvényesítésre. Ebből következik, hogy a bérlők még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek, s amellett, hogy jogaik csökkennek, cserébe lakbéremelést kapnak. Még a tekintetben sem rendelkezik ez a tervezet, hogy milyen időközönként kerülhet sor lakbéremelésre. Pető Iván képviselőtársam - sajnos, már nagyon régen, még május 27-én - a következőket mondta: "Az önkormányzatok nem fognak a lakossággal szembefordulni, nemcsak azért, mert közvetlen kapcsolatban vannak azzal és függnek tőle, hanem más okok miatt sem. A mai normákat ugyanis érdemben az önkormányzatok nem valószínű, hogy szigorítani tudják, hiszen van egy kialakult gyakorlat a lakások elidegenítésénél - és ez a kiindulópont." Én képviselőtársam megfogalmazásával egyetértek, de sajnos a gyakorlat - legalábbis nálunk, Erzsébetvárosban - ettől lényegesen eltér. Az önkormányzati testület kezdetén moratóriummal, majd újabb és újabb jogszabálytervezetekkel - amelyek lényege az eladási ár drasztikus emelése volt -, majd ez után egy elképesztő méretű tilalmi listával igyekszik megakadályozni, hogy a lakások valódi tulajdonba kerülhessenek. Teszi ezt annak ellenére, hogy többezer tiltakozó aláírás és levél jutott el hozzájuk a lakosság részéről. Tisztelt Képviselőtársaim! A jogalkotás célja az kell hogy legyen, hogy az átlag állampolgár el tudjon igazodni a jogszabályok útvesztőjében. Az Országgyűlés felelőssége az, hogy törvényben szabályozza: ne jöhessen létre olyan abszurd helyzet, hogy a Rákóczi út két oldalán - csupán azért, mert két kerület határa - teljesen eltérő lakbérek, illetve privatizációs feltételek lépjenek életbe; hogy a közel százéves, teljesen lepusztult épületekben ne lehessen piaci lakbérszint; hogy a lakbérek ne emelkedhessenek a legszennyezettebb, legzsúfoltabb, legnagyobb átmenő forgalommal terhelt belső kerületekben; s hogy ne érhesse hátrány azokat a bérlőket, akik már évekkel ezelőtt beadták vásárlási igényüket, de a mai napig sem kerültek sorra. Tisztelt Képviselőtársaim! Eddigi mondandóm is rámutatott arra, hogy miért nem tudjuk mi elfogadni ezt a törvénytervezetet. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy kerettörvény nem szabályozhat mindent részletesen, ugyanakkor viszont néhány alapkérdést módosító indítványainkban is megfogalmazunk, azért, hogy valamelyest elfogadhatóbbá tudjuk tenni ezt a javaslatot - hiszen az átmenetet kell szabályozni, és az eddigi, minden részletre kiterjedő és országos hatályú szabályozást egy keretszabályozással felváltani. Azért, hogy ez az átmenet ne okozhasson teljes káoszt, fontosnak tartjuk, hogy a törvényben megfogalmazódjék a budapesti egységes szabályozás szükségessége, a bérbe adó kötelességeinek felsorolása, a társbérletek és házfelügyelő-lakások elidegenítésének speciális szabályai, a lakbéremelések korlátok közé szorítása - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ugyanakkor viszont nagyon fontos lenne, hogy a jelenleg a lakásgazdálkodást szűkítő - sokszor bénító - jogszabályokat mielőbb hatályon kívül tudjuk helyezni. Miután tudomásomra jutott, hogy meglehetősen bizonytalan ennek a törvénytervezetnek az elfogadása, én tisztelettel javasolnám a kormányzatnak, hogy vizsgálja felül legalább azt, hogy amennyiben a lakástörvény vagy ez a törvény bevárja majd a lakáskoncepciót, akkor legalább azokat a jogszabályokat, amelyeknél ez nem okozna problémát, mindenképpen helyezze hatályon kívül az Országgyűlés. Nagyon fontos kérdésnek tartom például, hogy olyan elhibázott intézkedéseket, mint amelyek a privatizációval kapcsolatban jelenleg meg vannak fogalmazva - hogy abban az épületben, ahol már egy lakást, mondjuk, kijelöltek elidegenítésre, ott már nem lehet a továbbiakban bérlőket kijelölni -, amelyek a gazdálkodást mindenképpen gátolják, ezeket a jelenlegi jogszabályokat mielőbb meg kellene szüntetni. Befejezésül engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy még egy gondolatot fölvessek. Azt hiszem, abban valamennyien egyetértünk, hogy a legfontosabbnak talán annak kellene lennie, hogy ezt a jelenlegi, lehetetlen, bizonytalan helyzetet mielőbb feloldjuk, hogy a bérlők és az önkormányzatok is végre tisztában legyenek a saját jogosítványaikkal és hogy a bérlőket olyan helyzetbe tudjuk hozni, hogy valóban el tudják azt dönteni, hogy bérlők kívánnak-e maradni vagy meg kívánják-e - meg tudják-e - vásárolni és utána fenn tudják-e tartni lakásaikat. Azt hiszem, hogy ezt a kérdéskört csak úgy tudjuk megnyugtatóan rendezni, hogyha tisztázásra kerülnek azok a feladatok, amelyek az államot, a költségvetést terhelik, az önkormányzatokat terhelik, illetve a bérlőket terhelik - nekem meggyőződésem, hogy ebben a javaslatban, sajnos, csak a legutóbbira van példa, és én ezért személy szerint sem tudom elfogadni. De azért megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy valamelyest javítsunk ezen a tervezeten, ezért nagyszámú módosító javaslattal fogunk élni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)